Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-57

429 A nemzetgyűlés 57. ülése 19Â6. évi augusztus hó 29-én, csütörtökön. 430 lathoz általántsságbiain hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezáronv és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A miniszter úr kíván szólni, (Ternay István (msz): Végre egy férfi! — Derültség.) Keresztury Deízső vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Nemzetgyűlés! Szinte felesi eges" nek látszik, hogy ezután a példás egyetértésben és ritka békében lefolyt vita ntán, amelyben a felszólalók az előadó után minden részletszempontot '.alaposan , .megvilágítottak és amely vitában nem' hangzott .el a törvényjavaslat ellen lényeges kifogás, még én is fel-" szólalják. Ügy is» tűnhetnék fel, hogy engem erre a parlamenti etikett kötelez, amely előírja, hogy a vita lezárásakor a miniszter is hozzászóljon az^ elhangzottakhoz. Én mégis, ezen túl is szeretnék a kérdéshez hozzászólni, nemcsak azért, hogy egy férfi 'is szóljon hozzá ,ai kérr déshez, minthogy valóban az az eset fordult elő, — azt hiszem, a. maervar törvé-rr^ihozás történetében először277

— hogy egy kérdéshez. csak • a személyükben 4« érintették szóltak hozzá, nő vezette az ülést, nők voltak a'hozzászólók -— hanemx azért is, mert a kérdés tárgyalásánál, a törvény megalkotásában valóban több és jelentékenyebb dolgot látok egy puszta formális aktusnál. A magyar íársadalomszemlélet, de az egész; magyar életszemlélet egy lényeges pontján történik _ez által a törvény által "új értelmű deklaráció. Ez a törvény törvényképen is megformázza a ' magyar,' közvélemény nőről alkotott véleményének; megváltozását. %. Mondom, nemcsak mint férfi , szeretném kiegészíteni a nők dicséretét, nemcsak lírai költőként szeretném újra elzengeni azt, amit évszázadokon keresztül a költők szebbnél-szebb költeményekben elmondottak a nőkről, hanem_ mint mai pedagógus és mai férfi szeretném azt a magatartást, azt a szemléletet röviden megf ogalmaznj., amely megkülönböztet bennünket-a régi századok férfiáinak felfogásától és amely megkülönbözteti a mi szemléletünket a lírtai költők szemléletétől is. Mi valóban élettársakként és egyenrangú 'felekként nézzük a nőket, tehát- nem szerelmi vágyban felgerjedt férfiak lázálmaiban vagy , gyönyörű költeményeiként,, hanem az élet munkájában oldalunkon álló segítőtársakként. Ez lényeges és igen fontos különbség. Ezért történhetik az, hogy nem fogadhatjuk ét a társadalmi illemszabályokra való hivatkozást, amikor a nők .oktatási egyenjogúságáról -beszélünk, amikor nem :

fogadhatjuk! el azt, hogy erkölcstelen egy nőnek aa orvosi fakultáson a bonctermekben» vagy a képzőművészeti - főiskolán a rajztermekben való megjelenése. Ezért nem fogadhatjuk el azokat az érveket, amelyekkel századokon át, ía nő speciális • terméj szeti adottságaira'"való hivatkozással zárták ki a nőket az élet, a közélet, a tanulás és a' munka sok területéről, ugyanakikor, amikor az életnek sokkal nehezebb területein nem zárták ki a munkából,, sokkal nehezebb területein az ' életnek, a mezei munka területén, a gT

yári munlka 'terüllietén, (Stühmerné Obersehall lima (msz):*A mosás!) a súlyos nehéz testi munka területén- nem zárták ki a nőket a férfival egyenrangú munkából., • Mi valóbaiii tudjuk, hogy a női természet . különös a/d'crttságokli^l, kü-cnös képesség ékkel és teiheitiségtekkiel ruházza.fel af.nőket. Mi tudjuk azi, ,hiO!gy! ők negyeik bak \ nálunk ,-az • iiutuícióban, a dolgozók között váló ösztönös eh igazodáshan, . az,_ emberism,eirieit'ben, a 'nevelésbán. és egyéb iiyam dolgokban: ia háziasság-, ban» alá ottho'Eiiasisagban, de tudjuk aizt is, hogy eaekre a: speciális tuOajdonságaikiTti neimc-eiaik szűk speciális munikißkörökben, bűneim az egáisiz élet területén, ,ai műveltség- minden területén szükség van. Mai m|ár nincs a: műveltségnek olyan területe, ahoili puszta, éssizeil. vagy puszta- erővel lehetne előrejutni. A 'legnehezebb tudományos eladatok — má már tudjuk — intuíció nél#1 meg-nem- oldhatók. Mia már tudjuk, hogy a, technika- sok teruteiteini sokkal élőbbre jutunk ailkalmazfcodásisiai, ir.tuicióval; mint puszta, robusztus férfierővel. Nem foglalhatjuk ei tehát (az:t

®<z álíTáspiömitiot, és nem tehetjük, 'uiiagunkévá azt ajniódisizert, amely a nőt úgy akartai beszoritanï ai maga sízűk keretei közé, hogy ezt a speciális női hiviatásiti kiilöjrfösiEin . mjagiafe szetteínil polcra emelte ug'yanaikíkor,. ,'aímikor é gyalkorLattoam degradálta, Néhány eisztendeiff Németországban éltem ia hitlerizmus kialakulásának idején és láttam közegről -ennek a imódszéilnek ,ffyiillkds íési hiítivámy voltát. A hők speciális hivatalsat ' W loginagateialbb polcra emelték ugyanakklpír, amikor szinte állati falkába terelték, össze őket, megfosztva a magasabb tiáj^koizódásnak, ai tágabb látóhatárnak minden Lehetőségétől. , Ki vonná kétségbe azt, ho^y ia nők specials, élethivatásai.' igen jelentékenyek? - Ki vonná kétségbe azt. hiogy iái női nevelő hiva-> tás a legelső a világorai? Mi fiérf'ak fcízégyejV hetnénk "ihajg unkát [al légjoblbam, haï ezit két- -ség.be vonnánk. Anyáink, hitvestársainlk hívnának . tétem ira minkét ési azioik a rők, akikkel együtt végeztünk nehéz férfimunkát, cáfeólkiák rn^s? állításainkat. Erről, awonbian most "már ninöa is szó. Anyánrd: is, hitvesnek is azonbáinr > nemcsak a jogot, ^hianem a lehelősé,get' 'is 7

miéig psl") lafdta'd iasrr:a;, hogy' méiltókéoem-, 'miodernül legyen öfnya és hitves; hogy ••• valóban részitvehessen miindíaiblba'n , a munkában, amelyet mi^ végzüúk. szellem.ilear ve'ünk egyenrangú félként. Az élet, úgyis kialakít}i majd azokat a feíiíéícT

eket, ©lmelvekben ai nők speciális hivatása tehét-éga szerint érvényesül1,, ugyanúgy, ahogyialn ki'alleikítjiai azokat a lehe;tőí-égefecti is. aimíelyeke-n' bel-üJ' férfiak is" a maguk spefeiális ' leihetőségeii és képességei sze• rint érvékiiyiesülnelc. < . '.,- \ ' . Neim szabad lebecisülnünk aizt ai nagy szerepet, aimöVet avmők jáiteziamiak' az áltialánois társiadalmi múv^l'őidéisi életbei i. Min dny áj unkáit fiárfiakajt a nők ímeiácisiaik s<zültek, hítnem • ne-, veitek is, a magyar köznevei1 ás neiiucs'alk aiz iskclákbian játsizódik le. hanemi

sóikkal inkább' a cis'aládi életben1

, amielyben' mégis'csak a nő játsszai a nevelő, szerepé/h ;

', Hogyan állhatnánk a . jövő elé tiszta becsületes öntudattal, ha azt a nevelőréteget; amely a. jövő Magyarországot neveli, elzárnánk a .magasabb művelődés lehetőségei elől? Az, hogy az anyákat védeleímben résziesítsük, hogy családi munkabérrel lehetővé tegyük a családanyáknak,' hogy saját zártabb hivatásuknak éljenek, olyan követélmény, amely ellen senki sem_ szólhat semmit. De ilyen követelmény alapján elleneszólni esetleg • annak, hogy'a nők más területeken — különösen a-zok*' a nők,, akik nem juthatnak a család boldogságához — a megélhetés boldogságát,; legalább az önálló lét boldogságát ' elérhessék, azt hiszem, igen igazságtalan volna,', de azt hiszem,