Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-64

857 A nemzetgyűlés 64. ülése 1946. évi szeptember hó 27-én, pénteken, 85S viselőnő! (Gróh József (kg:): Én jelen tikett ein! En vagyok a negyedik!) Elnök: A felszólaltak a javaslat mellett beszéltek. A képviselő úr a javaslat mellett akar szólni? (Gróh József (kg): Ellene!) A javaslat mellett iratkozott fel a képviselő úr. (Gróh József (kg): Elilene! Negyedik voltam és most már vagy ötödik vagyok. — Dénes István (pk): ötig nem tudnak számolni!) A képviselő urat rendreutasítom! Ne tessék az elnök működését kritizálni. Nincs joga a képviselő úrnak hozzá! Megállapítom, igen.t. Nemzetgyűlés, ( H fiijuk! halljuk!), hogy a Jegyző úri Hévedós folytán hívta fel szólásra Veress Anna képviselőtársunkat, Gróh József képviselő úr előbb jelentkezett a javaslat ellen. Gróh képviselő urat illeti a szó. (Andaházi-Kasnya Béla (kg): Nem etlDetnei .jelentkezett! — FekVéltáSok a szabadságpárton: 0 majd megsaoíndja! — Az elnök csenget.) Gróh József (kg): T. Nemzetgyűlés! Nagyon tiszteletreméltók azok az indokok» amelyek a törvényjavaslatban foglaltaknak a törvénytelen gyermekek védelmében. Az összes felszólalók átvették ezeket az indokokat és ezekhez én magam is teljes mértékben csatlakozom. Nem lehet ember, aki közönyösen tudná nézni azt a sivár sorsot, amely a törvénytelen gyermekekre várt és várni fog a jövőben. Ha ezt a kérdést mégis más oldalról óhajtom megvilágítani, — és ez talán nem lesz felesleges, — teszem abból az indokból, hogy évezredek ótai népeknek és országoknak két alapsejtje volt: az egyik a magántulajdon, a másik a család. Érdekes, hogy amióta mi országoljuk ezt a mi kis hazánkat, ez a két alapintézmény rendkívül nagy támadásoknak, jogfosztásoknak, szinte mondhatnám, ostromnak volt kitéve. Csak egy, pillanatra térek ki a magántulajdonra. Úgy-e, elvettük a nagybirtokot és a középbirtokot, elvettük az erdőket, de árat nem fizettek érte. (Kiss Roland államtitkár: Mert a nagybirtok kiszorította a földműveseket a birtok magántulajdonából! — Úgy van! Ügy van! a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban.) Elvettük a bányákat és elvettük az elektromos üzemeket. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiból: Sajnos, még csak ott tartunk!) A magántalajdon ma inkább csak látszat, (Ellentmondások a szociáldemokratapárt somiból.) mert hiszen a tulajdonosoknak inkább kötelezettségeik vannak, mint jogaik. (Egy hang a kommunistapárt soraiból: Ráfizetnek! — Derültség a kommunistapárton.) Most látjuk, hogy a malmokra fog sor kerülni. (Mozgás. — Felkiáltások « szabadságpárton: A mozikra!) Elvettük a mozikat, ahogyan éppen most t. képviselőtársam mondja, és látjuk, hogy ezen a vonalon állandóan bizonyos jogfosztások korlátozzák a magántulajdont. (Felkiáltások a szabadságpárton: Nem lesz megállás!) A gazda ma nem mondhatja a termését magáénak, még a marháját sem. »Az én házam, az én váram« elve inkább emlék. Ezen a helyen is súlyos támadásokat intéztünk a kapitalizmus, a* magántulajdon ellen. A tettek mezejére is léptünk és ennek lett az eredménye, hogy a mi országiásunk alatt a, pénz egészen, totálisan megsemmisült. (Justus Pál (szd) gúnyosan: Mojst már tudom, hogy miért volt infláció!) Ezzel szemben a pénz és a követelések elvesztették az értéküket. (Justus Pál (szd): Háborúról nem hallott?) Elvesztek a betétek, az életbiztosítási díjak» szóval ezzel a nemzeti vagyonnak egy jelentékeny része. (Andrássy Dániel (kg): Mert köziben nyilasvilág volt és összeomlás volt! Ezért! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mindezt csak azért állítottam ide, hogy illusztráljam azt, hogy a magántulajdon, az állami életnek ez az alapsejtje felette súlyos támadásoknak volt kitéve. Mondhatnám,, hogy a magántulajdon ma azt a képet mutatja, mint a Margit-körút. De nem maradt érintetlen a család intézménye sem. Szokásos, hogy bizonyos korok gyűjteményes könyveit mottóval látják el. Mi oly intenzíven foglalkozunk a magántulajdonnal és a családdal, hogy én azt hiszem, hogy a mi nemzetgyűlési naplóink első lapjára egészen nyugodtan rájegyezhetnénk Madách Ember tragédiájának egy mondását, azt, hogy a család és a magántulajdon lesz a világnak kettős tényezője, melyből minden kín és öröm fakad. Tehát a család intézményével kapcsolatban megszüntetik a nagyapán és nagyanyán túli öröklést, amivel gyengítettük a család vagyoni intézményét. A húszéves nagykorúsággal -a, családi összetartozási erejét és az apa hatalmát, nevelői, vezetői hatalmát vettük ki a kézből, pedig húsaéves korban van legjobban szüksége a gyermeknek, a fiúnak és lánynak az apa vezető kezére. (Slachta Margit (pk): ügy van!) Máris látjuk, hogy a törvénynek ez a, reformja rendkívül sok meggondolatlan házasságra vezetett, amelyek nagyon korán a házasfelek elválására, a család elzüllésére, s a nemzet erejének csökkentésére fognak vezetni. Ez azonban a kisebbik része a dolognak. A nagyobbik része az a bizonyos múlt évi 6800-as rendelet, amelynek érteiméiben azoknak, akik két évig együttéltek, nem is kell már pert indítaniuk, csak egyszerűen bejelentik és a házasságot felbontják, akik pedig egymástól Öt éve különélnek, ott a házasságot fel lehet bontanig bánmelyikl fél kérelmére. (Mónus II-lésné (szd) gúnyosan: Akkor már mi értelme van a házasságnak? — Slachta Margit (pk): tEz az! Mi ájsi ezt látjuk!) Ennek az az eredménye, hogy a házasságok felbontása naprólnapra szaporodik. A bírák szobája előtt, népes törvényszékeknél úgy állanak a házasság felbontására, váró felek, mint az éhes emberek a péküzlet előtt. Mi akkor, amikor rendkívül válságos nemzeti viszonyainkban meg kellett volna erősíteni a családot, az ellenkezőt cselekedtük. Mi volt a háború előtt? (Egy hang a kommumstapárt soraiból: Béke! — Derütség a komumunistdpárton.) Azt hiszern, netm közönyös rámutatni arra, hogy a harmincas években felbontottak évente 4000 házasságot és amint haladtak az évek, ez a szám 4500-ra, 5000-re, 5500-ra, 6000-re és 1940-ben 7200-ra emelkedett. (Andrássy Dániel (kg): Hát inkább a válás, mint egy póklolí. együttélés! — Ugy &m! Ugy va\nf a kbmmunisíapárt soraiban.) Ez megdöbbentette az állami életet és nemcsak az állam hivatalos képviselői, hanem a vallásfelekezetek fejei is komoly tanácskozásra ültek össize, hogy mi módon lehetne megmenteni a családot. A bíróságok mindent megtettek abban» tekintetben, hogy a házasságok felbontását, amennyibe lehetséges, mellőzzék, ég ennek a