Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-56

315 A nemzetgyűlés 56. ülése ÏH6. évi augusztus hó 28-án, szerdán. 316 szagnak minél inkább szolgálatára lehessenek és az ország egyetemének üdvös törvényeket hozzanak. ' Akkor miért ezt a- szervezetet félretenni, hátraállít anil? Miért a kormányra nemcsak a kormányzás, haïiem a törvényalkotás nagy jogait is rábízni, amikor a nemzetgyűlés itt vanerre a célra és erre nagyonis megfelel? Hiszen minden kezdetnek vannak hibái. Kétségtelen, hogy mii, akik régebbi politikusok vagyunk, (látjuk, ezt, 'de állítjuk, hogy ez így szokott lenni. Még most sok a felolvasás, sok az önképzőköri beszéd, talán túl terjengősek is a felszólalások, de én állítom, hogy ez minden oldalról szeretetből Jön, ez lassanként íefaragódik. Talán túl sok a> közbeszólás is a multakhoz viszonyítva, ez is kétségtelen, — ezt elismerem — és hogy vannak durvább hangok, ennek magyarázatát abban látom, hogy itt a i pártharcok erősebbek, mint más alkalommal és talán a közbeszólások szinvonalat a vitáik heve és szenvedelme-szállítja le, de meg vagyok győződve róla, hogy ezek a közbeszólások is lassanként elmaradnak, mert hiszen ha valaki a nemzetgyűlés naplóiból ezeket a közbeszólásokat összeírná, akkor utólag egyik párt sem vállalná azokat a közbeszólásakát, amelyek a viták hevében születtek meg. Egyetlenegy közbeszólási fajta ellen azonban, amelyet újnak látok, óvást emelek, óvást emelek az elhallgattató közbeszólás ellen mert, ebben a nemzetgyűlésben a kritikának is érvényesülnie kell. Itt mindenki mondja meg szabadon a maga véleményét, térj essze elő a maga igazságát és minden kérdés intéztessék el vitával azoknak a házszabályoknak a keretén belül, amelyeket a parlament megalkotott. A személyes kérdésekkel is úgy vagyunk, hogy személyes kérdések elő szokták fordulni minden törvényhozás , \ összeülésekor, akkor mindig kutatják, hogy kinek nui) a bűne. Ez már így van, mihelyt azonban megismerjük egymást és tisztázódnak a dolgok, és azok akiknek talán nem volt joguk az első vonalba kerülni,, esetleg hátrább kerülnek, a személyeskedések is meg fognak szűnni. Ebben a tekintetben sem lehet a nemzetgyűlés ellen kifogást emelni, mert ezek a szemléílyes viták és harcok is minden törvényhozásban, minden - törv^nvhoaási szervezetben megvannak. Láttam a francia parlamentben Tardieutj és Léon Blumot egymással a legbarátságosabban beszélgetni — Tardieu volt a miniszterelnök, Bouisson elnökölt — és pár perc múlva, amikor Léon Blum beszélt, Tardieu miniszterelnök az asztalt -^erte.231 Ezek az excesszusok tehát megvannak, de , ez nem jelenig azt, hogy — akármilyen turbulencia fordul is elő — ezért ez a nemzetgyűlés ne - működjék, sőt ennek a nemzetgyűlésnek minél intenzívebben kell a kérdésekkel foglalkoznia. Ezt csak azért mondottam el, mert körülbelül fezek az észrevételek azok,'amelyeket a nemzetgyűlés ellen, mint kifogásokat emelnek. De a rendeleti törvényhozásnál ennek a nemzetgyűlésnek ' törvényhozó munkája feltétlenül sokkal jobb, mert háta mögött van a közvélemény ereje, mert a kritikára mégis megvan a lehetőség, míg a rendeleti törvényalkotásnál erre lehetőség nincs, meglepetésképpen, minden átszűrés nélkül kapja a társadalom a rendelkezéseket, ennélfogva én a rendeleti törvényalkotást, amely sok miniszterváltozással jár, semmiképpen sem fogadhatom el. De azoknak az alapjogoknak védelme szempontjaiból is, amelyeket a köztársasági törvényben lefektettünk, feltétlenül szükségesnek tartom^ a nemzetgyűlés működését, mert a nemzetgyűlésnek feltétlenül megvan az a feladata, hogy a szabadságot, az emberi szabadságot és a munka szabadságát a mai időkben & , legerőteljesebben és a legintenzívebben védje; Sajnálom, hogy Sulyok Dezső igen t. ba> rátom javaslatát annak idején nem fogadták el,232

amikor azt kívánta, hogy a nemzetgyűlés manifesztumot tegyen a béke kérdésében, mert méltóztassanak elhinni, hogy ennek a magyar államnak igazi képviseleti szerve a magyar törvényhozás, ennek van legnagyobb súlya, erről tudják, hogy a lakosság minden rétege képviselve van benne, hogy demokratikusan lett összeállítva. Ennek a törvényhozásnak tiltakozó és kiáltó szava énszerintem a béke kérdésében is fontos lett volna, vagy legalább is egy olyan ünnepélyes manifesar táció lett volna, amely feltétlenül jelentős. " (Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) A csehszlovák egyezménynél^ több minden javaslatot tettünk annakidején, így a magam részéről is kértem a külügyminiszter urat, hogy ne^ méltóztassék azt ilyen formában megvalósítani, mert ennek az lesz a következménye, hogy | a többi szomszédos állam is hasonló követelésekkel áll elő, ami, sajnos,—mint ahogyan a béketárgyalások mutatják — meg is történt. De erősen kifogásoltuk magát a csehszlovák egyezményt, amelyről most már tudjuk, hogy körülbelül 80.000 magyar a csere útján át fog kerülni hozzánk az itteni szlo- ' vakok helyett. , De, még ennél is sokkal nagyobb hibának tartom azt, hogy a magyar kormány belement a háborús bűnösségnek egy olyan érteimezesébe, amely az- egyezmény alapján módot nyújtott a cseheknek arra, hogy'a magyarság sorából 34.000 háborús ibűnöst állapítsanak meg, akiknek rövidesen ide való kiutasításával számolni kell. Tehát ez a csehszlovák egyezmény újabb százezer magyarnak ide az országba minden nélkül való áttolását jelenti. Ezért helyesebb, ha ilyen kérdéseket mégis csak a nemzetgyűlés megfontolása alá bocsátanak és még a közvélemény kritikáját is tisztázzák idevonatkozólag. De, t. Nemzetgyűlés, én a közéleti erkölcs, a nemzeti erkölcs szempontjából is szükségesnek tartom ~a nemzetgyűlés működését és szükségesnek tartom azt» hogy a nemzetgyű-Jés ezeket a kérdéseiket úgy saját,, tagjait illetőleg, mint minden tekintetben napirenden tartsa, mert ezekben a kérdésekben feltétlen üti változtatás szükséges. Az nem lehet, ami most van. Ai korrupciót és hasonlókat ki kell irtani az országból, j mert idevonatkozólag még nem történtek meg erélyesebb intézkedések. Még ma is hiányzik az összeférhetetlenségi ' törvény, hiányoznak a rendelkezések, hiányzik a parlament tagjainak a példamutatása is, hogy a közvagyonból a parlament tagjainak nem jut semmi, (pgy van! a szabadságpárton.) Ezért terjesztettem elő v

én azt az interpellációmat az elhagyott javakkal kapcsolatban. Igen helyeseltem, hogy a miniszterelnök úr idevonatkozólag választ adott. Elolvastam a mellékelt jegyzéket is, — mert hiszen írás-