Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-55

283 ' A nemzetgyűlés 55. ülése 19Í6< • aiùikor már fizikai kényszer hatása alatt állták, vagyis amikor a -szövetséges hadak már országukban előnyomulóban voltak, így Olaszország, Finnország -. és Románia vagy leg alábbis a szövetséges csapatok már országhatárukra érkeztek, így például Bulgária. Ezzel, szemben"—-és ez figyelemreméltó szempont — Magyarország népe, illetve a magyar ellenállás már 1944 március 19-én, vagyis akkor • mondott: »eddig és ne tovább«-ot a né met követeléseknek, amikor még csak reménye sem lehetett arra, hogy bárki segítségére jöjjön. \ (Egy hang a kisgazdapárton; Saänos, hogy esak egy eimJber allé fegyveresen ellent: Bajosy-Zstiliinisziky Endre!)214 •' Az azután-egy másik kérdés, hogy ebben az országiban legalább egy ember aka'lillt, aki "fegyveresen, ezen az egyébként kilátástalan,, de hősi módon ellenállt ennek a Megszállásnak (Egy hang a szabadságpárton: És katonali csapatok is voltak!)215

De ebben a vonatkoziáis-, ban és ebben az időben, amikor még Németország katonai helyzete aránylag még kedvezőbb volt, egyetlenegy állam sem mert nyíl- ', tan szembeszállni a, németekkel, Magyarországot kivéve. De Magyarország helyzete annál 'nehezebb volt, inert nepacsak a németek által, de még a U saját szomszédai által is fenyegetve volt.az akkori fasiszta Románia, Szlovákia és Horvát« ország részéről. Ennélfogva a magyarság valóban szinte- meztelen testét tette ki a germánság vak dühének és pusztításainak. A magyar társadalom szimejavának, a mai demokratikus^ Magyarország szinte teljes vezetőségének ' az élete, vagyona, sőt az egész ország élete' és vagyona forgott kockán, amelyet a német vérszomj és ralblódüh valóban vadállati módon marcangolni kezdett és rabolt mindaddig, amíg -a szövetségeseik seregei ,îèl nem szabadították Magyarországot. Ezek mind elvitathatatlan történelmi tények. De ezeken kívül Magyarország középeurópai kulcspozíciójánál fogva ezzel a provokációval, amellyel a megszállást, ki- * l kényszerítette, a megszállás folytán a szövetségesek hadászatának' és a német védekező dühnek a gyújtópontjába került és számokban ki sem fejezhető rettenetes károkat szenvedett. Letagadhatatlan tény tehát, hogy Magyarország népe önfeláldozásból és a szövetségesek ünnepélyes nyilatkozatai iránti bizalomból is tette ki magát a háború vak dühének és pusztításának. Méltányos tehát, hogy a magyarság magatartásának jelentőségét elismerjék és legalább azzal honorálják, hogy ne bírálják el ügyünket szigorúbban, mint a többi csatlós állam ügyét. Ennek a felelősségvizsgálatnak kérdésiénél felmerül azonban az a probléma is, vaj ion mi lett volna akkor, ha- mi nem 1944 március 19-én, hanem már sokkal korábban nyíltan szembeszállunk a németekkel és inkább hagyjuk már a háború elején, hogy a németek megszálljanak bennünket. Ebben az' esetben — mondják sokan és valószínűleg v

iószándekkál és jóhiszeműen, — jelenlegi helyzetünk ösiszehasonlíthatatlanull jobb volna-Lehet, hogy igazuk van a külföldi megítélés szempontjából, azonban érdemes megnéznünk a kérdést most már reálisan Magyarország szempontjából- Mi történt volna? Először is éppen úgy kifosztottak, kiraboltak volna bennünket a németek, mint ahogyan később tették, azután mésr jobban beágyazták volna magukat Magyarországon és nyilván faluról-falura, városról-városra évi augusztiis hó 27-én, kedden. 284 védekeztek volna, amint ezt Budapesten tették, hiszen nem , saját • hazájukról volt szó, tehát nyugodtan leperzseltek, felégettek volna mindent, ahogyan Lengyelországban meg is tették. Hogy azután a szövetségeseknek mennyivel' több véráldozatába és pénzáldozatába került volna- ezt a jobban beszervezett, a németek részére jobban • kiépített, jobban megerősített 'Magyarországot felszabadítani, az ismét egy nagy kérdés. Egy azonban bizonyos, ha ez a korábbra kívánt német megszállás valóban bekövetkezett volna, ennek olyan mélyreható bel- és külpolitilkai következményei --lettek volna, amelyeknek kiértékelésénél - nem lenne szabad ' mellőzni &gy igen fontos emberiesséo-i szempontot is, és'ez a szerencsétlen, üldözött» jövő sorsát illetően amúgy iá félelemben élő európai és különösen középeurópai-zsidóság kérdése. -T^udjuk \jól, hogy az európai zsidóság or« szágról-országra bujdosni kényszerült, már aki ezt egyáltalán megtehette és az imperialista "í törekvései hajhászása mellett őt üldöző náci fenevad elől . igen nagy számiban Magyarországra is menekült. Ez az •üldözés — emlékszünk rá — már 1933-^banr megkezdődött' Németországban, amikor a nácik magukhoz ragadták a hatalmat. A náci ragály aztán Európaszerte terjeszkedett, 'Ausztriában az Ansehluss-szal, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, majd Szlovákiában és Horvátországban,••.. aszerint,] amint éztekMà németek megrohanták, -vagy- pedig amint a kér-déses államok bevezették "ezeket a rendelkezéseket. v '

. • , ' Csak a magyar föld volt szabad, ahol szintén volt ugyan égy németbarát náci mozgalom, de 1944 március 19-ig, vagyis az akkor "be- következett német megszállásig nem kerestek Magyarországon halálra senkit. Voltak ugyan aljas, a magyar nép egyenes gondolkodásával semmikéip sem összeegyeztethető és ezért előtte részben titokban is tartott célzatú kormányzati akciók, munkaszolgálatos behívások, jo^fosztő zsidótörvények, de a zsidóság és általában a jnásvallásu és más, nemzetből származó politikai menekültek nagy tömegben az 1944 március lfi-ém bekövetkezett néimet megszállásig aránylag nyugodtan és biztonságban éltek Magyarországon, sőt Közéip-Európában csakis Magyarországon élhették még aránylag biztonságban. A környező államokból is ide menekültek a zsidóság ezrei, mert Magyarországon sokkal biztonságosabb volt a ' helyzetük, mint' például Csehszlovákiáiban, holott a kormány ügyes politikája miatt a győzők asztalánál ül ez a bizonyos Szlovákia, ahol már , 1941-ben bevezették a fasizmust és a deportálásdkíat. (Kováts László (rasz): Tukáit216

ci.-:uiikéjiel merték kivégezni, mert féltek, hogy niegakadá-. lyozzák!)' Mindezeknek tudatában lehet és szabad csak elbírálni ezt a kérdést. Lehet, sőt a környező államok jelenlegi helyzetét és példáját tekintve egészen bizonyos az, hogy helyzetünk most összehasonlíthatatlanul kedvezőbb -lenne, dé a később bekövetkezett néniét megszállás borzalmainak tudatában még csak elképzelni is szörnyű,' tmi lehetett volna a sorsa az egész magyar lakosságnak és a magát- és' , családtagjait a környező államokból idemenekíteni sikerült zsidóknak, lengyeleknek és más menekülteknek, ha a németek »már a háború '" elején megszállták volná Magyarországot. Amikor a béketárgyalásokkal » kapcsolatban éppen azok, akik most velünk szemben állnak, embe-