Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-63

Má A nemzetgyűlés 63. ülése 19 i6. évi szeptember hó 26-án, csütörtökön. 774 amelyek azt harsogják, hogy a közérdek érvényesül, az .életben mégengedik a magánérdek érvényesülését, is, olyan mértékű érvényesülését, amely mindenkinek jogos ellenszenvét, bírálatát, kritikáját váltja ki, és ez a helyzet egy ilyen -'törvény megailtkotásáuak feltétlen szükségességét mutatja. (Nagy Vince (nisz): Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Meg kell mondanom, meglehelős szomorúsággal állapítom meg ezeket a dolgokat, mert legalább ebben az egf tekintetben sajnálatosan azt kell látnom, hogy még mindenem következett be az a változás,' amelynek be kellett volna következnie, (Ugy van! a szabadságpárton.) még mindig nem áll a tÖTvénj^bozás összessége azon a nívón, amely nívón állás feleslegessé tenné egy ilyen törvény' megalkotását. (Taps a szabadságpárton.) Mert - mélyen t. Nemzetgyűlés, igaza volt az igen *. előadó úrnak, amikor hivatkozott az interparlamentáris tárgyalások anyagában azv

egyik előkelő francia tagnak 'arra a .negál! apítására, bogy nem lehet jogi szabályozásokkal erkölcsiséget teremteni, legfeljebb befolyást lehet gyakorolni a szélsőségtek megakadályozására, és el enge dihe te tien feltétel az, hogy a közszellem legyen olyan, amely lehetetlenné teszi az egyéni érdeknek a köz rovására való érvényesülését, amikor nem, a jog paragrafusai, nem a törvény rendelkezései, hanem a közhangulat söpri el azt, aki ilyen fontos pozíciót, mint, a törvényhozás tagsága, arra használ fél, hogy a közérdekkel szemben önmagán ak, vagy megbízójának egyéni érdekeit igyekszik érvényre juttatni. (Ugy van! Ugy. van!— Ta<ps a szabadságpárton.) sf -T. Nemzetgyűlés! Meig kell állapítanom, hogy ez a közszellem meglehetősen kialakulóban van. vagy talán már ki is alakult. (ISagy Vince (m&z): ^íem kap még. frsimg'ot!) annate ellenére, .hogyha ' köziszelweim 'igazi kií'ctrmá édásáiniik eszközei nemit tiiagyon á.Ejntatk nendétkezésre. (Nagy Vince (maz): Ez így van'!) Utalok a múlt országgyűlés idejéből az egyik prominens ellenzéki képviselőnek e Házban történt felszólalására, amelyben a következőket mondotta (olvassa)': »Hadd mutassak rá, hogy nincs Magyarországon objektív sajtóorgánum. Nemcsak a kormánypárti lapok nem objektívek, hanem egyik sem. Ismétlem), az ellenzéki sajtóorgánumok sem objektívek." Én rendkívül megtisztelőnek tartom, t képviselőtársaim, amikor-valamelyik ellenizéki lap, egy imondjuk másfélórás, vagy kétórás parlamenti " felszólalásom után leírja, hogy »felszólalt még. ..«Ebben a tekintetben äz egyes csoportokhoz tartózó sajtóorgánumoknak nem sok szemrehányni valójuk Van egymással szemben.« Azt mondja később (olvassa): »Ma az a helyzet, hogy ha az ember tájékozódni próbál a különböző politikai csoportosulások irányairól, cselekedeteiről, agitáció jár ól, vagy akár csak parlamenti beszédeiről is, akkor kénytelen négyöt lapot egymás után a kezébe venni és elolvasni.« (Egy. hang a szabadságpárton: Ez így volt!) T. Nemzetgyűlés! Kérdem, hány xdyan lapot vehet ''ma ennek az országnak bármelyik állampolgára a kezébe, amely az egyes politl kai csoportosulások ténykedéseiről, különösen • parlamenti ténykedéseiről informálhatja és megadja a lehetőséget <a-r.ria'. hogy a helyzet valóságos ismeretében egészséges közfelfogás alakulhasson ki az állapotokat illetően'? (Nagy Vince (msz): Mikor kap a szabadságpárt lapengedélyt?) Ez a felszólaló, akit idéztem, (Pásztory István (msz): Ki volt az?) azt "mon" dotta, hogy négy:

öt lapot kell elolvasnia és' akkor talán tud tájékozódni. Kérdem, van-e ma lehetősége például annak, hogy az ország ) közönsége a parlamenti ellenzéki csoport működéséről értesüléséket szerezhessen! (Heg-ymegi Kiss Pál (msz): Szó sincs, róla! — Kováts László (msz): Legfeljebb a Jcairziá>tról!)29

» ^ Melyen t. Nemzetgyűlés! Amikor így állunk a közfelfogás kialakulhatása, -a közvéle" ; meny krkristályüSQdbatása kérdésében, akkor nagyon tűhegyre kell vennünk ennek a törvényjavaslatnak1

a rendelkezéseit, mégpedig abból a szemszögből, hogy valaminek mégis kellett volna változnia ebben az országban a politikai életet, »annak létét, minőségét illetően. Mi a törvényjavaslat célja? Az, hogy a,. törvényhozás függetlenségét biztosítsa. Biztosítsa a törvényhozás függetlenségét elsősorban a közhatalom kezelőjétől, a kormánytói, biztosítsa a függetlenségét az anyagi érdekeltségek; tői és lene tettemmé tegye, hogy a törvényhozó a maga megtisztelő ms-gas közjoga pozícióját egyéni érdekeinek kielégítésére használhassa fel s gátat vessen annak» hogy olyan szemplyeik ülhessenek a . törvényhozás termében, akiknek erkölcsi értéke messze alatta van annak a nívónak, amelyet törvényhozási, tagtól joggal várhat és követelhet meg mindenki ebben az országban. (Ügy van! a szabadságpárton.) ' y A v Ha -v összehasonlítom ezt ár törvényjavaslaa műit idők törvényeivel, meg kell állapítanom./ hogy semmi egészséges fejlődést az eiőző törvénnyel szemben, amelyet pedig méltóztattak, elítélni, ez a javaslat egyáltalában nem mutat, ellenben vannak benne olyan rendelkezések, olyan elvek, amelyek az előző törvényben nem voltak meg, de amelyeket a múlt politikai rendszer végén kialakult politikai konstelláció. a maga pártpolitikai érdekeinek biztosítása végett szükségesnek tartott és az új összefér-' hetetlèmségi törvényjavaslatban -v kodifikálni igyekezett azért, hogy- a maga politikai súlyát minél több függő helyzetben.levő törvényhozói s hely statuálásával .biztosíthassa. (Kováts László (msiz): így van!) Két nagy kategóriát vehetünk fal. Az egyik a, kormánytól való függőség, a másiik a gazdasági függőség kérdése. Ha megnézzük ennek a törvény javaslatnak a rendelkezéseit, meg kell állapítanunk, hogy ázzál az elvvel szemben, hogy minél kevesebb tagja legyen a törvényhozásnak a kormánytól függő helyzet" ben, ez a törvényjavaslat az elmúlt törvényekhez képest csak kiterjesztő rendelkezéseket tarr tadimaz- Nem beszélek arról, hogy a törvényhozásnak a régi 9, illetőleg 10 miniszterrel szemben ma 18 miniszter tagja. lehet, (Egy hang a kisgazdapárton: Angliának ugyanannyi van!— Közbeszólás a szabadságpárton: B-listát!) A ré^i törvény csak egy államtitkárt engedett minden egyes tárca körében. Ez a törvényjavaslat összeférhető pozíciókban levőknek ismeri el nemcsak az összes politikai államtitkárokat, hanem még az adiminisztrativ államtitkárokat is, akik pedig pregnánsan fegyelmi hatósága alatt állanak a miniszternek*' T. Nemzetgyűlés! Ha összeszámlálom, hogy ,,azok a kivételek, amelyeket a javaslat " kon; templál, hány tagot jelentenek a törvény hoz .6 testület számában, meg kell állapítanom, hogy minimum 90—100 olyan, tagja lehet a. törvényhozásnak, akik mind közvetlenül hivatali függőségi viszonyban vannak a kormánnyal szemben. De ezt a számot méig csak növeli például az a-'lehetőség, hogy az Országos 49*-