Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

905 A nemzetgyűlés 65. ülése 1946. évi október hó 3-án, csütörtökön. 90B ról a zsidókról, akik a keresztény vallás tagjai és akiknek száma tudomásom szerint a magyarországi zsidóságnak körülbelül 30%-áí tette ki. A 2. § (6) bekezdését azért szeretném olyanformán módosíttatni, hogy a'fha a b'izcfctságba, amely a zsidóalapot kezelni fogja, vegyék be a Magyar Szent Kereszt Egyletnek és a Magyar Evangéliumi Egyházak Jópásztor Missziói Alapítványának kiküldötteit is. Mindkét egyesületről a legteljesebb elismerés hangján kell beszélnem, merít a legnehezebb időkben, amikor lábbal taposták nálunk az igazi kereszténységet, éppen a kereszténység jelszavaimaik hangoztatásával, ez a két egyesület volt az, amely a zsidóság felé az igazi felebaráti sizèretet örök és megdönthetetlen parancsát érvényesítette. Minthogy a javaslatitól atst várom, hogy a tájmidataad megbékélést szolgálja és alkalmas lesz a társadalmi gyűlölet kirekesztésére, ezért azt magam és pártom nevében örömmel elfogadom. (Élénk taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli Gyurkovits Károly jegyző: Olt Károly! Elnök: Olt Károly képviselő urat illeti a szó. Olt Károly (kp): T. Nemzetgyűlés! A beterjesztett törvény javaslat a fasiszta idők egyik szomorú fejezetére vonatkozik és egyike azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyek a fasizmus maradványait vannak hivatva eltakarítani. A törvényjavaslat a fasiszta üldözéseknek egyik legszomorúbb részére vet világot, azokra az üldözöttekre, akik soha neon térhet" nek vissza, akik felé jóvátétel csak úgy lehetséges és heüyes, hia az élők felé történik. Ezt a szándékot a magyar törvényalkotáson keresztül ünnepélyes formában megerősíti ez a törvényjavaslat, egyúttal megbélyegzi a magyar történelem e leggyászosabb lapjait és kifejezésre juttatjia;, hogy azok a barbárságok, amelyeknek csirái 1919 óta növekedtek az ellenforradalom és a reakció során egészen a nyilt fasizmusig, a magyar néptől idegenek voltak. Amikor pártom nevében üdvözilöm a törvényjavaslatot, meg kell állapítanom azt is, hogy azok a barbárságok, amelyek 1919_

t!ől a felszabadulás pillanatáig fokozódó ütemben egészen a vérfürdő fokáig emelkedtek, nemcsak egy idegen szellem behatolásának voltak következményei, nem véletlen és szerencsétlen körülménynek, nemcsiak a német imperiailliizmus közvetlen közelségének következményei voltak, hanem azoknak mélyenfekvő okai gazdasági és társadalmi berendezkedésünkben is keresendők. A zsidóüldözés nem újkelietű a történelemben; kifejezett és szervezett formát ott Öltött, ahol a társadalom elnyomása a legnagyobb volt, ahol ia nép szabadságát a IkapitaHizimriis «zoligálatában álló központosiított államhatalom fojtogatta. A modern időkben a cári Oroszországban, a népek börtönében volltak a legrettenetesebb zsíidóüldözések, pogromok. Ezek nyilvánvaló célja az volt, hogy a nép szabadságvágyát saját követeléseinek útjáról eltereljék s az elégedetlenséget és a foirrongásokat levezessék. Az első világháború után Közép-Európában is szembekerült az államhatalom a népek szabadságával és itt is, mint Oroszországban, a társadalom egy részének fokozódó üldözését eredményezte s egyúttal ; a német imperializr mus nyormán Európában is a népek nagy börtönét hozta létre. A fasiszta elnyomásnak ezért velejárója, édestestvére az lantószemitizmus szervezett formája és mindenütt jelen van ott, ahol a népek felszabadítása nem történt meg, vagy nem teljes, ahol a reakció erői még ellenállhatnak a nép teljest iszahaidságáiniaík. A cári Oroszországot minden elnyomásával együtt elsöpörte az 1917. évi forradalom, amely megteremtette a népek teljes és maradéktalan szabadságát a Szovjetunióban, a szabadság kivívása pedig végérvényesen elsöpörte a faji gyűlöletet és kitörölte az antiszemitizmus legutolsó csiráit is. A Szovjetunió példája azt is mutatja, hogy nem a néptömegek hajlama az antiszemitizmus. A nép a szabadságot keresi s ha a helyes úton megtalálja, lepereg róla minden szenny, amely az elnyomó uralkodó osztályok jóvoltából rakódott rá. A magyar nép sem antiszemita, csak a maga szabadságáért harcol és lepereg róla minden szenny, ha a, szabadságot magának helyes úton megszerzi. Ezért a magyar nép teljes felszabadítása végérvényesen likvidálni fogja az antiszemitizmust Magyarorsizágon. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során voltak azonban olyan megnyilatkozások, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül. Vannak a nemzetgyűlés képviselőinek soraiban olyanok, akik ezt a törvényjavaslatot: is felhasználják arra, hogy a magyar népet összetévesszék a maguk személyével ós érdekeivel és akik cezúrát kívánnak húzni 1944 március 19. előtt és után, továbbá, akik takargatni igyekeznek olyan dolgokat, amelyekért nem a nép felelős elsősorban, hanem az akkori uralkodó osztályok, a bűnös horthysta rendszer. A magyar népnek nincs szüksége arra, hogy volt uralkodó osztályának bűneit takargassuk, a magyar népnek nem is érdeke, hogy a bűnös multat leplezze vagy takargassa. A maigyar nép nagy fiai, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Ady Endre és demokratikus szellemű haladó költőinek egész sora leplezetlenül vágták oda nem egyszer a nemzet szemébe az igazságot, bármennyire fájt is az, mert tudták, hogy a nemzet felemelkedésének éppen ez az útja és nem az, amit a Horthy-rendszer produkált, amikor tilos volt Orgoványról beszélni,304 tilos volt azért, mert ez Horthyék érdeke volt,' de nem a nép érdeke. A külföld előtt sem emelik és nem emelték az ilyen megnyilvánulások, az ilyen kísérletek a nemzet hitelét, sőt azt sokkal jobban rontják, mint a leplezetlen őszinte igazság megmondása. T. Nemzetgyűlés! Az, hogy a magyar nép nem azonosította mágiát a fasizmussal, a nyomában járó barbarizmussial, csak a magyar népet igazolja, de nem hitvány urait és elnyomóit. Arról beszél a törvényjavaslat módosított formája, hogy az embermemtés szervezett formája egy bizonyos időn túl, értsd 1944 március 19-én túl, lehetetleniné vált. Nyilvánvaló itt az a szándék, hogy ez a Horthy-rendszert kívánja menteni, amely pedig egész ífennállása alatt arra vett irányt, ihoigy intézményesen ós szervezetten készítse elő az ország zsidótlmnítását olyan mértékben _ és olyan ütemben, mint azt a magyar imperializmus érdekei, a mérhetetlen kizsákmányolás 'és az elsikkasztott földreform nyomán járó tömegelégedetlenség megkívánta. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar reakció lépten-nyomon kísérletet tegyen arra, hogy a fasizmus következetes kialakításában bűnös Horthy-rendszert valiamilyen formában