Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-64
£$* lansáff van ezidőszerint a magyar jogban, meg kell említenem, hogy július és augusztus hónapokban, amikor a legfontosabb forint- és egyéb rendeletek jelentek meg, 53 helyesbítést és hibakiigazítást közölt a Magyar Közlöny. (Kováts László (msz) gúnyosan: Sok a szak» emberi Hiába!) Lehet, hogy ez a törvényjavaslat — mint bevezető szavaimban említettem — bizonyos nehézségeket fog okozni és sok v család belső békéjét zavarja talán meg, (Slachta Margit (pk): .tíz az! — Egy hang a pártonkívütiek közül; Egészen biztos!) kétségtelen azonban hogy ezzel az áldozattal szemben áll az az előny, hogy a javaslat sokszázezer ember társadalmi helyzetének megerősítését fogja majával hozni. (Ügy van! a szociáldemokrataparton.) Felmerültek a törvényjavaslattal szemben bizonyos valláserkölcsi kifogások is. Ezzel kapcsolatban csak egyet legyen szabad megmondanom. Amikor Jézus kitárta karjait a gyermekek felé, nem mondta azt, hogy »»engedjetek hozzám a törvényes kisdedeket«. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Az ö végtelen szeretete egyformán áradt ki. minden ember felé. (Slachta Margit (pk): Hamis logika! — Derültség.) Én ennek az emberi és egyetemes szeretetnek a jegyében fogadom el a független kisgazdapárt nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk éljenzés és tans a Ház minden oldalán. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Hajdú Ernőné! Hajdú Ernőné (szd): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szociáldemokratavárt oldalán.) Büszke öröm és mélységes jóérzés tölt el, amikor előttünk fekszik ez a törvényjavaslat, amely a házasságon kívül született gyermek jogállását kívánja végrevalahára rendezni. Mi, szociáldemokraták, évtizedek óta harcolunk ennek a kérdésnek a rendezéséért és aki, nem sajnálva a fáradságot, végiglapoz a Népszava hasábjain, vagy megnézi a most negyvenéves Nőmunkást, a szociáldemokrata nők harcos lapját, aki végiglapozza a parlamenti naplót, vagy átnézi kongresszusaink, ankétjeink jegyzőkönyveit, megállapíthatja, milyen régi követelése ez a szociáldemokratáknak és különösen a szociáldemokrata nőknek. (Dénes István (pk): Ügy van!) Számtalan feliratot intéztünk ebben a tárgyban a kormányhoz az elmúlt évtizedekben, — természetesen minden eredmény nélkül. Legyen szabad mindenekelőtt arra a ma már közhellyé vált tényre rámutatnom, hogy az a parlament, amely ebben a teremben ülésezett, mindenekelőtt osztályparlament volt, (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárton.) de azonfelül férfiparlament is. Ennek az uralkodó osztálynak férfiai a társadalmi viszonyokat, a törvényeket, a közerkölcsöket saját érdekeik védelmére, saját érdekeik biztosítására alakították ki. Az 1894:XXXL te, amely többek között a házasságon kívül született, akkor még törvénytelennek nevezett gyermek jogállását rendezte, tipikusan ilyeji férfitörvény, amely fenntartja a társadalmi, magántulajdoni, történelmi alapokon nyugvó férfiérdeket és férfierkölcsöt. NKMZETCYÜLSSI NAPLÓ IH. évi tttepUmber hé %7*é*>3 péniektn* 884 Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, mindenekelőtt rnecr kell állapítanunk, hogy ez gazdasági, társadalmi és erkölcsi történések hosszú láncolatának következménye, nem pedig véletlen vagy kiragadott szeszély következménye. Ez a fejlődéstörténeti kérdés és éppen ezért meg kell vizsgálnunk a társadalom fejlődésót ebből a szempontból, hogy hogyan alakult ki a mai erkölcs, a mai társadalmi felfogás ebben az egész kérdésiben. A történeleimelőtiti időkben az emberek nem monogám családban éltek, ahogyan eat a törtenelemkönyvek szeretnék feltüntetni, hanem hordákban éltek, csordákban éltek, ha szabad így mondani és ebben a hordában, ebben a csordában természetszerűleg egészen más volt a nemi erkölcs, a termelési erkölcs, mint ft mai társadalomban. Ebben az időben fennállott a teljes promiscuitas és így természetes, hogy senkinek nem juthatott és nem is jutott eszébe, kutatni, hogy a gyermeknek ki tehet az apja. A fejlődés azután rávilágított arra, hogy a közvetlen családi kapcsolatok következtében a gyermek elkoresosodik, és ezért valláserkölesd alapon az akkora koroknak megfelelően a mágusok és a táltosok azt a szabályt hoznák, hogy felmenői és lemenő közvetlen rokoniság között a nemi élet tilos, majd később kiterjesztették ezt a közvetlen oldalági rokonságra is. Amikor a hordákból és csordákból az állattenyésztésre ós a földművelésre való áttérés idején, a letelepedések idején kialakultak a törzsek, már egészen kialakult etikai» erköiosi felfogás uralkodott és éppen két nagy tudósnak, Morgamnak és Backofeminak j kutatásai, akik különböző törzseknek életét vizsgálták meg, — így az amerikai irokéz törzsekét éppen úgy, mint a javat és ausztráliai bennszülöttekét, — megállapították, hogy a fejlődésnek bizonyos idejében az erkölcsi felfogás, úgyszólván valamennyi nép fejlődéstörténetében egy és azonos volt. A törzseknél, amelyek' ezt az erkölcsöt hoszszú évezredeken át fenntartották, az volt a be^ vett szokás, hogy férfi csak más törzsből házasodhatik be valamely törzsbe, de ugyanakkor, amikor feleségének férjévé vált, annak összes nőtestvérei, sőt unokanővérei is automatikusan feleségeivé lettek. Ezt a családi kapcsolatot a nyelvhasználat nagyon hosszú időkön át fenntartotta és éppen eaelk a vizsgálódások mutatták azt, hogy az irokéz, jávai és ausztráliai törzsek valamennyijének nyelívhasználiatában egyöntetűen, a gyermek nemcsak az anyját, hanem anyjának nőtestvéreit, sőt unokanővéreit is »anyám«w nak nevezte» míg anyjának férfitestvéreiit nem apának, hanem nagybácsinak szólította. Ezzel szemben apjának és apja valamennyi férfitestvérének az apa nevet adta» míg az apa nőtestvéreit megint csak nem anyjának, hanem nagynéninek szólította. Tehát ebből is kitűnik, hogy a családi kapcsolat, a rokoni leszármazás így is volt a helyes. De teranésaeites volt ez a törzseknél márcsak azért is, mert hiszen az akkori termelési rend következtében a termelés legnagyobb munkáját az asszonyok végezték, az övek volt a kunyhó, amelyben a család laikott» az övék volt a termelőeszköz és így a gyermek természetszerűen az anyjának volt az örököse és az anyja családjához, az anyja törzsiéhez, az anyja toteméhez tartozott, nem pedig az apa törzséhez; T. Nemzetgyűlési A törzseknek ezt a rokoni állapotát az erőszak változtatta meg. 8$ A nemmtgyülés 64. ulêêê 1946.
