Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-55
291 A nemzetgyűlés 55. ülése 1946. tudjon ott népességeserét csinálni, ne tudjon manipulálni, hanem áz a terület lehetőleg független nemzetközi szervnek av gondozás,a> irányítása alá legren helyezendő. [Ügy -van! Úgy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán. — Piatriik János (kg): Régen kellett volna!) Ezek azok a megoldások, amelyeket szerintem a magyar nemzet egy igazi komoly és valódi békét teremtő rendezés alapelveiként dó szívvel elfogadhatna^ Jó béke nélkül nem lesz és nem is volt soha jószomszédi viszony. Erre a jószomszédi viszonyra nemcsak nekünk van szükségünk, hanem szomszédainknak is, és nem tartjuk barátságnak azt, ahol csak az egyik- fél áldoz, míg a másik fél csak hasznot húz. Hozzanak tehát áldozatot azok is, akik eddig csak hasznot húztak és ha nem így lesz, ismételten meg kell mondanunk, • hogy az ígv ránk kényszerített békét erkölcsileg kötelezőnek nem " fogjuk tartani éppen / asjért, mert ez a háború r— mint hirdették — 7 a szabadság háborúja volt, amelyet nem lehet egy szolglibékével lezárni. AJz Atlanti Charta, a faltai, a krimi egyezmények s, san• firianieiisoqi alapokmákiy221 à béke alapelvé ül a szabadságot, az etnikai, földrajzi, gazdasági, történelmi határok elveit fektették le. Miért kellene tehát Magyarországtól olyan területeket elvenni amelyekhez a »fenti összes feltételek fennforgása alapján igenis jóga van Isten1 és ember előtt? Miért kellene Magyarország gazdasági kifosztásával milliós magyar " tömegeket idegein államokba kényszeríteni, mikor a magyar' hazával szorosan összefüggő területeken élnek egységes tömbökben? viszont a magyar határokon kívül semmiféle ellenőrizhető komoly biztosítéka nem lenne; szabad fejlődésüknek. Még inkább megáll ez az igazság akkor, amidőn ide akarnak telepíteni egy csomó magyar embert, ebbe az országba, amely úgyis nehézségekkel küzd, am'elyiiek így is igen nagy munkanélküli tömegei lesznek. Mi tortának i'ttl, Iha 500—600.000 imagyiairt, vagy & sniost újabban emelt népcserejavaslatok alapján — ha azok közül csak egy is teljesülne — talán milMéiS magyar! tömegeket, esetleg az országhatárokon kívül élő közel három millió magyar embert ide betelepítenék? Akkor, uraim, itt emberi élet senki számlára nem lehetne! Tehát idejekorán kell ezt a rettenetes veszedelmet, ezt a vijágbotrányt, ezt a világfekélyt, amely ezen a sok vérrel áztatott területen előállhatna, a párisi konferencia elé odatárni, mert ha ezt nem tesszük, akkor olyan felelősséget vállaltunk magunkra, amely alól nem i fogunk felmentést kapni a későbbi nemzedékektől! és a magyar történetemtől. (Pásztfrory Isttván (msz); Ügy van!) Ezek volnának- tehát általánosságban nagy" elvi nemzeti síkon azok a gondolatok, amelyeknek, elmondását szükségesnek tartottam, — hogy úgy mondjam — az ellenzék részéről. .Az azonban. bjo>gy ezl elltaiizélki oldalról hangzott el, legkevésbbé sem jelenti azt, hogy az nem a magyar nemzetnek, vagy a magyar nép nagy többségének az álláspontja lenne. (Helyeslés a kisgazdapárton-) De ezen nagy célok mellett néhány rövid szóval meg kell említenünk azokat a gyakorlati módszereket is, amelyek megvalósítására szükségünk volna, illetve amelyekkel ezek a célok megvalósíthatók volnának. A mi politi• kusaink eddig tulajdonképpen gramofonlemezszerűen egy. utat jelöltek meg a jó béke felé évi augusztus hó 27-én, kedden. 292 \ - [•••'• ' I I és ez a reakció elleni harc volt. A legtávolabbról sem akarom kétségbevonni, a reakció elleni harc fontosságát, azonban nem szabad átesnünk egy ellenkező végletbe sem. Nem. szab ad azt hinni és főleg n magyar néppel elhitetni, hogy azzal, ha ő nen ítéleteket csinál, azzal, ha többszáz embert felakaszt, ezzej önmagában mindiárt jó békét is kap. Sajnos, az eddigi rövid tárgyalási idő tapasztalatai megmutatták, hogy kedvezőtlen előzetes döntést kaptunk a reakctó elleni harc ellenére is. Románia • két háborús bűnöst akasztatott fel és közben eltörölte már a halálbüntetést, megszüntette a népbíróságokat. (Hajdú Ernőné (szd): Szeretné!) ^Aki csodálkozik, megint csak forduljon az újságokhoz,,mert én sem valami külön hírszolgálati irodától kaptam ezt, (Juhász István (szd): Mit lehessen tudni!) hanem a magyar sajtóban, a félihiviaitalos Maigyar; Távirati Iroda kiadásában222 jeleint meg; * (mondom., egyedül csak újságolvasónak kell lenni hozzá. Tehát ez a Románia mégis igen, jó békére tart számot, ez a Románia mégis el akarja venni Erdélyt és el akar venni magyar többségű területeket; (Pászthory Ist/ván (msz): Orosz területeket is ak'art!) ez gondolkodásra kell, hogy" késztessen bennünket, hogy az akasztófa egymagában nem elég a jó békéhez. Ugyanez a helyzet Szlovákia kérdésében is. Tisó úr, a volt államelnök ott ÜL az illavai vagy mit tudom én melyik börtönben és egészen kedélyesen nyilatkozgat a lapok munkatársai számára. Tehát Tisó urat, az elsőszámú ' fasiszta vezetőt nem akasztotta fel Szlovákia, sőt niost hallottam egy köz-beszólás formájában, hogy állítólag nagy sürgetés, nagy jíésedelem után Tukát nagy titokban felakasztották, azért titokban, íhogy annak a »idleimiokratiiküs« szlovák közvéleménynek felháborodását -valaibogy ne vonja misigára a kormány.223 (juhász István (iítzd): ! A íladiszíttálk fel hált ioi:iodását!!) Ezek szerint úgy látszik, még mindig sok fasiszta van Szlovákiában (Juhász István (szd): Bőven', takarosak 'itt! — Hajdú Ernőné (szd): Itt is!)_ és ennek ellenére Szlovákia, a_ csehek érdemei révén mégis jó békére tart számot. GrondolkicHZzunk tehát egy kicsit, reálistám és komolyan, hámozzuk ki végre magunkat a jelszavaknak, a látszatoknak ebből a tömkelegéből és néznünk szembe a idolgokkal. Higyjük el egymásról, hogy mi, magyar emberek mindnyájan jót akarunk, jó " békét akarunk, tehát ahogyan mi nem kívánjuk a reakció elleni harc élét elvenni és ebihez a harchoz őszintén, hátsó gondolatokat egyáltalán liem táplálva segítségünket adjuk, ugyanúgy azt kérjük a másik oldaltól, hogy adják viszont segítségüket, j.ószándékaikat azoknak a törekvéseihez, akik az ő módszerükön kívül valami más, eredményes módszert szeretnénk a jó érdekében. (Hajdú Ernőné (szd): Mi sokkal többet tettünk ebben a dologban! Ott van Szakasits rádftóíkiáitványa!)224 Senki sem vonja kétségbe ezeket az utóbbi időben megnyilvánuló személyi és más törekvéseket! (Egy hang a szociáldemokratapárton: Állandóan, nemcsak az utóbbi időben!) Koncedáltam ezt beszédem elején és részünkről senki sem kér többet, ^mint hogy ne vonják kétségbe* a hasonló jószándékokat és' a hasonló támogatást, ha az véletlenül • nem arról az oldalról, vagy - különösen nem^ a kormányban résztvevő 'koalíció oldaláról jön. Tehát azt- látjuk hogy' eljutottunk az ujja-, építésnek, a demokrácia megerősödésének egy
