Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-63

1,Á& À nemzetgyűlés 63. ülése 19&6. ségbe és tekintélyükkel össze nem férő méltatlan helyzetbe, a képviselőkből alkotandó •bnói'tanács pedig nehezen tudna a pártszenipontoktól és befolyásoktól menekülve, a bírói • pártatlanság magasl'S'tara eme'keí'iiL / A második elgondolás szerint az összeférhetetlenségi esetekben parlamenti zsűrinek kellene ítélkeznie, amely a jus strictum helyett a jus aeauumot, tehát a szigouú jog helyett a méltányossági jogot volna hivatva érvényesíteni. Erről a megoldásról azonban csak abban az.esetben lehetne szó, ha az összeférhetetlenség csupán általánosságban, elveiben volna meghatározva, taxáció nélkül» mert taxáeiós szabályozás esetén a zsűrinek édeskevés létjogosultsága van. Javaslatunk t^hát ezt a megoldást sem választotta. : Maradt végül a harmadik «megoldás, amelyet javaslatunk is magáévá tett: az összeier hetetlenség íe.ől maga a nemzetgyűlés oönt, a javaslatot pedig a nemzetgyűlés elé az összelernetetienségi bizottság terjeszti, amelyről/ mint felállítandó bizottságról, házszabáiyaink• nak keli gondoskodniuk es amelynek eljárási szabályait, javaslatunk útmutatásai alapján meg ezuian k&.<i inajd mtegaikotmi (iíénes István (p'k): Hiba!) és nézetem szerint áz Összéf érhet et ems égd wrvény csak. ennek a megalf' k'otáisa után halá-tyosulhat, léphet tulaj don» keppen hakályba. (Jüénes István / (pk) : Nagyctn hely*»,, ez a helyes!) Hogy az eljárási szabályok helyes meg-tail-.. kotásán sok minden, könnyen lehet, hogy az egész összeférhetetlenségi törvényünk és jogunk jövendő sorsa, fog eldőlni, az a szakemberek előtt egészen nyilvánvaló. Legyen szabad o helyen hivatkoznom, arra, hogy Pietri volt francia igazságügyminiszter az Interparlamentáris^ Uniónak már említeft Parisban tartott ülésén annak a nézetének adott kifejezést, hogy az összeférhetetlenség Jeghelyesebb alapelve az, ha a törvényben a minimumát adják la, taxáció nak, a tilalmiaknak, de ugyanakkor à maximumát kell adni^ a szankcióknak. Az egyik magyar képviselő, aki az Interparlamentáris Uniónak ezen az ülésén részt vett, az 1941. évi reformjavaslat tárgyalása alkalmával idézte Pietrínek ezt a megállapítását és akként magyarázta és értelmezte, hogy a kodifikáció súlypontját az eljárási rész erőteljes kidolgozására kell helyezni. 'És valóban ilyen értelemben készült el lí)41-ben a * kormányjavaslat. (Dénes István (p<k): így van!) Meg kell jegyeznem, hogy én Pietri szaJ vait »másképpen értelmezem. A szankciók maximuma alatt én azt értem, hogy a következményeket az összeférhetetlenség rmegállapr , tása esetén a maximumban, a mandátum elvesztésében kell levonni. Nincs ^ tehát helye közbeeső intézkedéseknek, büntetéseknek, etcetera és e tekintetben javaslatunk valóban ridegen követi Pietri álláspontját. De ha, talán tévesen értelmezte is szerintem Éz előbb említett képviselő Pietri szavait, igaza volt abban, hogy súlyos feladat vár a nemzetgyűlés illetékes bizottságára, amely az eljárási részt részleteiben is szabályozni fogja, mert munkánkat ez a bizottság lesz hivatva tulajdonképpen befejezni és tető alá hozni. T. Nemzetgyűlés! Mindennek az előadásával, azt hiszem, Végeztem is az előadói tisztemből reám háruló " kö-i élességgel. Ügy ér zöm azonban, hogy hibát követnék el és erőszakot tennék lelkiismeretemen, ha nem mondanám el ez alkalommal mindazt, amit a köz érdekében hasznosnak tartok, (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárt és a szabadságpárt ^soraiban.) hogy évi szeptember hó 26-án, csütörtökön. 75Ö úgy mondjam, ami a szívemen fekszik, ha rá nem mutatnék arra, hogy ez a javaslat talán még a mi nemzetgyűlésünk, annak jelenlegi összetétele előtt sem zárja le véglegesen az ^összeférhetetlenség kérdé&ét. (Nagy Vince (msz): Ügy van! Nagyon ideiglenes dolog! — Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) miért vauinak kérdések!, ameílyek tiöbbékevésbbé szintén ide tartoznak, — ha most ki is maradtak a sietős szabályozás alól — avagy közeli rokonságban ^állanak a javaslattal ós- az idők méhében előbb vagy utóbb —-'ém úgy ér zem, jó volna, ha mielőbb — ki kell érlelőd" niök. (Nagy Vince (msz): Fedetlenül szükséges.!) Ilyen elsősorban a közsaolffáraM csszeifér.hetetlemistg, (Nagy Vince (msz); Ügy van!) amely — valljuk be — a lex imperfecta állapotában ván és a képviselői összeférhetetleuséigi megalkotása után talán revíziót, talán csak , egy ségeuí búst, de imiinclenestre kérleThefétlen •'yégréhaijtást követe. (Nagy Vince (mSa); Ügy van! Ügy van!) Másodszor: 'kiterjesztendő volna nézetem sízerint ' az összeférhetetlenség, az elhagyott, vagy talán el sem hagyott idegem javak élvezete tekintetében. A parlament kük és belföldi tekintélye, méltósága es makulátlan becsülete követeli ezt a képviselőkre nézve, (Ügy van! a kisgazdapárton.) de a közérdek és ai nemzeti közmorál szempontjából bármilyen rendű és rangú köztisztviselőre és közalkalmazottra nézve ii&. (Eléwk I ups a kisaazdawá'ii és a\ szßhaclságr)árt smaibrn.

— *Näsry Vince (msz): Nem lehet elhagyott javakban lakni képviselőknek!) ' Harmadszor és végül: szerény nézetem szerint -" és méltóztassanak elhinni, hogy1

én most sine ira et studio .mondom ezt, mert én nem vagyok pártember és belőlem nem a pártember beszél, hanem az, aki féltő "aggodalommal és fanatikus hittel keresi a nemzet és " a- nép egyetemes érdekelt — vizsgálat tárgyává .kell tenni előbb-utóbb az összeférhetetlenség szempontjából azt a megváltozott helyzetet is, hbgy az összes demokratikus pártok immár az alkotmányba valósággal beépített közjogi korporációk és ennek következtében az sem lehet teljesen közömbös, hos-y a képviseliő. a párttól vagy azon keresztül milyen, végeredményben közvagyonból eredő juttatásokhoz vagy gazdasági kapcsolatokhoz' jutott és ennek következtében függőségbe került, amely lelkiissnerete függ&llenségét v'eszéiyeziûeti. C±J énk uifls a kisgazdapárt soraiban és a szabadságpárton. — iNagy' Vince Cmtss): Független képviselőkre Tiaau szükség!) • De van ezenkívül, t. Nemzetgyűlés, több más fontps kérdés is, amelyeket most nem akarpk felsorolni, de amelyeknek álképviselői összeférhetetlenség körében történő szabályozása komoly meggondolást érdemel. Meggyőződésem, hcXgy a közeljövőben — ha tiszta közéleti erkölcsökéit akarunk ebben >,az országban megteremlteni, ha erre akarjuk nevelni, magyar népünket, amely erre igen hajlamos — mindezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk kell, mert a törvényhozói testűiéit függetlensége, tekintélye és makulátlan becsülete ezt előbb vagy utóbb ki fogja követelni. (Müassin Kornél (kg): Mos* kell belevenni! Megszavazzuk!) -* T. Nemzetgyűlés! Ha van idő, amelyben a nemzetnek önzetlen, önfeláldozó, puritán jellemű és rettenthetetlen bátorságú, mondhatnám, oroszlánszívű, vezetőkre * van szüksége, a