Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-63

769 A nemzetgyűlés 63. ütése 1946. évi szeptember hó E6-án, csütörtökön. 770 • akarják, engedjék be; valóban a demokrácia fejlődésével el kéli érnünk oda, hogy a nemzeti társadalomnak ezt a szakszempontbál érilékes lépegét vonjuk be a parlamentbe. Nem tatagadhatja senki, hogy ezáltal szakszerűbb, színesebb» emelkedettebb nívójú lesz a parlament. Ugyanakkor, ha nagyon szigorúan veszsaük a függőség, fogalmát, abból sem származik tulajdonképpen olyan nagy sérelem, ha kizárju>k az egyetemi tanárokat is, de azt a megkülönböztetést á« különösen akkor, amikor előzőleg megál.apítja az igazságügyminiszter úr, hogy az egyetemi tanár nem függ a kormánytól, tehát eleve kizárja, hogy ez alá a ' kategória alá kerüljön, — hogy á Budapesten működő egyetemi tanár tagja lehet a parlamentnek, a vidéken működő egyetemi tanár nem lehet tagja (Lévay Zoltán (msz): Ellentmondás!), olyan indokolással sem tudom most sem akceptálni — pedig már volt egy-két vitánk az igazságügyminiszter úrral, — hogy a tanári munkának, és a képviselőségnek egy időben való ellátása vidéken ütközik, Budapesten pedig nem ütközik. Ez olyan szempont, amelyet az igazságügyminiszter ár szóró 1-azóra átvett az előbbi törvényjavaslatok indokolásából, pedig az, előző korszakban, '1935-ben éppen a miniszter úr parijának egyik tagja, Györki Imre mutatott rá egy ilyen' vita alkalmából arra, hogy ez a megkülönböztetés, a kormánynak csak ürügy vo.t, mert a kormánynak vokak exponensei a parlamentben a budapesti egyetemről, ugyanakkor azonban íélt attól, hogy vidékről esetleg nem.az ő exponensei kerülnek be. Akkor megértettem cnuok á nyakatekert elvnek ezt a szigorú vedeime'zéset, de éppen most egyáltalán nem tudora magamévá tenni és bejelentem előre, hogy a részletes vitánál, tudom, hogy reménytelenül, de mégis az elv fenntartásáért megteszem ezt a módosító indítványomat. (Helyeslés a szabadságvárton. — Lévai Zoltán (msz): Repülőgép is van már!) Különösen meg kell tennem ezt azért, mert * a törvényjavaslat á közszolgálatban lévő, tehát. az összeférhetetlenségi törvény hatálya alá eső közszolgálati alkalmazottat nemcsak avval sújtja, hogy szabadságot kell kérnie, hanem amint az előbb már felolvastam, képviselőségéneik megszűnésétől számítva egy éven Lel "il nem ncvezhei.0 ki. Milyen jogosulatlan előnyhó/, jut tehát az a képviselő, aki a bndap'.'fcti s egyetem tanára! Egy képviselőt pé.dául a budapesti egyetemhez, ki lehet nevezni tanárnak képviselőségének tartama alatt is, mégin'kább az utána következő évben,, de viszont ugyanakkor képviselőt nem lehet kinevezni' még képviselői mandátumának megszűnése után sem egy évig vidékre'. Tehát olyan lényeges megkülönböztetéseik özöne forog fenn, amelyét nem tudok magamévá tenni» különösen akkor nem, amikor — ebben már a demokrácia sérelmét látom — a vidéki egyetemekre éppen ez a javaslat, amennyibei? így emelkedik törvényerőre, határozottan a provincializmusnak azt a lenéző, pejoratív bélye-Sét fogja rásütni, amelyet nem! - tudunk megbüntetni közvéleményünkben és hivatalos köreinkben hosszú küzdelmek után sem. (Nagy Vince (msz): Ügy van!) Ez ugyanaz a lenéző magatartás, ahogyan például Hóman Bálint bánt a vidéki egyetemekkel, aki úgylátszik, csak dekoratív dís-znek használta őket az úgynevezett kultúrfölény igazolására, amit komolyan az eltelt huszonöt 'NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ in. ! év .alatt soha, egyetlen kormányhátóság s-em vett. Ezt meg Kell szüntetni és igenis azt'kell mondani: vagy van szüksége az országnak négy vagy öt egyetemre, vagy nincs, de -olyan egyetemet ne .. csináljunk; amely Poíemkinlalvukból, és Po'temkin-keretekből áll, amelyekben azonban annyira nem folyik, lényeges év értékes munka, hogy azokut csak lenézni lehet, de komolyan venni nem lehet. Ha pedig komolyan lehet venni, akkor természetesen ennek konzekvenciáját az egyetemi életnek még egy ilyen egészen kicsiny szektoránál is figyelembe kell venni, (Nagy ' Vince (msz): Helyes!) Ez elvi álláspontom, amelynél fogva módosításomhoz még itt a parlament plénuma előtt is ragaszkodnom kell. Másik megjegyzésem -r~ olyan en, mint a megszületett gyermek felpántlikázása, megíésúicse vagy . megfürdetése •L~

a következő. Bármennyire helyeslem én is azt, hogy a koalíció miatt a 'kivé.elekbe bele kel .nyugodnunk és jóhiszemüleg bele is nyugszunk, egy kivételt mégsem^ tudok helyesein! és semmiféle 'indokolással nem tudok elfogadni, ez pedig az, hogy Budapest polgármesterének és alpolgár^ mesterének miért kell feltétlenül ibenn lennie a parlamentben. Az indokolás azt mondja, hogy a szakszerűség szempontjából. Nem tudtam hirtelen, hogy kicsoda Budapest polgárme/stere és kik az alpolgármesterek, de azóta utánajártam, és l

megállapítottam, hogy a /főváros polgármestere és, alpolgármesterei nem szaktudásúk folytán kerültek ebbe a pozícióba, tehát egés'ren furcsa, hogy amikor odakerültek, akkor azt avval indokoltuk, hogy nem kell szakember, most, pedig, amikor a parlamentbe hozzuk őket, éppen ^a szakszerűséget hangsúlyozzuk. (Taps a szabadságpárton.) Még a koalíciót sem éri sérelem, ha nem így emelkedik a javaslat törvényerőre, legfeljebb a parasztpárt mondhatná, hogy nincs érdekelve. (Vásáry József (msz): Kell nekik adni egy alpolgármesterséget és minden rendben lesz!),Nem azért szólok ellene, mert az én pár\ torn nincs érdekelve. Azért mondom, hogy a koalíción nem esik sérelem, mert legjobb^tudomásom szerint egyformán érinti mind a három rajtunk kívül álló koalíciós nártot, tehát hogy úgy mondjam, egyik sem szenved nagyobb veszteséget. Ha ki kellett mondani a vidéki egyetemi tanárokkal kapcsolatban azt, hogy egy időben nem tudják ellátni a páriamenti munkát meg a képviselőséget, — ami nem áll, mert aki ismeri az egyetemf élet struktúráját, az nagyon jól tudja, hogy nem forog fenn ez az eset — akkor engedjék meg, ha én, mint laikus annyit megállapítok éppen a legutóbbi bizottsági tárgyalás tanulságaként, hogy viszont egy plyaú nagyon elfoglalt közhivatal, mint például Budapest1 vá,ros alpolgármesterének vagy polgármesterének állása* igazán nsak ern'tetetten fér. össze" a parlamenti munkával. (Slachta Margit (pk): Sehogysem!) Legjobban bizonyítja ezt például az. hogy a bizottsági tárgyaláson éppen Budapest egyik alpolgármestere is résztvett és az 1. §-hál tárgyalás közben azzal az indokolással ugrott fel és akart távozni a bizottságból, hogy rengeteg a dolga. Ennyire plauzibilisen sohasem láttam illusztrálva egy elvnek a keresztültörését: hadakozik valaki amellett, hogy ráér résztvenni a parlamenti munkában és ugyapákkor, amikor elszólítja valami más kötelesség, erre hivatkozik: feltétlenül mennie kell, bármilyen fontos páriamenti munkáról van szó. ('Vásáry 49 \