Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-56

361 A nemzetgyűlés 56V wiese 1H6. a halasztást megadni1

?

(Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást megadta. Következnék Sz- Szabó Pál képviselő úr második iínterpellációijlav amelynek elmond á> sára szintén halasztást kért- Kérdem, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást mJegadja. / Következik Nagyiván János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció .szövegét felolvasni-Vörös Vince jegyziö (olvassa): »A marhalevél kiállításáéirt szedhető külön • díjnak a mérséklését hajlandó-e a belügyminiszter úr elrendelni?«. • JElnök: Nagyiván1

János képviselő urat , illeti a s^ó- ^ . .. v Nagyiván János (msz): Mélyen-t. Nemzet. gyűlés! Meg kívánom, jegyezni, hogy interpellációimat az összes pártokból egy csoportba tömöimlt parasztképviselőkL tagozata' nevében k mondom el»

(Èljeftsés a kisgazdapárt oldalán.) 1943-ban é 3620/1943'. M- E- számú rendelet a mJairhalevelek kiállításáért ^külön díjat ál' lanított mieg,. mégpedig juh, kecske^ és félévesnél fiatalabb mafliac után 5 P^t. a félévesnél idősebb ló vagy szarvasiniairha után 10 P-t. Ez -akkor érthető és indokolható is volt, hi-, . szén a háborús, idők emelkedő árakat hoztak. Elértünk azután- az infláció útjára, amelynek végén .gyorsvonata tempóiban rohantunk és végre e hó elsejém megszületett á forint, aimieiy több értelmet ad a munkának, biztosabb alapolt az emberi építő terveknek. és • több* reményt az emberi élet céljának-Amikor a magyar nép hihetetlen szenvedése nyomán óriási erőfeszítéssel és még ma/ is n'apról-napra hozott áldozatokkal siet elértéktelenített pénzttíinket stabilizálni, kötelességünk ezt a gyönyörű eredményt megvédeni és nem engedhetjük még, hogy jelenlegi pénzünket újra az inflációba és bennünket újabb szenvedésekbe é§ nélkülözésekbe bajiszoljanak- Minden kísérlet ellen, amely pénzürik, megélíheitésünk . és annak javulása ellen irányúd, védekeznünk'.kell, . bárhonnan jöjjön is-a» támadás: jobbról vagy balról, alulról vagy felülről. Egy cél lehet csak, a megérdeimelt és meg -nem- érdemelt /Szenvedés után biztosítani a felemelkedést és támogatni ezt a szorgalmas és áldozatos magyar népet, hogy a romokba hullott országot minél előbb felépíthesse. •> Amikor szinte programmá vált a forint megvédése, augusztus 9-én megjelent a belügyminiszter úr 161.801/1946- B- M. sz. rendelete, amely a 3620/1943. M. E-v

számú rendelet 5- ^-ában, megállapított külön" díjakat három. szorosára emelte akkor, amikor önhibáján kívül 'úgyis a lehetetlenülés útján halad már a jószágot tartó és tenyésztő gazdatársadalom, mert a háborús viszonylaíiban^ ő vesztett legtöbbet. A jóvátételi terheknek ő viseli túl- . nyomó részét és a kockázat is w

sokkal nagyobb, a megmaradó gyenge minőségű, állatállománynál, mint bármikor- Erre csak egykét példával kivánok rámutatni. " ÜSs mindamellett ezeket a külön^ díjakat. ,a háromszorosára emeli fel a belügyminiszter, úr,; holott — mint rá kivánok mutatni — ugyanakkor, amikor ezeket a különböző díjakat felemelték, a húsárakat, vagy a jószágárakat nem emelték fej. T- Nemzetgyűlés! A törvények kimondják, hogy az 1938. "évben kivetett díjakat három -f, -•...'. évi augusztusi hó 28-án, szerdán. • 362 szorosra lehet felemelni. Akkor még 1 pengőbe került egy marhalévél kiállítása. Igaz, hogy 1943-bam ezeket a különfél* díjakat felemelték 40 pengőre^ és most ezt háromszor ózták meg, de akkor joggal mondhatjuk, hogy 1943-ban szintén 40 pengő volt a búza 'és akkor ezt most háromszorosára "kellett volna emelni. s Mi ezt nem kérjük, mert nem érdekünk nekünk, az, hogy emeljük, sokszorozzuk a megélhetés ' költségeit, csak arra kell rámutatnom, ' hogy milyenek a1 hűsárak- Amikor mi ezeket a jószágokat eladjuk, ha van eladni valónk, például szegedi viszonylatban, bár az ország többi területén' is így van, a vágóborjú ára 3.60' forintban van .megállapítva. Azonban ki v van zárva, hogy azzal a borjúval, amely tenyésztésre nem alkalmas, vasry amelyet' valarrrii ban ért, még ha a legipbb is, 2 forintnál tíibbet! lehessen ) elérni* 'Âmdel hogyan lehet á®, hogy amikor csak ilyen alacsony áron lehet »az állatot értékesíteni, egy járlatlevél átirásakor 9 és fél; kg. húst kell odadobni. Ha hozzászámoljuk a költségeket, a helynénzt, a biztosítási' díjakat és a mérlegelési díjakat, a , beszállítási költségeket, egy gyengébb borjúnál az ár 5P százalékából nein futja ezekre- a költségekre- Ez- nem lehetséges, ezt nem bírja a gazdatársadalom." (Mozgás és za.j\' a kis: gazdapárton.) Be tovább megyék-A sertésből Koszér képviselőtársam a múltkor eléggé részletesen beszélt.247

Elmondta,

^ hoffy'egy gazda eladott 6 sertést és kapott éirte 75 forintot, de* az átírási költségek 55 forintba kerültek;

Az

s

ilyesmi nem szolgálja•. a több termelést, a • jószágtenyésztést, Kérde/zeiH, milyen a beszállítási költsége- a malacnak, a mérlegelési díjat nem1

számítva, hát még,'ha be akarja • oltatni a gazda-, az meny• tïyî'be -kerül1!! T/e akkor miért tenyészt jószágot? Csak azért, hogy ráfizessen? Kérdezem, miért kell ezeknek a kockáza- ;; toknak a sokasága. Tapasztalatból ismerem ezeket a dolgokat. Nekemi

is "elhullott például egy lovam hőguta következtében és ezenkívül még hány ló hullott à múltkori hőségben. Mármost, ha valaki be akar szerezni egy lovat, - hogy^ termelési kötelességét végezhesse, mi történik«? ^ Egy métermázsa búzát kell még külön fizetnie, azért, hogy dolgozhasson, szánthasson, vethessen. lEzt nem szabad, ez ellen, meg kell védeni a termelő-társada'lmat-. Amikor ilyen nagy áldozatokat ' kell viselnie ennek a társadalmi rétegnek, akkor ezt nem szabad megengedni. Az1

előttem

' interpellált képviselő, szavaiból is látjuk, milyen nehéz a 'sorsa a magyar termeiőífek* Igenis, akkor ezeket • a díjakat vissza kell nyomni a régi színvonalra. Nem kívánjuk"az államot megrövidíteni, de ezeket vissza kell vinni oda, amikor az ara k lezuhantak a pénz« telenség nyomán, az aszálykárok nyomására. Rá kívánok mutatni, — tanuja1

voltam — hogy a „tavaly be nem szolgáltatott tengeri mostani', számbavételénél a gazdáknak más- félszeres árat kellett fizetniök. Most történt annak ! a termésnek beszolgáltatása, amelyet a múltban nem tudott áz illető beszolgáltatni és most ennek másfélszeresét kell 'megfizetnie^ Elsősorban meg kell fizetnie a kukorica árát, a félszeresét pedig bilû'tetésül kell^ fizetnie a gazdának. Ezt nem nézhetjük tétlenül, nem tehetjük magunkévá, e^ ellen orvoslást kell keresni. Azért fogtunk össze párttekintet nélkül, mi, parasztképvise-