Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

653 A nemzetgyűlés 62. ülése 19Í6. évi menyre, mint másutt. Az a szempont, hogy az orvos politikamentesen, mini- szakember végezze feladatár, nem volt figyelembevehető." A közigazgatás, egyéb ágaibsn is szakemberek dp goziiak. Ä, kormány a közegészségügyi politikát is demokra'i^á.ni kívánja es demokratikus közegészségügyi politikát eredményesen csak démolirai k-us, szellemű közegészségügyi szak emberek bel folyta hat. Azokban az esetekben, amelyekben, az elbocsátás okául a rátermettség vagy szorgalom hiánya szerepel jt, az élbocsá'ást alapas vízs/ gálát'6l5ze meg. Csak'kivételesen fordulhatott e ő, hogy az» orvQSokat elbíráló B hsta bizot sagoknak. nem, volt orvos tagjuk. De a / jszak.szempon'ok ilyenkor is érvényesültek. Az "élőké ~zítp munkába orvosokat mindig belevontunk s, ezenkívül a hivatali főnök iá'/véleményt nyilvánított t A kontrád'kló rius eljárás összeegyeztet -heretien lett vo;Iioa a rendelet céljával. Ez gyors eljárást kívánt, mert az á lamház artást a legsürgősebben mentesíteni kellstt a felesle• N

ges alkalmazottak terhe:ől. A közalkalmazot-. ták nagy tömegét kontradíktórikús eljárás be-^ kapcsolásával elbírálni annyijt jelentett vo1

na, mint az egész létszámapasztási eljárást időtlen időkig kihúzni.1 örömömre szolgál, hogy- azi orvosok B-listájávai kapcsolatban az interpellálj képviselő v úr egy konkrétj esetre sem mutatott rá, amelyben a rendelet intézkedéseivel ellentétes szempontok érvényesültek volna. Ez azt tanúsítja» hogy a rendelet végrehajtása orvosi vonalon nem esik kifogás alá. A képviselő ' űr bizonyára ,egyetért velem (*abban, hogy a magyar -közegészségügyet csak ' demokratizálása útján lehet komolyan szolgálni. Ebben a meggyőződésben kérem válaszom tudomásul'vételét. Budapest, 1946. szeptember 4. Molnár Erik s. k.« Elnök: Reök képviselő urat a viszonválasz joga megilleti., A képviselő urat illeti a szó. Reök Jván (kg): T. Nemzetgyűlés! A ma-" gyár közegészségügy súlyos, helyzete. és az Í ,mély felelősségérzet» amelyet á magyar orvoskar ir(

áiit érzek, ^kötelességemmé teszi, hogy

a, viszonválasz jogával éljek. A miniszte* úr/válaszában hivatkozott arra, hogy az államháztartás egyensúlyát helyre kell állítani. Kifejj v tette, hogy kötelessége az állami apparátus demokratizálása a közegészségügy terén is. Mindkét ' elvvel t/eljes egészében egyetértek. A kon'tradifki'Jórius e1

járássá!!' kapcsolatban azonban ia miniszter úri azt állítja;,- yhogy ez hosszadalmas, s hogy ennek véghez• vitele és alkalmazása a rendelet keresztülvite-1 lét lehetetlenné teszi Ezt belátom, de ugyanakkor ^mindannyian tudjuk, hogy az egy-1 oldalú eliárás nagyon sok) igazságtalanság forrása. (Ügy van! a kisgazdapárton.) A miniszter úr, aki nagyműveltségű és mély felelősségérzettel bíró ember, válaszában utalt is arra. hogy mindent elkövetnek, hogy ennek azegvoldalú ejHárásnínk az igazságtalan savait csökkentsék. iNyirjessy Sándor (kg): közbeszál) Jól tudjuk» hogy még a legnyugodtabb és legkiegyensúlyozottabb békeviszonyok között is, més- a/bírói tárgyalásokon is, ahol a vád és a védelem és a bizonyítás a legmesszebbmenő módon érvényesül, bizony történnek justizmordok, A B-listával kapcsolatban na' gyonusok orvost bélyegeztek'meg becsületében, hivatásában, exiszteneiájában. Ezért nagyon szeretném, ha a miniszter úr erre vonatkozóan kiadna egy rendeletet és ebben kiemelné azt, szeptember hó 18-án, szerdán. 654 I hogy az orvosoknak ez az egyoldalú megí!

élése nem akarja ők?t sem s~akmabel;

ériékükben». - sem emberi mél óságukban károsítani és nem akarja őket a közegészségügy szolgálatától elütve lehetetlenné tenni, hanem igenis módot és alkalmat kel adni arra, hogy hivatfisukat ., tflán^ ervéb .poszton és egyéb munk-íkörban teljesítsék. (Nyirjessy Sándor (kg): Vissza kell lenni! Fehérváron, négy -körorvost bocsátott ak el!) ;

Í

. Nem akarok a^ról beszélni, hoex-a súlyosabb tévedések' reparácíohoz Jussanak' és interpella c'ómban sem konkrét esetekre hivatkoz; tim, mint ahogyan a miniszter úr is meg'ál.lapf o'ta, mért .nem egyes tragédiákat és igazságtalanságokat akartam szpvátenni, há^ nem PZ egész"közegészségügy érdekében' szólal-tnm fel. (Ügy vnn! a kisa'iziapárton.)- Mondom, itt ;az a célom és-törekvésem, ho~v a magyar közegészségügyet, amely súlyos és"hátrányos he yzetben van, ne tegyük ki újabb meg,T

ázik.ód'atáso)knak. Ezzel kapcsolatban engedje meg a nemzetgyűlés, hogy fejhívjam ta figyelmet arra,'hogy az Igaiz Szó legutóbbi számában megjelent egy cikk, ame^y arról szól, hogy -a Szovjetuniónak százezer új orvosra van szüksége. A Szovjet•unió egészségügyi intézményeinek 'tökéletesítése érdekéién új ötéves »tervet valósítanak meg.'A kórházak és az orvosi rendelői hálózat kiterjesztésével egyidejűleg ' rengeteg új orvosra is lesz szükség. Eszerint öt év alatt, 1950-ig, közel százezer fiatal orvos hagyja el az egyetemeket. /'.f T. Nemzetgyűlés! Ehhez a cikkhez három szempontból szeretnék hozzászólni. Az egyik az, hogy a magyar közegészségügy, sajnos, olyan súlyos és hátrányos helyzetben van, hogy még a legszűkebbre szorított tényeket sem leheitr ilyen rövid idő alatt ismertetni.' A magyar kö/

zegész

>

£égügyn©k hóna, alá kell nyúlni, hiszen mindannyian .tudjuk, hoëy például az OMBI cs?k balesetbizitosítást ^idott és a magyar mezőgazdasági munkásság semmiféle komoly egészségvédelmet nem élvez. (Ugy^ van! a kisgazdaparton.) Ezért jtt£ orvosi rendelőintézeteket, kórházakat kell 'létesíteni.. {Helyeslés.) A közegészs áe'ügyet orvosok < nélkül tzolgáilni nem, lehet. (Egy hang a kisgazdapárton: Termesze'es!) Én tehát nem' az orvosotkat akaróm itt egyénileg védeni és nem az, ©gyes sérelmeket- akarom szóvá^enni, hanem az orvosts. mint'a közegészségügy nélkülözheteilen^ ^'munkását* akarom képessé tenni arra, hogy hivatását teljesíthesse és .szolgálatát végezhe-se. A második szempont, amelyre fel akarom hívni a nemzelígyu és figyelmét, az, hogy az orvosi dip'oima a nemzetnek óriási anyagi áldozatába kerül. (Ugy van! a szabadságpárton.) , Nemcsak az egyén munkája, szorgalma, áldózatkéezsége szükséges ehhez, hanem igenis a nemzet is nagy áldozatot hoz azért, hogy egy • fiatal orvos diplomához iutfoss^on. Leik ii s m aretes számításokat végeztünk ebben az iránybán és állíthatom, hogy egy friss orvosi diploma 3—4ÏÏO.00O forintba kerül çz állam számára. Amikor ennyibe kerül egy diploma, akkor gondo'pi kell arra, hogy azokat az ^ orvosokat,akikért a köz ilyen nagy áldozatokat hozott, ne dobjuk el mint feleslegeseket és nélkülözhetőket, hanem igenis használjuk őket, adjunk nekik módot és alkalmat arra, hogy dolgozzanak. De még arra i» fel kell hívnom á nemzet-