Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-64

859 A nemzelyyules 6Í. ülés® iff40. törekvésnek volt tulajdonképpen legnagyobb eredménye az, hogy a háború bevégzése előtti években az összes törvényhatóságok felírtak a kormányihatásághoz azért, hogy mondja ki a házasságok felbonthatatlanságát. Kérték pedig ezt azért, mjert úgy látták, hogy ez a helyzet a nemzet erejét fogja meggyengíteni És, hogy milyen volt akkor a szellem, talán még illusztrálhatom azzal, hogy a magyar Kúria tanácselnöke, Westermajer Vidor, aki a házassági! válópereket éveken át intézte, amikor hosszá szolgálat után nyugalomba ment, a maga és tanácsának a házassági perekben folytatott működését azokkal a szavakkal jellemezte, — amelyeket szinte minden felszólaló használt a család intézményére — hogy nekünk sikerült a polgári házasság intézményét szinte a szentség magaslatára emelni. Amikor nekünk vissza kellene térnünk ehhez az irányzathoz és nekünk^ is kötelességünk volna a házasság intézményét, _ mint ahogyan minden előttem szólott képviselő úr mondotta, a szentség magaslatára emelni, akkor meghozzuk ezt a rendeletet, (Ries István igazságügyminiszter a terembe lép és helyére megy. — Felkiáltások a szabadságpárton: Éljen a miniszter úr! — éljenzés és taps a kisgazda- és a szabadságpárton. — Vásáry József (msz): Megérdemli a tapsot! Miért nem jött korábban? — Slachta Margit (pk): Hatásos volt! — Gyurkovits Károly (szd): Olyan tiszta volt az a család, hogy olyan nagyon kell védeni?) amelynek értelmében minden házasságot két esztendő után a felek közös kivánságára fel lehet bontani. T. Ház! Ma az a helyzet, hogy egy hétszeres gonosz lakót sokkal nehezebb a lakásból kitenni, mint egy házasságot felbontani. Es amikor ilyen válságos helyzetben vagyunk, akkor tömegével vádnak el a házasfelek. Kiteszik magukat az egyedülélés ezer veszélyének, de még inkább kiteszik gyermekeiket, akik rendesen egészen kicsinyek. (Zaj a kommunistaparton. — Slachta Margit (pk) közbeszól.) és ezzel megtörténik a férfinak és a nőnek az elzüllése, s azoknak a gyermekeknek a züllése, akik szaporítják az ország szerencsétlenéinek számát. Amikor röviden, jellemezve így állunk az állami élet két alapintéizményével, (Gyurkovits Károly (szd): Ne töröljük el a polgári házasságot? Azt hiszem, ezek után már csak az volna hátra!) akkor jön ez a törvényjavaslat. A tegnapi napon Kiss Roland nagyon szépen beszélt az ó- és az újszövetségről. Kedvet kaptam hozzá, hogy én is visszatérjek a Bibliához. Az ószövetségben egy helyt az van megirva, hogy Jet'te birót az ő testvérei elüldözték a házitól, a családtól, mert törvénytelen gyermek volt és feldúlta a ház, a család békéjét. Kétezer évvel később az a rendkívül nagy zsidó ^lme. akit mi katolikusok szent Pálnak nevezünk, az egyik levelében, amelyet híveihez és barátaihoz irt, azt mondja az ő létük előkelőségének kidoniborítasára, hogy nem szolgálóknak, hanem szabad anyálkmak gyermekei vagyunk. amivel szántén kifejezésre juttatta, hogy akkor is különbséget tettek törvényes és törvénytelen gyermek között. (Kiss Roland államtitkár: Èz nem arra vonatkozott! Nem ismeri jól a bibliát!) Azóta ezek a különbségiek sehol, egy népnél sem szűntek meg és talán legjobban illusztrálom a helyzetet, ha rámutatok a vándorló cigányokra,, akik szintén szidják és évi szeptember hó 27-én, pénteken. 800 megverik a gyermeket,, de ha olyan gyermek tesz valami csínyt, aki törvénytelen, rögtön szemére lobbantják, hogy te fattyúfajzat, ilyen meg olyan. Mindebből csak azt a következtetést kívánom levonni, hogy ez a nagyon terhes disztinkció mindig megvolt, mióta áll az emberiség és ez a tiszteletreméltó javaslat ezt a borzasztó közönyt, vagy talán jégnek is nevezhetném, kívánja felolvasztani. A legmélyebb tisztelettel kell adóznom a törvényjavaslat indokolásának, amely olyan megrázó módon írja le a törvénytelen gyermekek tragikus sorsát, az őket gyötrő, soha meg nem szűnő inferioritás érzését, azt a belső vivódó küzdelmet, hogy nekik önmaguk előtt is szégyelniiök kell magukat éis egészen egyetértek a törvényhozónak azzal az indokolásával, hogy ezek az emberek beteg testtel és lélekkel nőnek bele a társadalomba, élnek a társadalomban, örökös szenvedés és küszködés lelkileg az ő életük, ame ilyen nem tudnak változtatni. Aki óhajtja annak az inkorporációját látni, hogy a gyermeknek bűnhődnie kell apái vétkeiért, az olvassa el ezt a gyönyörű törvényjayaslati indokolást. Nekem csak az lehet a kérésem a sajtó netán ittléivő képviselőihez, hozzák ezt az indokolást, legáláibíb azt a részt, amely a törvénytelen gyermekeknek erre a nehéz helyzetére utal, az újságokban, hadd lássa a társadalom, hogy milyen borzasztó következmények származnak akkor, ha két ember megfeledkezik magáról és törvénytelen gyermeknek ad életét. Eis bár mi sem természetesebb, mint hogy a legmelegebb lélekkel tudok együtt érezni a tekintetben, hogy változtassuk meg ezeknek a szerencsétleneknek a sorsát, mégis azok után az értékes felszólalások után, amelyek itt elhangzottak, azt kell mondanom, hogy a következtetéseket, nem tudom magamévá tenni. c) Mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege/. A törvény telén gyermek is megkapja apjának nevét, társadalmi állását, az apa erről a gyermekről éppen úgy köteles gondoskodni, mint a törvényes gyermekről és éppen úgy^ örököl ez; a gyermek is az apja fután! (Gyurkovits Károly (szd) : Majd meggondolják!) mint örökösödnek a házasságból született gyermekek. A nehézség ott kezdődik, hogy hogyan és miképpen fog felnevelődnJi egy ilyen gyermek. Bator vagyok feltenni a kérdést — és ezen a vonalon igazán jó, hogy hölgyek és férfiúk vannak együtt — vájjon egy törvénytelen gyermek helyet foglalhat-e a nemző apa családjában? Többen vagyunk férfiak és hozzájuk intézem a kérdést, hogy amikor otthon családi életük van, ennek a törvénynek jogerőre emelkedése után 3—4 gyermek közé, talán i felnőtt lányok és fiuk közé, (Somogyi Miklós (kp): Elfér asz ötödik is! — Derültség.) be fogiák-e vinni a törvénytelen gyermeküket? (Gyurkovits Károly (szd): Nem kellett volna létrehozni! Akkor nem kell behoznü! Nevetséges dolog!) Az a meggyőződíésem, hogy ezt egy férfi sem fogja megtenni. A férfi nem bírja-el. hogy az ő vétkének egy állandó, élő tanúja legyen. (Kováts László (msz): Akkor ne vétkezzék 0 A férfi nem bírja el. hogy egy élő vádirat legyen ellene, aki minden nap azt mondja neki, •hallatlanul, de annál erősebfoen, hogy te haszontalan ember, (Egy hang a kisgazdapárton: Te disznó! — Derültség.) ezt a kifejplzésit nettül akartam használni — te engem életre hivtál és most nekem ilyen