Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-63

763 A nemzetgyűlés* 63. ülése lM6.*èvi szeptember hó ^26-án, csütörtökön. 764 meg az emberi méltóságoi," az szükségkép f elnabontotta alapjában az emberiség békességét. tum van! Ümj van! a szabadsáavart oldalán.) Az graben méltóságot még sohasem ér+e durvább, égbekiáltóbb és felháborítóba inzultus, mint a náci fasizmus világszemléletében. Ezzel be is telt a mérték. A dolgozó emberiség türelmének Dohara kicsordult es à dolgozó emberiség élén az osztály tudatos • szervezett munkásság nem bírja már tovább el és nem hajlandó tűrni, hogy benne alázzák.meg az emberi méltóságot. Ezért nincs ma sürgősebb, fontosabb és nagyszerűbb feladat, mini az emberi méltóság azonnali, gyors és alauos helyreállítása. ' Mivel az emberi méltóság egy és oszthatatlan, ez a nagy mű csak akkor valósulhat meg tökéletesen, ha abban résztvesznek az öszszes nemzeteik Parlamentjei, tehát a magyar par1 áment is. Hogy ebben a világtörténelmi jelentőségű feladatban, " a feladat teljesítésében a magyar parlament is méitóképoen vehessen részt és biztosítsa azt is, hogy eredményes legyen a részvétele, szükséges felszerelnünk magunkat olyan eszközökkel, kellékekkel, amelyek ezt lehetővé teszik. Ezek közé tartozik a többi közt az összeférhetetlenségi törvény is. Nem elsőrendű kellék ez a parlamentarizmus fegyvertárában. Másodrendű, de szükséges és nélkülözhetetlen. Nem kard. nem szab-) lya vagy vitézi fringia, amellyel élesen vágunk és győzedelmet szerzünk az ellenfelén, de igenis, tokja, hüvelye á parlamenti szabad szó éles^ kardiának, és, a rendeltetése az, hogv ezt az éles kardot megóvja a mocsoktól és a csorbulástól, hogy amikor kirepül hüvelyéből a parlamenti • szabad szó 'kardja, akkor ragyogjon és csorba- nélkül tudjon vágni és győzedelmet szerezni a demokrácia ellenségein. T. Nemzetgyűlés ! Most az a kérdés, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megfêlel-e ezeknek, a nagy igényeknek, megfelel-e annak a célnak, amire szántuk. Erre én is csak anynvit^ felelhetek, mint bárki, aki valaha az öszszeférhetetlenség szabályozásával foglalkozott. Tökéletes összeférhetetlenségi törvényt nem, még időtállót sem lehet alkotni. Az összeférhetetlenség szabályozása mindig függőben van a korabeli társadalmi állapotoktól. Kénytelen figyelembe venni politikai szempontokat, sőt pártpolitikai igényekhez is kénytelen igazodni. A legtöbb, amit: ezen a téren elérhetünk, az, hogv alkotunk egy viszonylag ió törvényt. Ha megvizsgáljuk az előttünk fekvő javaslatot, akkor megállapíthatunk annyit,, hogy ennek a követelménynek megfelek viszonylag jó, elfogadható. Hogy a koalícióról essék egy jó szó is,, ne mindig osiak TOSSZ, elmondhatom, hogy ez ja törvényjavaslat, amely- előttünk fekszik, a koalíciós pártok becsületes tusakodásának becsütófeis eredménye. Azokon a viltá-^ kon, amelyeket a pártiközi konferencián, majd •a bizottságban folytattunk a törvényjavaslat felett, a pártok nem egymás ellen tusakodtak, i hanem egyeítérltiő szándéíkkel azért a jó cé!iért, hogy minél tökéletesebb,, viszonylag töklále'teisebb törvényjavaslatot hozhassunk a parla-ment elé. Ezt a célt többéi-kevésbbé elértük, mindenesetre annyira, hogy az eredmény viszonylag kiéléeítőnek mondható. Az összeférhelttetlenség szabályozásánál mindig előkelő szerepet töltött be és az érdeklődés homlokterében állt a közszolgálati öszszeférhetetlemséig kérdése. Volt idő, amikor az I összeférhetetlenségi fajták közül csak ez volt szabályozás tárgya. Ez az összeférhetetlenségi tipus fejlődött ki legelőször, a többi tipusok csak később fejlődtek ki.* Talán'ennek a következménye az, hogy a mostani törvény előkészítése során is volt hajlandóság, amely csak a köztisztviselők összeférhetetlenséigéir, kívánta szabályozni. Az első tervezet ilyen is volt. Tulajdonképpen esiak kizárási javaslat volt a -rköztisztviselői összeférhetetlenségről. Tartalma, az volt, hogy az a »tisztviselő, akit képviselővéválasztianak, végelbánás alá vonassék. Ez súlyos igazságtalanságot jelentett volna a köztisztviselők szempontjából, akik a man dátumvállalás tekintetében amúgy is -hátrányban vannak imás foglalkozásuakhoz képest. Amíg ugyanis minden más foglalkozású tóvábra is szabadon folytathatja - kenyérkereseti foglalkozását, a közitisztviselőnel ez a dolgok természetéből (kifolyóan ki van zárva, lehetetlen. Méltánytalan,; sőt igazság!'alám volna, ha a köztisztviselőknek ezt a hátrányát egy még nagyobb hátránnyal tettéznők, azzal, hogy egyszersmind elzárnánk őket kenyérkereseti fog^' lalkozásuk folytatásából, tehát röviden szólva i exisztemciájukat vennők el. Ezért magam is készítettem akkor egy hasonló kis törvényjavaslatot, amely tisztán csak a , köztisztviselők összeférhe'^tlen^égénelí kéirdesére terjed ki, de azzal a különbséggel, hogy a képviselővé választott köztisztviselő mandátumának tartamára szabadságoltassék és .mandátumának lejarta.utam hátrányok szenvedése és előnyök szerzései nélkül • térhessen vissza előbbi kenyérkereseti foglalkozásához. Ezt a felfogást magáiévá tetfe az igazságilgymimiszter úr is és jártja is. En azonban nem tartottam elégségesnek, hogy a mai viszonyok kö-. -zötfc csupán olyan összeférhetetlenségig törvényt alkossunk, amely csak a köztisztviselők öeszefárhetetleiűségét szabályozta volna. Olyan törvényt tartottam szükségesnek, amely az összeférhetetlenségi .problematika egész területére kiterjed. Ezért elkészítettem egy ilyen törvényjavaslatot is, amely kiterjedt a,zs összeférhetetlenség egész területéire és lényegéhen ennek a javaslatnak f

az anyaga került belei a most előttünk fekvő törvén y javaslatba s a. pártközii konferencia, majd a bizottság, és végül a Ház elé, némi változtatásokkal, módosításokkal, amelyeket a tárgyalások folyamán eszközöltünk rajta az összes pártokkaiL egyetértésben. ' Kivétel e tekintetben esak az eljárási^rész. En a jury-rendszert iktattam a' tervezetbe*, az -igazságügyimiiniszter úr azonban ennél sokkal jobb megoldást talált, amely abban áll, hogy az ösiszeférhetietleinségii bizottság • közvetlenül' tesz jelentést a plénumnak, amely azután dönt az összeférbeittetlensé<r kérdésében.' örömmel fogadom ezt a 'megoldást, mert ez tökéletesebb, jobb, és teljesen megfelel a demokrácia követelményeinak. , -* Amikor mi, szo ci ál demokraták ezt a törvényjavas/latot általánosságában elfogadjuk, ezzel" úiabb tanúbizonyságát adtuk annak, hogy vállaljuk a parlamentarizmus minden szokását,; szokványát, formaságát, ha ez szükségesnek látszik a demokrácia megerősitésére, de ha, idővel azt tapasztalnánk, hogy a parla- • menti kon vénei ókból kalocla alakul a demokrácia . köré, ' amely ennek: egészséges fejlődését akadályozza, akkor arra kényszerülnénk^, hogy azt a küzdelmet, amelyeit a demokrácia létesítéséért vállaltunk, a parlamenten -kívül levő