Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-55

281 À nemzetgyűlés 55. ülése 1946. rök is aap mondjuk, hogy mi is tettünk valamit ennék a háborúnak megnyerése érdekédben, különösen nem az akkor, ha figyelemre méltatjuk és. párhuzamba állítjuk. Románia hadiszolgálatait a magunkéval, aiinak a Romániának hadiszolgálatait, amely teljes fegyverzettel, «egész népi erejével, milliós hadseregekkel viselt hadjáratot a Szovjet ellen, (Babody János (kg): Foglalni akart. Kellett volna,neki BesszarabiaJV amely ma is. dicsekszik egy i milliónál több hősi halottjával, akik a Szovjet elleini háborúban estekkel, amely Romániának, mint mondottam, hadicéljai voltak. (Pászthory Jstván (msz):' Tirausz-Niis'ztria, Odebsza!) sőt étvágya annyira megnőtt, hogy a háborús célként ^beállított területeken túlmenően — mindez elhangzott itt már nem egyszer — még Transz,Nisztria névén azt a bizonyos orosz történelmi területet, Odesszát és környékét is magához kapcsolta, ünnepélyesen annektálta, sőt ha jól emlékszem, talán a román király részvételével folyt le olt az ünnepség. Ez a Románia, amely vérét, vagyonát áldozta ' és mindent áldozott Németország mellett, még olaját is áldozta, ami talárt még a vérnél is több volt, azt az olajat, amely nélkül — állítom — Németország nem tudta volna amryi ideig húzni a háborút, (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) tehát a román petróleumon és a román véren keresztül akarta Németország a háborút megnyerni, mondoni, ez a Románia velünk szemben igen szerény szót hallathat, hogyha a háborús bűnösség kérdéséről van szó. De szólnunk kell végeredményben a Cseh hadiiparról is, amikor Csehszlovákia ^velünk szemben tizennégy ellenjavaslatot, illetőleg kiegészítő javaslatot akar elfogadtatni a tárgyalások során; 'szólnunk kell arról, hogy ez a cseh hadiipar, a híres pilseni Skoda-gyár és a többiek bizony teljes kapacitással, éjjel-nappali üzemmel gyártották a halált okádó muníciót, ágyúkat, gépfegyvereket, repülőgépeket a német hadiipar számára. Megengedjük es elismerjük, hogy ott Londonban az aránylag biztos légkörben a cseh kormány megtette a magáét, de a cseh nép szintén semmiféle aktív, látható ellenállásba nem kezdett a német megszállással* szemben, sőt hűségesen kiszolgálta aztr (ügy van! ügy -van! a szabadságpárt soraibim.) Nem akarok különösen sok időt szánni a szlovákok szereplésére, amelyet .mindenki ismer. Mindenki tufdlja, hogy Szlovákia inár a lengyel hadüzenetkor megkezdte a maga provokatív, gonosz magatartását^ amikor Magyarország magát megszállásnak és hadüzenetnek téve ki, megtagadta a német átvonulási kérelem teljesítését,, sőt — mint már sokszor hallottuk ezt és ázt hiszejn, ez külföldönis feihasználtatatt — ' többszázezer lengyelt mentett meg és szöktetett át a szövetségesek hadseregébe. Ugyanekkor Szlovákia "önként vállalkozott ' és jelentkezett, nemcsak a német átvonulás biztosítására^ hanem hadosztályok-, kai vett részt a lengyelországi háborúban - és ez ! à Szlovákia hamarabb, talán Európában Németország után leghamarabb vezette be a fasizmust és igyekezett a németeket az emrl bért elén cselekményekben, túllicitálni. .(Dénes István1 (pk)

gúnyosan: Ezért győztes hatalom! — Kóserű felkiáltások a szabadsúg párt saraúban: Ez az igazság!) Tehát utmdlkor Magyiairoriszág ' .súlyos1

-rizikót vállalt, súlyos károkat szenvedett és ' áldozatokat hozott (ilyen mádon a szövetséges győzelem ügyének elősegítése érdekében, azt I évi augusztus hó 27-én, kedden: 282 is szükséges hangsúlyoznom, hogy Európában, sőt talán monidlhatnám a világon is, a legsúlyosabb helyzetben tette Magyarország azt, amit tett, mert hiszen — azt hiszem -*- nem kell magyaráznom, Magyarország földrajzi fekvésénél, és a már előbb ismertetett belpolitikai körülményeknél fogva sokkal, de sokkal nehezebb ' helyzetben volt cselekvési szabadsagát'illetőleg, mint a most felsorolt államok. Mindezt el kellene ismerni, amivel szemében'-mi is készséggel elismerjük, hogy a jugoszláv partizán küzdelmeknek, a csehszlovák kormány londoni tevékenységének, amellyel elérte, hogy a csehszlovák államnak csak egy kisebb része szegődött nyiltán a németekhez,. míg nagyobbik része bizonyos gondokat okozott a németeknek és a még később bekövetkezett román megadásnak-ós átállásnak is kétségtelenül jótékony hatása volt a mi ellénállá, sunkra és általában a háború kimenetelére. Há tehát szomszédainknál is hasonlóképpen felismernék és méltányolnák ezeket az összefüggéseket, egészen biztosan hamarábfb talál' nák meg a Duna-völgy békéje felé vezíeitő helyes utat. amire a mai tMagyiairtórszág;, törekisiziiik. Megnéztük, hogy milyen hatással volt Magyarország megszállása a hadihelyzetre, a világhelyzetre, a szövetséges ügyre, még kell azonban néznünk még azt is, hogy milyen következményeket zúdított ez a megszállás reánk, mert hiszen ez a későbbieknél szintén döntő szempont lehet. Magyarország a német megszállás után bekövetkezett eseményekért, az én véleményem szerint, éppen úgy nem Metélhet... .'. • Elnök; A képviselő úr beszédideje 4ejárt. Lévay Zoltán (msz): Tisztelettel , meghoszszabbítást kérnék, főleg a béke kérdésével kívánok foglalkozni. (Felkiáltások a szabadság' ,,« párton: Megadguk!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a meghossziaibbításíhoz hozzájárulni? (Igen!) A nemzetigyűlés a meghosszabbítást megadja. Lévay Zoltán (msz): Magyarország a német '^megszállás után bekövetkezett eseményekért éppúgy nem felelhet, legalábbis nem teljes mértékben felelhet, mint ahogyan pél-* dául bizonyára nem kívánjak egyetemlegesen felelősségre vonni a norvégeket a. Quislin-' gekért, a jugoszlávokat a Pavelícsekért és talán a csehszlovákokat sem a Tisokért és a Mach Saiiyókélrit.213 r Ebjben a pontban feleletet kapunk arra rs, hogy. joggal vehetik-e rossz néven tőlünk azt, ,ami Magyarországon 1944 március 19-ike, vagyis a német megszállás után történt. Mert ha ezt rossz, néven veszik tőlünk, akkor azt «hiszem, joggál felmerülhetne részünkről a kérdés, hogy viszont javunkra1

fog-e, szolgálni "az a tény, hogy a szlovákiai deportálások megkezdésekor sokezer szlovákiai zsidó és másvallású menekült Budapestre és Magyarországra, ahol helyzetük a német megszállásig összehasonlíthatatlanul ' kedvezőbb volt, mint Csehszlovákiában., Másotdszor: nem lehet kétséges, hogy mi lett- volna Magyarország sorsa a németek által dédelgetett román, szlovák és horvát fasiszta államok között egy esetlege^ német győzelem esetén. Magyarország népe tehát a német megszállással tagadhatatlanul súlyos rizikót vállalt a jövőt illetően. Har• mádszor, de nem utolsósorban aá összes többi csatlósállamok csak akkor tették le a fegyvert, illetvet álltak át a szövetségesekhez, '