Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-62

653 A nemzetgyűlés 62. ülése 19Í6. évi menyre, mint másutt. Az a szempont, hogy az orvos politikamentesen, mini- szakember vé­gezze feladatár, nem volt figyelembevehető." A közigazgatás, egyéb ágaibsn is szakemberek dp goziiak. Ä, kormány a közegészségügyi poli­tikát is demokra'i^á.ni kívánja es demokra­tikus közegészségügyi politikát eredményesen csak démolirai k-us, szellemű közegészségügyi szak emberek bel folyta hat. Azokban az esetekben, amelyekben, az el­bocsátás okául a rátermettség vagy szorgalom hiánya szerepel jt, az élbocsá'ást alapas vízs­/ gálát'6l5ze meg. Csak'kivételesen fordulha­tott e ő, hogy az» orvQSokat elbíráló B hsta bizot sagoknak. nem, volt orvos tagjuk. De a / jszak.szempon'ok ilyenkor is érvényesültek. Az "élőké ~zítp munkába orvosokat mindig bele­vontunk s, ezenkívül a hivatali főnök iá'/véle­ményt nyilvánított t A kontrád'kló rius eljárás összeegyeztet -heretien lett vo;Iioa a rendelet céljával. Ez gyors eljárást kívánt, mert az á lamház artást a legsürgősebben mentesíteni kellstt a felesle­• N ges alkalmazottak terhe:ől. A közalkalmazot-­. ták nagy tömegét kontradíktórikús eljárás be-^ kapcsolásával elbírálni annyijt jelentett vo1 na, mint az egész létszámapasztási eljárást időt­len időkig kihúzni.1 örömömre szolgál, hogy- azi orvosok B-lis­tájávai kapcsolatban az interpellálj képviselő v úr egy konkrétj esetre sem mutatott rá, amely­ben a rendelet intézkedéseivel ellentétes szem­pontok érvényesültek volna. Ez azt tanúsítja» hogy a rendelet végrehajtása orvosi vonalon nem esik kifogás alá. A képviselő ' űr bizonyára ,egyetért velem (*abban, hogy a magyar -közegészségügyet csak ' demokratizálása útján lehet komolyan szol­gálni. Ebben a meggyőződésben kérem vála­szom tudomásul'vételét. Budapest, 1946. szep­tember 4. Molnár Erik s. k.« Elnök: Reök képviselő urat a viszonválasz joga megilleti., A képviselő urat illeti a szó. Reök Jván (kg): T. Nemzetgyűlés! A ma­-" gyár közegészségügy súlyos, helyzete. és az Í ,mély felelősségérzet» amelyet á magyar orvos­kar ir( áiit érzek, ^kötelességemmé teszi, hogy a, viszonválasz jogával éljek. A miniszte* úr/vá­laszában hivatkozott arra, hogy az államház­tartás egyensúlyát helyre kell állítani. Kifejj v tette, hogy kötelessége az állami apparátus demokratizálása a közegészségügy terén is. Mindkét ' elvvel t/eljes egészében egyetértek. A kon'tradifki'Jórius e1 járássá!!' kapcsolatban azonban ia miniszter úri azt állítja;,- yhogy ez hosszadalmas, s hogy ennek véghez­• vitele és alkalmazása a rendelet keresztülvite-1 lét lehetetlenné teszi Ezt belátom, de ugyan­akkor ^mindannyian tudjuk, hogy az egy-1 oldalú eliárás nagyon sok) igazságtalanság forrása. (Ügy van! a kisgazdapárton.) A mi­niszter úr, aki nagyműveltségű és mély fele­lősségérzettel bíró ember, válaszában utalt is arra. hogy mindent elkövetnek, hogy ennek az­egvoldalú ejHárásnínk az igazságtalan savait csökkentsék. iNyirjessy Sándor (kg): közbe­szál) Jól tudjuk» hogy még a legnyugodtabb és legkiegyensúlyozottabb békeviszonyok között is, més- a/bírói tárgyalásokon is, ahol a vád és a védelem és a bizonyítás a legmesszebb­menő módon érvényesül, bizony történnek justizmordok, A B-listával kapcsolatban na­' gyonusok orvost bélyegeztek'meg becsületében, hivatásában, exiszteneiájában. Ezért nagyon szeretném, ha a miniszter úr erre vonatkozóan kiadna egy rendeletet és ebben kiemelné azt, szeptember hó 18-án, szerdán. 654 I hogy az orvosoknak ez az egyoldalú megí! élése nem akarja ők?t sem s~akmabel; ériékükben». - sem emberi mél óságukban károsítani és nem akarja őket a közegészségügy szolgálatától el­ütve lehetetlenné tenni, hanem igenis módot és alkalmat kel adni arra, hogy hivatfisukat ., tflán^ ervéb .poszton és egyéb munk-íkörban teljesítsék. (Nyirjessy Sándor (kg): Vissza kell lenni! Fehérváron, négy -körorvost bocsátott ak el!) ; Í . Nem akarok a^ról beszélni, hoex-a súlyo­sabb tévedések' reparácíohoz Jussanak' és in­terpella c'ómban sem konkrét esetekre hivatkoz­; tim, mint ahogyan a miniszter úr is meg­'ál.lapf o'ta, mért .nem egyes tragédiákat és igazságtalanságokat akartam szpvátenni, há^ nem PZ egész"közegészségügy érdekében' szólal-­tnm fel. (Ügy vnn! a kisa'iziapárton.)- Mon­dom, itt ;az a célom és-törekvésem, ho~v a magyar közegészségügyet, amely súlyos és"hát­rányos he yzetben van, ne tegyük ki újabb meg,T ázik.ód'atáso)knak. Ezzel kapcsolatban engedje meg a nemzet­gyűlés, hogy fejhívjam ta figyelmet arra,'hogy az Igaiz Szó legutóbbi számában megjelent egy cikk, ame^y arról szól, hogy -a Szovjetuniónak százezer új orvosra van szüksége. A Szovjet­•unió egészségügyi intézményeinek 'tökéletesí­tése érdekéién új ötéves »tervet valósítanak meg.'A kórházak és az orvosi rendelői hálózat kiterjesztésével egyidejűleg ' rengeteg új or­vosra is lesz szükség. Eszerint öt év alatt, 1950-ig, közel százezer fiatal orvos hagyja el az egyetemeket. /'.f T. Nemzetgyűlés! Ehhez a cikkhez három szempontból szeretnék hozzászólni. Az egyik az, hogy a magyar közegészségügy, sajnos, olyan súlyos és hátrányos helyzetben van, hogy még a legszűkebbre szorított tényeket sem le­heitr ilyen rövid idő alatt ismertetni.' A magyar kö/ zegész > £égügyn©k hóna, alá kell nyúlni, hi­szen mindannyian .tudjuk, hoëy például az OMBI cs?k balesetbizitosítást ^idott és a ma­gyar mezőgazdasági munkásság semmiféle ko­moly egészségvédelmet nem élvez. (Ugy^ van! a kisgazdaparton.) Ezért jtt£ orvosi rendelőin­tézeteket, kórházakat kell 'létesíteni.. {Helyes­lés.) A közegészs áe'ügyet orvosok < nélkül tzol­gáilni nem, lehet. (Egy hang a kisgazdapárton: Termesze'es!) Én tehát nem' az orvosotkat aka­róm itt egyénileg védeni és nem az, ©gyes sé­relmeket- akarom szóvá^enni, hanem az orvosts. mint'a közegészségügy nélkülözheteilen^ ^'mun­kását* akarom képessé tenni arra, hogy hivatá­sát teljesíthesse és .szolgálatát végezhe-se. A második szempont, amelyre fel akarom hívni a nemzelígyu és figyelmét, az, hogy az or­vosi dip'oima a nemzetnek óriási anyagi áldo­zatába kerül. (Ugy van! a szabadságpárton.) , Nemcsak az egyén munkája, szorgalma, áldó­zatkéezsége szükséges ehhez, hanem igenis a nemzet is nagy áldozatot hoz azért, hogy egy • fiatal orvos diplomához iutfoss^on. Leik ii s m are­tes számításokat végeztünk ebben az iránybán és állíthatom, hogy egy friss orvosi diploma 3—4ÏÏO.00O forintba kerül çz állam számára. Amikor ennyibe kerül egy diploma, akkor gon­do'pi kell arra, hogy azokat az ^ orvosokat,­akikért a köz ilyen nagy áldozatokat hozott, ne dobjuk el mint feleslegeseket és nélkülözhe­tőket, hanem igenis használjuk őket, adjunk nekik módot és alkalmat arra, hogy dolgozza­nak. De még arra i» fel kell hívnom á nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents