Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

/ 245 > A nemzetgyűlés 54. ülése 1946. a pénzügyminisztérium, idegtépő munkát fejtett ki, hogy a küszöbön álló gazdasági összeomlást megakadályozza* az új pénz előfeltéte* leit megteremtse, majd a stabilizációt keresztülvigye, ugyanakkor néhány politikus azon és csakis azon törte a fejét, hogy miként lehetne . szemforgató ravaszkodással, hazug hírekkel és tendenciózus beállításokkal egy szűkkörű és nyíltan képviselhetetlen, magánérdeket sértő, közérdekű, bár látszólag szokatlan kormányintézkedést panamává aljasítani, (Gúnyos felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Szokatlan! Szokatlan!) miként lehetne e réven a pénzügyminiszter személyét és így a koalíciós kormányt beszennyezni^ Hogy e kísérlet magának a forint stabilizációjának a sikerét is kockáztatta volna, mit törődtek ezzel a hazafias aggodalmaikkal viaskodó politikusok! A fő az volt, hogy a rágalomhadjárat ereídhiénynyel járjon. Ez a jelenség az, amelyre ennek az ügy* nek kapcsán rá kellett mutatnom, mert valóban ez a rákfenéje a mai politikai életünknek. Apró egyéni vagy kis csoportérdekekért egyesek minden gátlás nélkül hajlandók a közösség tényleges és életbevágóan fontos érdekeit meggondolás nélkül feláldozni, helyesebben éppen nem meggondolás nélkül, és ez az, ami még vigasztalanabbá teszi a helyzetképet. Tizedik^ hónapja látom- el a pénzügyminiszter nehéz és hálátlan feladatát. Sok, igen sok ember nehezményezte, hogy a pénzügyminisztéirium vezetése szinte ideális iskolapéldája volt annak, hogy jóhiszemű, hozzáértő és csak a lényeget szem. előtt tartó emberek koalíciós alapon is zavartalanul^ vezeiinek egy annyira érzékeny minisztériumot, mint a pénzügyminisztíérriuim. Ezit persze — érthető okokból — nyliiltan kimondani nem mestéik, tehát kerestek más ínóklöt és. lehetőségeket, hogy ezt a nekik kellemetlen példát diszkreditálják. Ezekhez a kísérletekhez tartoztak a szóbanforgó. interpellációk, de ide tartozott az egyik politikai hetilapunk188

is, amely például úgy íremiált vihart Vetni, hogy az én krónikus tehetségtelenségemről és politikai államtitkáraim kiválóságálóilí cikkezett, arra számítva, hogy ezit egy miniszter seimbírjia ki, vagy az egyik élclapunk,189 amely már csaknem súrolta à forintvédelemmel kapcsolatos rendelet paragrafusalit oísak azért, hogy minden oldalról belém marjon. Mi sem áll tőlem távolabb, mint azt a látszatot kelteni, hogy személyemet a forintvédelemről szóló rendelet paragrafusai mögé^ rejtsem. Erre annál is keyésbbé van szükségem, mert — és ez is jellemző — az interpellációk a miniszterelnök úrhoz intéztettek. Az egész akció á sanda mészáros jegyében folyik és sohasem az az érdekes, amiről beszélnek, amit állítólag nehezményeznek, hanem csak az, amire a valóságban törekednek. Annyi önkritikával viszont rendelkezem, hogy tudom, hogy ez a nagy hűhó nem az én személyemnek szólt, hanem annál sokkal fontosabb és az. államérdekekre sokkal lényegesebb rejtett célokból rendeztetett, és csak ezért kell e jelenségekkel komolyan foglalkozni. Minthogy engem maga a szóbanforgó^ jelenség és nemi Námetlhy képviselő úr személye vagy egyéni magatartása érdekel, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy néhány szóval egyben Sulyok képviselő úr időközben elhangzott beszédéről is, amely ezzel szorosan összefügg, megemlékezzem. Amidőn ez év, májusában néhány hetet Páévi augusztus hó 23-án, pénteken. 246 risban töltöttem, az amerikai hadianyag*leszerelési hitel nyélbeütése céljából, közben az infláció ;— mint ismeretes •— olyan méreteket öltött, hogy minden belátó embernek el kellett ismernie, hogy sürgős stabilizáció nélkül lehetetlen, hogy a teljes gazdasági és ezzel egy* ildejűleg társadalmi felfordulást elkerüljük. Hazaérkezésemkor egy időközben kezdeményezett stabilizációs tervet találtam átt, amelyet azonnal áttanulmányoztam.r Mérlegeltem r

a helyzetet, a várható fejleményeket és 24 óra multán úgy döntöttem, hogy a tervezetet^ lényegében magamévá teszem és vállalom érte azt a felelősséget, amely ez esetben a pénzügyminisztert természetesen elsősorban terheli. Számtalan felelőtlen kritikát hallottam nap-nap után és szám talán rossz-szándékú megjegyzést, hogy behódoltam a munkáspárti tervnek. A belátó emberek elbírálására bízom, hogy mi történt volna akkor, ha rövidlátóan, ostoba pártoskodásból a Sulyok képviselő úr által említett ' »teoretikusokhoz« hasonlóan, én is ellene szegülök a terv kivitelének, nehéz* »egeket támasztok, amire* minit pénzügyminiszternek és mint a Gazdasági Főtanács tagjának, módom lett volna, olcsó, de bűnös babérokat aratok mint mokány an ellenálló pártminiszter és legalább is komolyan késleltetem a terv keresztülviteléi Kevéssé változtatott volna e botor viselkedésem katasztrofális következményein, halmost azután én is m egállapítaná/m Sulyok képviselő^ úrral , egyeteniben, hogy Goethének és Rákosi miniszterelnökhelyettes úrnak volt igaza.190 Am'i a Sulyok képviselő úr által érintett arany húszkoronásokat illeti, a stabilizációs szakértői gárda vetette fel ezt a kérdést az, esetleges intervenciós piacszabályozással kapcsolatban. Hogy az esetleges intervenció céljaira miért nem lett volna alkalmas pélidánl a forint aranyérmek veretése, azt Sulyok igen t. képviselőtársamnak legalább is a Pénztintézeti Központ elnöki minőségében, tehát mint gazdasági szakembernek, nem kell külön magyaráznom. Hogy a forint értékállandóságát intervenció nélkül sikerült biztosítani és így 3Lt

húszkoronás aranyérmék forgalombahozatanem is került sor, ez csak azt mutatja, hogy az arany- és valutabeszolgáltatás gazdasági előkészítése oly sikeres volt, hogy a biztonsági! szelepeket nem kellett működésbe hozni;

Azt viszont talán mégsem lehet vagy legalább is nem illik a pénzügyi kormány szemére vetni, hogy a stabilizáció sikerét kétszeres biztonsági tényezőkkel^ támasztotta alá. Szükségét éreztem, hogy a szóibanforgó interpellációkkal kapcsolatban felhívjam a t. Nemzetgyűlés figyelmét azokra a káros jelenségekre, melyeket az egyéni és kis csoportérdekek szolgálatában álló. hamis és tervszerű áskálódás és hírverés okoz és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a koalíciós kormányok munkájának eredményességét aláássák, sőt amennyiben elhatalmasodnának, meggátolják. Ezt pedig nem szabad tűrnünk. Mint pénzügyminásztérnek191

kétségtelenül az első és valószínűleg az utolsó felszólalásom ez. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni, de főleg azt, — hivatkozással becsületes és fáradalmakkal teljes munkára, melyet e helyemen az elmúlt háromnegyed évben a legjobb igyekezettel és ami a stabilizációt illeti — nyugodtan mondhatom — hogy eredményesen végeztem, — hogy az őszinte aggodalmaimból eredő figyelmezte-16*