Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

229 A nemzetgyűlés 54. ülése 1946. lyek_ tanulmányai hogyan egészíttessenek ki. AÍZ ilyen rövidített tanulmánvokkal oklevelet szerzettekről ^mondotta Verebély tanár,158

hogy ezek a temető kertészei. így van ez az igazságszolgáltatás vonalán is. Ries igazságügyminiszter úrnak arra a kijelentésére, hogy a népbíróságoknak is be kell gyakorlódniok, méltán jegyezte meg egy közbeszóló: haMjLos ítéleteken.159 Az orvosoknak is az embereken kell gyakorlódniok, esetleg halálos kimenetelű operáció, vagy pedig nagyon komoly eseitíbein félrealkalmazott kezelések útján? Itt van azután a 7650. számú rendelet, amely a középiskolai énektanári és tanítóképzőintézeti ének- és zenetanári képzettség rendkívüli megszerzésére vonatkozik, ugyancsak a szakszerűség rovására. Itt van továbbá a 7570. számú rendelet, amely az 1946—47. években szervezendő közigazgatási tanfolyamra való felvételhez megkívánt községi gyakorlat elengedését teszi lehetővé. Akár az orvosi vonalat, akár a tanügyit, akár az igazságügyit, akár a közigazgatásit veszem, a szakszerűségtől való eltekintés, eltérés és a dilettantizmus érvényesítése, az országnak statisztikailag ki nem mutatható nagy kárara van. De ugyanezt látjuk a. külpolitikai vonalon, ahol ennek egészen tragikus kihatása van az országra. Az ostrom után egymásután jelentek, meg a külügyminisztériumban fiatalemberei: — aki abban az időben ott járt, az velünk együtt tanúja lehetett ennek — kérvén az Ő kérvényük átvételét, mert, mint mondották, ők a külügyminisztérium körében óhajtanak • dolgozni. Mindegyiktől megkérdezte a kérvényt átvevő tisztviselőnő, hogy mi ta- végzettsége és a nyelvtudása. Az egyik büszkén felelte, hogy^ négy polgári., mert hiszen előzőleg a szaiíképzettségei, mint feltételt már törölte egy readelet. A má' siktól megkérdezte, milyen nyelven tud. Az illető azt felelte: magyarul. Megkérdezte tőle a tisztviselőnő, hogyan fog akkor külföldön* az illetékesekkel érintkezni? Az illető fiatalember nagy biztonsággal felelte, hogy tolmács útján. {Derültség.) A Szabad Szájban nemrégiben Bidault aláírással egy sürgöny jelent meg a párisi követséghez kinevezett követségi tanácsosnak címezve, aki szintén nem tud franciául. Ebben . az állt% hogy: »Örömmel veszem tudomásul követségi tanácsossá történt kinevezését és már tanulok is magyarul, hogy önnel felwlhessem a kapcsolatot.«1130 (Derültség.) A Szabad Szájban olvasható éleselméjű, keserű szarka£musú tréfa az országra nézve a valóságban sokkal keserűbb és söté-' tebb következményekkel jár a dilettantizmus nyomában. A Arra vonatkozóan, hogy a művelt nagy. államok milyen fontosnak tekintik a külképviseletet, legyen szabad egy példát megemlítenem egy olyan állam törvényhozásával kapcsolatban, amelynek demokratikus voltához kétség nem fér. Az Eszakamerikai Egyesült Államokat említem meg. Az Unió 1905^ben hozott egy törvényt arról, hogy ki lehet az ő követe. Minthogy az. akkori elnök161

az Osztrák-Miagyaír Monarchia követségének ügyvezetését, rüinősítette az Amerikában lévő összes külképviseletek közül a legkitűnőbbnek, a legelsőnek, tehát az osztrák-magyar nagykövethez írt. Megkérdezte tőle, hogy szerinte a követek kineveévi augusztus hó 23-án, pénteken. 230 zésénél, illetőleg kiválasztásánál' mit tart a legfontosabb szempontnak: egyszerűen a képességet-e vagy a szakszerűséget. Az osztrákmagyar követ a szakszerűség mellett nyilatkozott. Ennek következtében a hozott törvény olyan fogalmazást kapott, hogy tíz követ közül S küldessék ki szakképzettségi alapon és csak kettő bizalmi alapon. Arról, hogy milyen nagy jelentősége vau a külképviseletnek, a külföldi orientálódásnak, valamint külföldi barátok szerzésének, legutóbbi felszólalásom keretében beszéltem, amikor Apponyi Albert grófról emlékeztem meg. Egy mozzanat miatt szeretnék most erre visszatérni. Amikor a horvát királyt Marseilleben meggyilkolták, (Felkiáltások: A jugoszláv királyt! — Schiffer Pál (szd): Nem baj! Ez se igaz! Nem a Szabad Szájból idéz! •Precízebbenidézzen!),162

akkor ennek az, ügynek tárgyalásán természetesen a magyar kiküldött is szerepelt. Ennek ,a

tárgyalásnak a befejezése után mondotta Titulescu :1G3

»Most tudóim, hogy Apponyi halálával Magyarország mit veszített.« Nem kell-e tehát külpolitikai vonalon az ország „érdekében a legnagyobb eréllyel sürgetnünk, hogy csak képzett, csak hozzáértő, csak külföldi nyelveket beszélő kiküldöttek intézhessék az ország sorsát? Olyan hozzáértők, akik ismerik a multat is, a diplomáciai multat, s az illető országgal kapcsolatainkat. Üt valóban, érvényesül az, hogy amely nép nem él múltjából, annak nincs jövője. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Ha azok, akik a mi ró- v szünkről . hivatva voltak a békét már rég-v tői, rögtön az ostrom utántól előkészíteni, tisztában „lettek volna azokkal a nagy erkölcsi erőkkel, amelyekre múlt felszólalásom alkalmával rámutattam, amelyeket Apponyi győzelmes biztonsággal belehelyezett a külföldi köztudatba, akkor világosan állt volna előttük, hogy itt nem szólamokkal keli ídolgozni, hanem ki kell utazni és hangyaszorgalommal, lángoló- hazaszeretettel «/ kitaposott nyomokon járva, a régi szálakat kell felvenni, a régi , barátokat megkeresni, azokat hangolni, magunk mellé állítani, másként állnánk. Nem lett volna olyan nagy dolog a jobb eredmény mindazok után a baráti megnyilatkozások után, amelyek őszinték voltak és amelyekről többször szó volt itt. Nem lett volna ez olyan magy-dolog, ha megtaláljuk a megfelelő hangot, a megfelelő embert, ha megtörténnek a megfelelő előkészületek. Késő az utolsó pillanatban Moszkvából előrántani egy követet, Newyorkból idetelegrafáltaítini egy másikat164 • Ezek az intézkedések valóban már nagyon keveset változtatnak á dolgon. Ennél a pontnál kell beszélnünk- háborús bűnösségünkről, aimelyről szintén többször esett szó. Az első, amire ismételten utaltam, Lengyelországgal való viszonyunk. Történelmi tradíciók kapcsolnak minket a lengyel nemzethez és mégis annyira elidegenedtek velünk szemben. Pedig milyen nyomatékos és nagy szolgálatokat tettünk a lengyel nemzetnek. Fiait szeretettel befogadtuk, Balatonbogláron fenntartottuk a világon egyetlen középiskolájukat, saját hazájukat, Lengyelországot is beleértve.165

Az emigrált lengyel kormány - elnökének, Mikolajczyk miniszterelnöknek 16 éves fia is itt volt Balatonbogláron. Nagy gonddal kísérték ki magyar részről őt közelet-