Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-52

63 À nemzetgyűlés 52. ülése Í9ÍÖ. évi augusztus hó 14-én, szerdán. ë4 Be van a magyar életnek még egy egészem kínos és keserves problémája, amelyről szintén meg kell emlékezne/m. és ez a zsidókérdés. Ez a nemzet abban a pillanatban, amikor rabjává vált a faji uszításnak, amikor hajlandó volt elfogadni a fajok hierarchiájának hamis tanítását és hajlandó volt ennek gyakorlati következményeit is levonni, lejtőre jutott. Olyan lejtőre, amelynek, vége, ba meg nem állunk, csak a megsemmisülés lebet.; Annakidején, 1938-ban ,a túloldalon,50

pártoim* párthatározata ellenére szólaltaim fel ,a zsidótörvényekkel szemlben és azt mondtam, bogy nem fogadom el ezieket a törvényjavaslatokat, mert emberteleneknek, magyartalanoknak és keresztényietleneknek tartom, őket. Rámutat- . tám akkor,, 1938-ban és 1939-ben, amikor, nem volt divat ilyeneket mondani, hogy ezek a tÖiN vények áz ország katasztrófáját készítik elő. Lejtőre jutottunk és ezen a lejtőn meg kell állanunk, mert a művelt külföld nem hajlandó«-" elfogadni tőlünk az állandó provokációkat és nem hajlandó tűrni azt, hogy itt, Középkelet: Európában legyen egy nép* amely még mindig a hitlerizmus sötét gőzében él és még "mindig a gefetószemléletben találja, meg nemzeti aspirációinak legfontosabb részét. Ezt tehát egyszersmindenkorra ki kell irtanunk. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik oldala ' is. Szerintem a magyar zsidóság hibázott, amikor új életét az Ausehwitzból való visszatérés és a felszabadulás után megkezdte. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárt oldalán.) Hibázott azzal, hogy a magyar zsidóság pillantása hátrafelé, a múltba van irányítva és .nem előre, a j'áytöbeyfűgy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) Pedig, mándennap jusson eszünkbe Széchenyi Örök-/ érvényű mojidása: a múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk.01

A múlt sötét, szörnyű, embertelen,/még rágondolni is ^szörnyűség. Dé aki itt új életet akar kezdeni, aki meg akarja teremteni ebben az országban az újjáépítéshez alkalmas légkört, az fordítsa el tekintetéi a múlttól és ne ,azt keresse, mi volt a múltban az, ami elválasztott, hanejm keresse azt, hogy mi lehet a jövőben az, ami egyesít' (Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Ha éhben a beállításban nézzük a kérdést, ha kölcsönösen és közösen keressük a, lehetőségeket, hogy mihi egymásra utaltak és egy ország lakói hogyan tudjuk megtalálni a közös boldoguláshoz vezető megértés útját, akkor vége lesz, ezeknek à dolgoknak, akkor Kunmadaras ésí Miskolc52 elmúlnak, akkor a programokkal egyszersmindenkorra leszámolhatunk, mert hiszen a magyar nép nem zsidóellenes. A magyar nép széles tömegéi a legnagyolbb részvéttel és megértéssel nézték azt, amikor a Szálasa-pribékek és az elvetemült csendőrök szállították el a zsidókat. És láttam. •' egy vidéki városban, hogy milyen megilletődéssel fordultak el, és törölték ki szemükből a könnyet. iM magyar nép tömegei érzésükben nem voltak antiszemiták, és lehetetlennek tartom, hogy a hitlerizmus tényleges kimúlása után legyen tömegszenvedéllyé Magyarországon olyasva' lami, ami nem •' volt tömegszenvedély a hitlerizmus ' fénykorában. • Segíteni kell és segíteni - lehet ezen. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek után a véres tanulságok után a magyar zsidóság meg fogja találni nagy szellemi képességeihez és politikai belátásához mérten az utat, amely ebből á labirintusból kivezet. En elhiszem azt t Nemzetgyűlés, hogy résziben ,az önbiztosdtás ösztöne sodorta a zsidóságot a politikai rendőrségre és azokba a pozíciókba, amelyeket talán számarányához mérten túlzott számban foglalt el. Féltek attól, hogy visszatér a múlt, és iparkodtak ezt - egyszersmindenkorra lehetetlenné tenni. Ennek az időnek azonban, azt hiszem, elérkezett a Vége, és ma már ezeket a pozíciókat, amelyek nem szimpatikusak a nagytömegek szemében, és amelyek csak arra alkalmasak, hogy indokolt vagy indokolatlan ellenszenvei váltsanak ki a zsidósággal szemben, lassan és fokozatosan leépíti a zsidóság és újra elfoglalja helyét a gazdiasági életben,\ ahol(

kívánatos 'a szereplése, ahol a motor szerepét és az élesztő szerepét kell játszaniok, mert a mi tömegeink még általában tunyák, iskolázatlanok és gyengék a gazdasági életre, ahol kvázi rájuk vagyunk utalva, úgyannyira, hogy ha nem volnának itt; bizonyos mértékben importálni kellene őket, hogy vigyék előbbre a magyar gazdasági életet. T. Nemzetgyűlés! Ha újra ebben a szellemben^ látjuk majd a dolgokat, és ha újra a gazdasági élet terén érvényesül a zsidóságnak — nyugodtan ki meretm mondani — jótékony befolyása, és a politikai .hatalomban váló tíátengéstől önként visszahúzódik, akkor megszű-' nik ez a mai szellem és akkor .megtalálunk egy jobb és békésebb szellemeit, akkor elérkezünk végre oda, hogy a sok sebből vérző magyarság sebeit is meg lehet gyógyítani. 1*. Nemzetgyűlés! Olyanok vagyunk, mint egy csonka test, amelynek vére itt is, ott is szivárog. Hadifoglyainknak nag;/ xömiege van 'még mindig fogságban. En ismerém a háború rideg és szigorú törvényeit, tüdőm, hogy aki fogságiba került,^ annak él kell viselnie bizony os , következményeket, mégis fáj a- szívem, ha arra gondolok;, hogy egészségük hogyan megy tönkre, hogyan . fogynak napról-napra, és mire hazajönnek, 'mennyivei kevesebben lesznek, mint akik elmentek. Hasonlóképpen folyik a magyarság vére a határokon túl, ahol az elszakított területeken gyilkos módon egymásután teszik tönkre a magyarok tízezreit és százezreit. Es folyik itt bent, âmiikor azt látjuk, hogy rétegeket tesznek tönkre, kilökik őket az élet sodrából," hogy mint a partravetett hal, pusztuljanak el a szárazon. Mindezen segíteni lehet.' Könnyű azt mondani, t. Nemzetgyűlés, hogy nagy átalakulás előtt vagyunk, és minden nagy átalakulás szenvedéseket és áldozatokat kíván. Hivatkozhatnáni arra, hogy Krisztus a maga isteni mindentudásával tudatában volt annak is, amikor egyházát megalapította, hogy majd a cirkuszok arénáin a keresztények százai - fognak^ a vadállatok, foga alatt elvérezni, tudta, hogy áldozatokat fognak követelni az egyháztól, és mégis megalkotta, mert tudta, hogy áldozat nélkül nincs élet és nincs eredmény;

Elismerem, hogy a demokráciára valói áttérés áldozatokat követel. En nem is akarok ezektől az áldozatoktól elzárkózni,, csak .a minimumra akarom korlátozni az áldozatokat. Azt szeretném,"' t.. Nemzetgyűlés, ha az áldozatból most már elég volna, ha az eddig elnyomottakból sohasem lennének elnyomók, ha nem támadna itt egy új arisztokrácia, amely megint azt akarja, hogy a maga uralmát meisrengedett és meg nem engedett eszközökkel mindenáron biztosítsa, hanem valami olyan testvériesülés hatná át a magyarságot, amely- réges-régen &*