Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-64

Ö31 A nemzetgyűlés 64. ülése 1946, anyának, .sőt a harmadik és a további gyermekek után bizonyos, a sokgyermekes családokat megillető pótlékot is ad. A. gyermektartás tekintetében tehát'lényegében az apa helyébe belép az állam. A szovjet jog azonban továbbmegy, amennyiben kimondja és pedig kötelezően, hogy az állam köteles tartásra átvenni a gyermeket abban az esetben, ha az anya gyermekét az állam gondjaira akarja bízni. Nálunk, mint tudjuk, az állam csak abban az esetben veszi át lelencként a gyermeket, ha az anya egyébként gyermekét eltartani nem tudja. Itt az állam részéről egy nevelési kötelesség keletkezik, viszont_ az anyát az a jog illeti meg, hogy ha a nevelési idő alatt bármikor olyan helyzetbe jön,, — férjhez megy, vagy anyagi viszonyai változnak és ennek folytán maga kívánja gyermekét nevelni, azt kiemelheti az otthonból és átveheti saját nevelésébe. Az európai jogok fejlődése tekintetében talán a legkonzervatívabb és legridegebb az angol. Az angol jogban az ilyen, gyermek úgy szerepel, mint »senki gyermeke«, nem kerül családi kapcsolatba sem az apával, sem az anyával, sem az apának a családjával, sem az anyának a családjavail. Az angol jog csak egyetlenegyet enged meg, nevezetesen tartásra kötelezheti a férfit abban az esetben, ha bebizonyítható, hogy az anyával a kritikus időben kapcsolata volt. Mint méltózitatnak látni» az európai fejlődés szempontjából nem újszerű és nem idegen az, amit most ez a javaslat itt törvényerőre akar emelni. , A másik nagyon érdekes, mondhatnám rendkívül szellemes megoldása a javaslatnak a, gyermek törvénytelen származásának az elfedése abban az esetben, ha az apa, személye nem állapítható meg. Érdekes, hogy éppen a parlament együk hölgytagja tett előttem egy kijelentést, amelyben kfogásolta ezt a, megálHapi: tást, azt mondva, hogy nem szabad törvénybe iktatni hazugságot. Kétségtelen, hogy jogietikai szempontból ez a megjegyzés helytálló es igaz, azonban gyakorlatilag helytálló csak »&ban az esetben lenne, ha a magyar jog minden vonatkozásában és különösen ebben a szektorában csak a valóság és igazság érvényesülne. A gyakorlat azonban az, hogy éppen eibben a vonatkozásban a magyar jog eddig is — mondjuk — hazudott,,eddig is valótlan tények megállapítását engedte meg. Például 19Ï6 végén valaki eltűnt a háborúiban, azóta nem jött vissza, kmt van valahol Oroszországban, vagy maghalt. Ha nem nyilvánították holttá, az a fikcdió áll fenn, hogy ma is életben van s mindaddig, míg a holttányilvánítása meg nem történt, azt a vélelmet állapítja, meg a magyar jog, hogy mint élő ember, valódi házasságban él a feleségevei, és mindazok a gyermekek, akik az, asszonytól 1916-tól kezdve folytatólagosan származtak, törvényes gyermekei ennek a, házaspárnak. Faluhelyen nyilvánvalóan tudja az a jegyző, aki anyakönyvezi, s tudja az a pap, aki anya,könyvezi, hogy egy tartalmilag valótlan, tényt anyakönyvez, amikor beírja azt, hogy a gyermek apja ez és ez, és mégis ezt a hazugságot beírja az anyakönyvbe, mert ez a fikció védi a gyermek törvényességét. Ezt a fikciót különben végig érvényesítette a magyar judikatúra minden vonalon és bíróságaink előtt a legnagyobb nehézségek évi szeptember hó 27-én, pénteken. 832 árán lehetett csak bebizonyítani egy törvényes házasság fennállása alatt született gyermekre vonatkozólag azt, hogy az a gyermek nem a férjtől származik. Néha egészen képtelen helyzetek adódtak. Például éppen a legutóbbi időkben történt meg, hogy egy gyermek törvényessége iránti perben, ahol bizonyítva volt az, hogy az apa közel másfél éven keresztül volt internálótáborban, a bíróság nem hozott olyan ítéletet, amely megállapította volna a gyermek törvénytelenségét, mert azt mondta, hogy az internálótáborból pedig ki lehet szökni. (Koyáts László (msz) : A. mái viszonyok közt igen! — Zaj és derültséa.) T. Nemzetgyűlés! Meg kell emlékeznem külön ennek a törvényjavaslatnak szövegezéséről. Sajnos, e tekintetben nem kényeztettek el bennünket a minisztériumok kodifikációs osztályai. Olyan szörnyű nyelvezettel, olyan zavarosan vanak megszerkesztve jogszabályaink, különösen az utóbbü időben, (Nagy Vince (msz): Például az összeférhetetlenség!) hogy azt lehet mondani, majdnem érthetetlenek. En, aki jogász vagyok, néha kétszer-háromszor kénytelen vagyok elolvasni egy 40 sorból álló körmondatot, míg ki tudom böngészni, vájjon mit akarhatott a jogalkotó ezzel mondani. Azonban nemcsak ezt a hibát látom. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán'. Nem lehetne ezt magyarosan megmondani?) A magyar jogszolgáltatásban az utóbibi időkben példátlan slendriánságot tapasztalok. Nincs hivatalos lap, amely legalább egy vagy két helyesbítést ne közölne és nem is kis helyesbítéseket, hanem néha egész hasábokat. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Állandó rovat a »Szabad Száj«ban!)300

Ha valaki ma egy jogszabály valódiságát és helyességét meg akarja állapítani, akkor nemcsak azt az egy hivatalos lapot kell megvennie, amelyben a rendelet van, hanem meig kell venoiiie) llagalább 10—45 tbvábbi hivatalos lapot is és ezeket mind össze kell hasonlítania, míg megállapíthatja, hogy vájjon az a jogszabály érvényese, amely az eredeti hivatalos lapban megjelent. (Ternay István (msz): Miért nem ugyanabban a -számban jelentetik meg a helyesbítéseket?) Kuriózumként el kell mondanom azt. előfordult, hogy még az Igazságügyi Közlönyben is — amely az igazságügyminisztérium hivatalos lapja — hibásan közöltek le egy rendeletet, mert véletlenül elnézték azt, hogy később ezt a rendeletet-helyesbítették. Az a helyzet, hogy bizonyos emberek a kellemetlenségek egész sorát fogják elszenvedni azért, mert nem képesek megállapítani, hogy mi a helyes jogszabály. Ebből a szempontból a mostani magyar jogalkotásnak ebben a szörnyű sivatagában, azt kell mondanom, kellemes oázis ez a törvényjavaslat. Olyan világosan, helyesen, szépen, logikusan felépített javaslat ez és a hozzáfűzött indokolás olyan magas színvonalú, majdnem jogászi értekezésszámba megy, hogy £ élvezet egy jogásznak elolvasni. (Közbeszólások a szabadságpárt oldalán: Ki írta? — Dúbay István (kg) előadó: Egy magyar táblabíró! '—• Felkiáltások a kisgazdavárt oldalén: Éljen az a magyar táblabíró! Gyönyörűen írta meg!) Az a magyar táblabíró ott ül egyébként a karzaton. (Éljenzés és taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán. — Ternay István (msz): Nem bíznak rá többet ilyesmit! —." Derültség.)TM T. Nemzetgyűlés! Visszatérve arra. amit az előbb mondtam, hogy milyen jójíbizonyta-