Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-65

903 À nemzetgyűlés è5. ülése Í94é. Amidőn megállapítjuk, hogy a magyar tár­sadalom nagy része, így többek között az egy­házak is, szembefordultak az üldözésekkel, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a zsidóság kö­ziül .akadt számos, sajnos nagyon sok halálos áldozata ennek a szegy en teljes korszaknak, ha­nem — mondjuk meg őszintén — a magyar tár­sadalom köréből is. Emléket kell állítanunk Bernovitg Vilmának, annak & szociális nővér­nek, iakit azért dobtak, azért vetettek a nyilas pribékek a Dunába, mert a zsidóik mellé ki mert állni és zsidókat mert rejtegetni. De nem csak &SY ilyen halálos áldozata, nem csak egy Berno­vits Vilmája volt annak a korszaknak, hanem nagyon sok névtelen magyar állt ki teljes mér­tékben a zsidóság mellé és szenvedett ezért ül­döztetéseket, rágalmazásokat^ a zsidóbéreueség vádját sütötték homlokára és sokan közülük a nyilas terror áldozatai is lettek. A zsidóság igazi 'tragédiája azonban 1944 március 19-e után következett, amikor a hitleri megszállás szálláscsinálói kerültek Magyar­otrszágon uralomra. Ebiben az időben kezdődött el a magyar zsidóság legszörnyűbb tragédiája, amely méreteiben túltesz talán még az ókori zsidóüldözéseken is. Jómagam a mauthauseni, illetve a lanzensdorfi koncentrációs táTborban közvetlen közelből láttam és tapasztaltam a zsi­dóság leírhatatlan szenvedéseit és a zsidósággal elkövetett szörnyű kegyetlenségeket. Sajnálom, hogy a magyar társadalom egy része még min­dig nem akarja elhinni azokat a szörnyű gaztet­teket, amelyeket Auschwitzban, Bergen-Belsen­ben, Mauthausenben a zsidókkal elkövettek; különösen sajnálom, hogy még mindig van egy olyan felfogás, amely azt hirdeti, hogy többen jöttek -vissza a zsidók, miután ezekben a tábo­rokban felnégyelték őket, mint aihányan ki- ; mentek. Én szemtanúja voltam és hitet telhetek azokról a kegyetlenségekről, amelyeket ott a zsidósággal szemben elkövettek, örökre eszeim­ben marad) amikor 1944 nyarán az első zsidó deportált tömegek érkeztek meg Mauthausenbe. Mi, akik Peyer Károly képviselőtársammal együtt taz Effektenkammerben dolgoztunk, ahova nap-nap után beküldték az úgynevezett halálozási listákat, láttuk, hogy naponkint százával és százával pusztulnak el azok a zsi­dók, akiket kiküldtek a mauthauseni tábor úgynevezett altáboraibá, a gueeni, az ebenseei földalatti üzemekbe. Kiszámítottuk, hogy tíz hó alatt a többezer odaihuTcolt zsidóból nem fog megmaradni egyetlen egy sem. Ugyanak­kor láttuk az úgynevezett Kussenlager ször­nyűségeit, ahol a zsidókat külön barakokba rakták, amelyeknek iái befogadóképessége 240 fő volt és mégis összezsúfoltak bennük körül­belül 2000 embert. (Anti Ödön (kg): A XX-század szégyene!) Egy hónap alatt a barakok kiürültek és körülbelül csak 10% került ki on­nan gyógyítottan. 90% elpusztult. Végül láttam, amikor kezdték kiüríteni a keleti koncentrációé táborokat, hogyan érkez­tek meg az auschwitzi, majd az oranienburgi és grossroseni deportáltak, akiket ott zsúfol­tak össze a mauthauseni táborban. Vonjatok on, .nyilt vagonokban, vagy pedig leplombált va­gonokban utaztatták őket hétszám étlen-szom­jan és bizony az Auschwitzban és a többi tá­borban vonatra tett deportáltaknak körülbelül csak 30%-a érkezett meg. A legleírhatatlanabb jelenet azonban az volt. 'amidőn már túl'volt zsúfolva a tábor és megérkezett 370, jórészt magyarországi zsidó deportált a mi táborunk" bai;A szad.istaielkü parancsnok kiadta az uta­sítást, hogy ezeket a zsidókat és a többieket — franciák, görögök és lengyelek voltak még évi október hó 3-án, ceütörtokön. 904 köztük — neim szabad állományba venni. Ami­kor este hazajöttünk a munkahelyünkről, a ma­gyar blokk mellett, a falnál 370 meztelen em­bert láttunk egy februári estén 24 fokos hideg­ben. Egyrészük már elhullott, elpusztult- Ezzel azonban nem elégedtek meg, hanem az éjszaka folyamán becipelték a megmaradtakat a köz­fürdőbe, 'ahol először meleg vizet bocsátottak rájuk, azután ismét kikergették őket az ud­varra. Akik ezután nem pusztultak el, azokat fecskendőkkel kezdték locsolni, úgyhogy való­ságos jégpáncél fagyott a szerencsétlen embe­rekre. Amikor ínég mindig maradt 30—40 em­ber, akit szívós természete életben tartott, ak­kor ezeket aZ SS_ ek és pribékjeik furkósbotok­kai verték agyon. Másnap ismét tele volt az Appelpliatz vércafatokkal és agyvelőroncsok­kal. Ez volt a mi életünk és különösen a zsidó­ság élete a mauithauseni koncentráció» tábor­ban, de ugyanez volt végeredményben más tá­borokban is. Április végén szintén megrendítő látványban volt részünk, amikor tízezer számra hozták a'balifi, klőszegi és barkai munkatábo­rokból a munfoatáborosokat. akiknek jórésze már útközben elpusztult, másik részük pedig ott szenvedett ki a legszörnyűbb kínok között a imautihauseni táborban. Az utolsó napokban került sor azután a gázkamrára. Az úgyneve­zett muzulmánokat, akik testileg már teljesen le ^voltak törve és el voltak gyengülve, ezer­számra hajtották be szemünk láttára a gáz­kamrába. Ezek nem túlzások, igen t. Nemzetgyűlés, ezek tények, az emberiség történelmének leg­gyalázatosabb tényei. (Ügy van! Úgy van!) Sajnos, hogy ebben tmi.is résztvettünk. Sajnos, hogy Magyarország nem tudott megmaradni az emberiességnek és az* igazi kereszténység­nek útján, (Egy hang a szabadságpárton: A németbérencek!) hanem maga is odaállt és nem a magyar nép többségének kívánságára, hanem a magyar nép többségének akarata el" len, (Ügy van! a szabadságpárton.) a hitlerista b'érenceknek, a hitleristai zsoldban álló politi­kusoknak, a megdühödött nyilastömegeknek a förtelmes magatartása következett be-Éppen ezért a magam részéről szükséges­nek tartom, hogy ez a törvényjavaslat ide­került a nemzetgyűlés elé. hogy necsak a hazai zsidóság felé hirdessünk megbékélést, hirdes­sünk egy új, iharmonikus együttélést, hanem az egész világ számára is megmutassuk,, hogy a magyar demokrácia elveti a gyűlölet, az erő­szakosság, a brutalitás módszereit és eszközeit és hogy a magyar demokrácia igenis a ter­mészetjog alapján áll, elismeri ,az emberi mél­tóságot, elismeri az ember elidegeníthetetlen jogait, elismeri azt, hogy^ a kereszténységnek és általában minden pozitív vallásnak az igazi tanítása abból az alapelvből indul ki, hogy az embert az Isten saját képére és hasonlatossá­gára > teremtette. (Taps a kisgazdapárt sorai-' ban.) Ehhez a nagy elvhez kell visszatérnünk, ennek a nagy elvnek alapjára kell helyezked­nünk és ha ezt az elvet nemcsak a köztársa­sági törvényben biztosítjuk, hanem a valódi, a gyakorlati életben is, akkor fogjuk megterem­teni az igazi demokráciát, a zsidóság és a ke­reszténység közötti harmonikus együttélést, amelyre úgy a sokat szenvedett magyarság­nak, mint pedig a sokat szenvedett és mély gyászba borított zsidóságnak egvfonmán szűk' sége van» A törvényjavaslat részleteiről szólva, sze­retném felhívni az igen t. Nemzetgyűlés fi­gyelmét airra, hogy a javaslat nem szól azok-

Next

/
Thumbnails
Contents