Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

723 A nemzetgyűlés 62. ülése 19Í6. i leniül az volt mi alapja, hogy a magyar katoli­cizmus a maga szent hitének és vallásának gyakorlásában túltett az európai átlagon, ezzel' érdemelhette és érdemelte ki a magyar katoli­cizmus azt, hogy a Szentszék bizonyos fontos, életbevágó és nemzetközi problémákat érintő kérdésekben mindig meleg szeretettel, pártoló­kig állott a magyar nemzet mellé. Utalok itt az első világháború után meg" köpött trianoni békeszerződéssel előállott fur­csa egyházjogi, egyházközigazgatási jogi hely­zetire. Ezt a trianoni békediktátumot a római pápa nem rvette tudomásul egészen a második világháborúig, nem tett'eleget a csehek, a szer­bek és ia románok kívánságának akkor, amikor aiz egyházmegyék autonómiáját a trianoni békediktátum keretében az utódállamok terüle­téhez csatolt egyházi hatóságoknak néni aidta meg, hanem oda apostoli kormányzókat kül- < dött s ezzel is dokumentálni igyekezett a világ . félé, hogy a békeszenződéslsel nem ért egyet. T.. Nemizetgyűlés! A Vatikánnal való dip­lomáciai kapcsolatok felvételének gonldblata nem újkeletű a t. Nemzetgyűlési előtt sem,' Ha visszagondolnak a képviselő urak a hivatalban lévő kormányelnöknek, valamint ; elődjének programadására» abban világosan bemmé volt, hogy hő óhaja- Magyarországnak az, hogy a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel mi­nél előbb felvehesse-Tudom és megfelelő módon méltányolom , is, hogy jelenleg Magyarország a fegyverszü­neti szerződés közjogi állapotában van^ és ha egy külképviseleti ;kaposolatot fel akar újítani, valgy pedig egy államinál a diplomáciai kap­csolatokat fel alkarja venni, az nem egyedül a magyar korimánytóíli függ, hanem a Szövet­séges Elltenőrző Bízottságtól, de ennek isi meg­van a maga unódja, ment a Szövetséges Ellen­őrsső Bizottság a kormánynak : a külügyminisz­ter úr útján tett előterjesztésére idáig minden egyes kért esetben megadta a diplomáciai kap­csolatok felvételéhez az engedélyt. Előttem van egy 1945 december 23-án kelt levél, amely a miniszterelnökségtől szármaizik és 12.264/1945. M. E. sízám alatt az akkori mi­niszterelnök által küldtetett Magyarország bíboros hercegprímásához^ Szövege a követ­kező (olvassa): »Hercegprímás Ür! Folyó hó 15-én kelt nagybecsű szíves soraira válaszolva köszönetet ntondok, hogy a Vatikánban anél­tóiztbatott diplomáciai karoesolatunk felvételével kapcsolatban tárgyalásokat kezdeni és külöinö- ; sen azért, hogy a Hercegprímás Ür bejelenté­sét a yaitlikáini örömlrael vette tudomásul. A magyar kormány tisztelettel és hálával gondol Angelo Rótta érsek úr személyére és ha maj­dan a Szentszék úgy dönt» a imagywt áílilam szívesen fogadja nuneiusként s minden tekin­tetben ugyanezt a szerepet és helyet föff ja be­tölteni a budapesti diplomáciai testületben, mint a múltban. A diplomáciai kapcsolat fel­vételére irányuló kezdeményezés a külügy­miniszter úr résizéről! az Ellenőrző Bizottságnál már folyaimaitba tétetett.« így szól a Itevél az akkori miniszterelnök úr láltail hivatalosan a parlament színe előtt tett kijelentéssel, valamint az e levélben fog­laltaikkal kapcsolatban kénytelen vagyok meg" # állapítani}, hogy. sajnos, dacára az Ígéretnek, dacára; az azóta már a második hivatalban * levő miniszterelnök program jajban foglaltak­naik, a Vatikánnal! valló diplomáciai kapcsolat felvételéhez szükséges kérelem minid) a mai na- _ pig a Szövetsége? Ellenőrző Bizottsághoz; nem érkezett el hn szeptember hó 18-án, szerdán. 724 Hogy mit jelent az a körülmény, hogy a Vatikánnak a Szentszékkel minél előbb diplo­máciai kapcsolatba kerüljünk* ezzel kapcsolat­ban egy érdekes belpolitikai és állandóan napirenden lévő témát is szeretnék felhozni.' Az utóbbi időben igen szokásos és főleg " divat lett bírálni az állam és az egvház viszo­nyát- Hogy ez mennyire sikerül, vagy meny­nyire nem «ikerül, ezt éppen mi, akik a köz­élletben résztveezünk, látjuk, hogy sajnos, àz állam és az egyház köezötfc a deniokráciábani okvetlenül szükséges közeledés még, mindig neim az a. kívánit és nuég mindig nem a« a tökéle­tes, amilyennek lennie kellene. Hogy ez a kö­zeledés az egyház és az állam között tényleg meglegyen és hogy meglehessen, ezt nagyban elősegítené a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatunk felvétele, mert a diplomáciai kapcsolatok során Budapesten az apostoli nun­cius lehetne az, aki a romiad Szentszéknek mint J világbirodalomnak — mert hiszen nem, lehet tagadni, hogy 400 millió katolikus, él a földön — a deniipkráciákkal való viszonyát a magyar talajba is bele tudná illeszteni és esetleg irányvonalat tudna adni a masrvar kormány­nak és a magyar katolikus egyháznak, hogy diplomáciai kapcsolataink felvételié után ez a közeledés "• az egyház és az államhataloim kö­zött minél' előbb, tényleg sikeresen meg is oldódjék. (Baíbody János (kg): Meg kell szün­ietni a papok elleni izgatást!) Az 1946 ;I. tc.-ben törvénybe iktattuk az emberi jogokat. Az emberi jogok egyike a val- ' lásszabadság és itt.— bármennyire furosánri« hangzik^ — bizonyos szempontból a vallás­szabadfság serclimét látom, amikor az ország lakosságának 67%-át kitevő katolikussiág óhaja nem valósulhat megi' (Ügy van! Ügy van! a N szabadságpárton.), mert minden magyar ka­tolikus eimjber hőn és szeretettel óhajtja,' hogy a Szentszékkel .; diplomáciai kapcsolatunk mi­előbb helyreállíttassék és igen nagy és meleg szeretettel várja í vissza Budapestre Angelo Botta érseket, aki-a nyilas és az államf elfor­gatást előidéző letűnt szomorú rendszerben igém keményen és gerincesen megállta- 'à helyét, Aki ismerte a budai ostrom alkalmával előállott igen szomorú helyzetet, annak tudo­másul kell birnia arról, hogy Szá'lasiék Angelo Bottât is felszólították arra, hogy hagyja el Budapestet j és menjen a ^ gyászkormánnyal együtt nyugatra, Szombathelyre. Az akkori apostoli nuncius, Angeló-Jlotta érsek ezt a fel­szólítást megtagadta, dacára annak, hogy Szá- i lasiék felállították neki a ' tételt, hogy amény­nyiiben nem tesz eleget felszólításuknak, a dip­lomatákat megillető területenkívüliséget el­veszti, ö mégis a leghatározottabban elutasí­totta ezt masrától és kategorikusan kijelentette Szálási köVetének, hogy őt Őszentsége a római pápa nem Szombathelyre, vagy Kőszegre.'vagy valamdly dunántúli nyugati városba, hanem Budapestre nevezte ki és ő ezt a helvét nem" hajlandó elhagyni. (Slachta Margit (pk): Éljen!) , T. Nemzetgyűlés! A továbbiakban szeret­ném néhány szóval vázolni azt-a szabályos és eléggé nem méltányolható embermentést, âme«­lyet az ^apostoli nuneialfcura a budapesti "ostrom alkalmával, valamint az ostromot megelőző igen nehéz helyzetben az üldözött baloldaliak-^ nak, zsidóknak és általában a segítésre szoru­lóknak érdekében végzett. Az apostoli nuncius saját életének kockáztatásával 40—50 üldözött baloldalinak és exponált zsidónak adott állandó\ 'szállást a házában, őket bujtatta, azonkivül

Next

/
Thumbnails
Contents