Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-59

V 481 J_ nemzetgyűlés 59. ülése 19Í6 zetben vagyunk és csak ez a kényszerhelyzet indíthat la az igázságügyminisztér urat arra, hogy a jelen törvényjavaslatot megszerkesztette és a. Ház elé terjesztette. Ennek a kény- szerhelyzetnek deferálok én is, niert ugyanattól az ^elgondolástól, amely az 'igazságügyminiszter urat ennek a törvényjavaslatnak a megszerkesztéséire sarkallta, a magyar gazdasági élet üdvére és előmozdítására magam is jót és eredményt várok. Bár a házszabályok 83. §~a értelmében _miután az általános vita már befejeztetett — módosítást vagy kiegészítést benyújtanom néni lehet, azonban úgy az előadó úrnak, mint az igazságügyminiszter úrnak, .aki sajnálatomra nincsen jelen, két módosítást, helyesebben kiegészítést ajánlok a figyelmükbe. Az egyik az lenne, hogy az l.-§ (1) bekezdésének utolsóelőtti sorában a »gondozása« szó után még szurassék be a következő kiegészítés: »és hazai földre való visszajuttatása«- Előfordulhat ugyanis az az eset,Jiogy valaki a kérdéses javak gondozásában részt nem vehetett, -azonban ezeknek a javaknak hazai földre való visszajuttatásában tényleg jelentős érdemeket szerzett, vagy szerez, avagy tud szerezni. A javaslat jelenlegi szövegezése szerint ez a büntetlenség és ez a mentesség csakis azoknak a személyeknek, azoknak a háborús bűnösöknek járna ki, akik a külföldre hurcolt személyek vagy .javak gondozása körül fejtettek'ki tevékenységet, azonban azok számára nem, • akik a visszajuttatás körül" tevékenykedtek. Márpedig úgy gondolom, hogy a javaslat célja > az, hogy a külföldre hurcolt személyek és vagyontárgyak minél nagyobb számban és mi- ' nél előbb ^hazakerüljenek, és ha ez a célja, akkor szerény megítélésem szerint, ez a kiegészítés ebből' a törvényjavaslatból mellőzhe' teilen. Gondoljunk csak árra, hogy a, külföldre hurcolt személyek és vagyontárgyak hollétéinek felkutatása, felfedezése, ezeknek a/ magyar kormány, a kormánymegbizottak tudomására hozatala az első lépés ahhoz,, hogy ezek a vagyontárgyaik tényleg1

haza is kerüljenek. Minthogy a főcél ez, szerintem a büntetlenség ép- • pen úgy, sőt még jobban megilleti azokat, akik ezeknek a vagyontárgyaknak a hazajugatásában mukounek; közire, mint azokat, akik ezeknek a vagyontárgyaknak vagy_ személyeknek csak a gondozásában vesznek részt Elvégre elképzelhető az is-, hogy valaki a személyeket vagy a .vagyontárgyakat gondozta ugyan, de valamilyen óknál fegva ezek a személyek vagy vagyontárgyak mégsem' ke- \ Dűlhetnek haza és ha ez így van, akkor ezek a, vagyontárgyak nem kerülhetnek bele a magyar közgazdasági élet vérkeringésébe. Éneikül pedig maga a gondozás nem sokat ér. Ez a gondozás» csak úgy. ér 'valamit^ ha azok a bizonyos személyek vagy javak tényleg haza is. kerülnek és az a személy a maga személyi értékével, a vagyontárgy pedig közgazdasági jelentőségével belekerül a magyar gazdasági élet körforgásába. Kiegészítésemmel tehát, t.< Nemzetgyűlés, figyelembe véve'már azt is, amit Lénárt képviselőtársam ajánlott, az ]. <§» a következőképpen szól: - »A jelen törvény. hatályba lépése előtt elkövetett háborús népeilenes vagy egyéb bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani vagy folytatni az ellen, aki a. nyugatról- hazatérő deportáltak, menekülik, hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos teendők ellátására kinevezet,! kormánybiztosság (hazahozatali kormánybiztos) igazolásával bi- ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ III. , évi szeptember hó 3-án, kedden. 482 zonyítja, hogy a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg Magyarországról elhurcolt vagy kivitt és közgazdasági vagy nemzeti szempontból fontos, vagyontárgyak gondozása« — és most jön az általam javasolt kiegészítés — »és hazai földre való visszajuttatása körül jelentős érdemeket szerzett.« itt említem meg, t. Nemzetgyűlés, azt is, hogy á Lénárt'Iván képviselőtársam által ajánlott kiegészítéseket* illetve módosításokat, » : amelyeket, különben az igazságügy miniszter úr is magáévá tett, mint jogászilag indokoltakat és érthetőket én is'a magamévá teszem. Leyay Zoltán képviselőtársamnak a kiegészítései, illetve módosításiad közül Jaelyesnek és helyénvalónak tartanám ;azst,_ hogy az 1. § negyedik sorában azon szavak után »nem lehet bűnvádi eljárást indítani« beszuratnék á következő javasolt kiegészítés: »sem pedig- más i közigazgatási, tehát internálási- vagy rendőri • felügyeleti eljárást indítani«. ' Megjegyzem, hogy ezt a kiegészítést a leg-, utóbbi ülésen Jánmay Gyula képviselőtársam szintén magáévá tette és mint' jogászilag índokoltat^ helyeselte. Az én véleményemnek rugója és javaslatomnak célja szintén nem a nácimentés vagy azoknak való kedvezés, hanem a . jelenlegi törvényjavaslat igazi céljának elérése, vagyis az, hogy minél több külföldön lévő vagyontárgyunk minél előbb és minél biztosabban kerüljön haza. Ha ugyanis az igazságügyminiszter úr idehozta ezt a törvényjavaslatot, ennek sikere csak úgy lehet, ha az, az egyén, aki külföldre húr colt személyek, s vagyontárgyak, hazahozatalában tényleg, közreműködik lés ezért az igazs^gügyniimszter úr intenciói 'és a képviselőház' többségének álláspontja alapján is büntetlenséget, illetve mentességet vkap, ezt a büntetlenséget vagy mentességet Valóban meg is kapja. ' Ne játszunk tehát, t. Nemzetgyűlés a szavakkal, mert az illetőnél úgyis teljesem közömbös lenne az, hogy'a bíróságtól vagy a rendőrségtől kapja-e meg a szabadságvesztés* , büntetést. Ma már lényegében nemcsak a, bíróságok által*kiszabott fogház,, ibörtön, fegyház a sziabadságvesztésbüntetés, hanem gyakoi'atilag- az internálás is az, sőt a valóságban a bíróságok által kiszabott szabadságveszüisbün- ; tetésnél sokkal súlyosabb ez az internál:í5, a rendőrség által kiszabot^ szabadságvesztínbüntetés, mert ennek határideje először is bizonytalan, határozatlan, azután nem is az erre • a célra rendelt^ letartóztató intézetekbenf

hajtják végre, azonkívül az eljárás és a bánásmód annyira (Parragi György (kg): De mennyire! Megszégyenítő!) embertelen1

, (Parragi György (ikg): Úgy van! Szégyene a demokráciának!) — etekintetben csak a nemzetgyűlés előtt' elhangzott interpellációkra utalok, — hogy nem illik bele sem a XX. század, seurEurópa, sem a demokratikus Magyarország közigazgatásába. (Parragi György (kg):' Igazán embertelemség!) Ez az egyik szempont, amiért Lévay Zoltán . képviselőtársam1 indítványát helyesnek és helyénvalónak tartom. Ai másik szempont pedig az, hogy nem illik a magyar állam erkölcsi személyiségéhez az sem,, hogy amit az ; egyik szavával megígér, azt a másik szavával megtag-adja, amit eg^ik kezével ad, aztxa másik kezével elvegye. A die link ven seknek - gyakorlatilag teljésen líözömbös, hogy bíróilag vagy rendőrileg fosztják-e meg szabadságától vagy teszik ki ezzel kapcsolatos eljárások kellemetlenségei« nek. A nemgyakorlati jogász nincs tisztában 31