Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-54
231 A nemzetgyűlés 54.. ülése 194.6. évi augusztus hé23-án,pénteken;. 232 ben szereplő egyéniségek, amikor még' nem volt olyan könnyű kijuttatni biztos helyre. Ezért érthető, hogy most á közelmúltban a lengyel követ Varga Béla házelnökünknél járt és ezért külön köszönetet mondott. Nem utolsósorban kell említenem azt az ellenállást, amelyet Magyarország Hitlerrel szemben kifejtett, amikor Szlovákia keresztül engedte a hitleri csapatokat Lengyelországfelé. Amikor Hitler ugyanezzel a követeléssel lépett i'el Magyarországgal szemben és amikor Magyarország ezt megtagadta,10 * 5 hivatkozván az őszinte és nem hazudott magyarlengyel barátságra, abba a veszélybe sodorta magát, hogy Hitler már akkor megszállja az országot. De mi több, Magyarország — természetesen teljes hallgatásba burkolódzva — átengedte az országon azokat a lengyel állampolgárokat, akik Franciaország felé törekedtek, hogy Parisban csatlakozzanak ottani partizánseregeikhez. Vájjon mi okozhatta • r azt, hogy Lengyelország mégis követeléssel lépett fel velünk szemben, bár azután azt a követelést visszavonta?167 Bizonyára az. hogy jiem volt, aki ezeket a tényeket a lengyel köz-^ tudatba belevigye, mert ha a nemeslelkű lengyel nép mindezeket tudja, más magatartást tanúsított volna. " Vagy itt van Románia. Románia az első nyomásra engedett. Milliós hadsereget bocsátott Hitler rendelkezéséire. Lehet mondani, hogy lefeküdt a német megszállók előtt. De hol volt akkor még Magyarország, sőt azután is? Hiszen amikor a magyar kormány belépett már a háborúba, az Oroszország ellen kiküldött katonák számát a legalacsonyabbra szorította le. Egyébként nagyon jäokat mond Serédi boldogult hercegprímás emlékirataiban az az Oroszország elleni hadüzenetre vonatkozó utalás. Ö azt illegálisnak, törvénytelennek t minősíti, mivel nem ment át a magyar oirszággyűléis) unlegvitlatásáiti. (Uffy van! Ügy van! a ssaibaés , ágpárt oidaián.) Az Oroszország elleni hadüzenet tehát meg sem történt az arra hivatott magyar parlament részéről. (Lévay Zoltán /nisz) : Utólag jelentették be! Bárdossy személyi akciója volt!)168 Vagy vegyük Franciaországot, amellyel Magyarország sohasem állt háborús viszonyban. Magyarország és Franciaország nem üzentek egymásnak hadat és köztük régi, tradicionális, szívélyes kapcsolat állt fenn, amelynek adatai részletes feldolgozásra kerültek Sőtér István »Magyar-francia kapcsolatok« című könyvében. így érthető, hogy a Magyarországra sodródott francia hadifoglyok olyan jól érezték itt magukat, hogy amikor most hazájukba visszatérhettek, első ténykedésük az volt, hogy megszervezzék ott azokat a családokat, akik készek voltak magyar gyermekeket fogadni otthonukba háromhónapos üdültetésre. A gyermekvonat néhány héttel ezelőtt már-el is indult. Hogy a vonatindítás körül voltak bajok, az egészen más lapra tartozik. Én ezzel csak a magyar-francia viszonyt akartam jellemezni. De különösen szeretnék kitérni a magyarszlovák viszonyra, mivel az ellenünk támasztott összes követelések között a csehszlovák követelések azok, amelyek megdöbbentik az igazságszerető embert. Amikor Hitler a háborús frontoktól távol, a védtelen országokban elkezdte végrehajtani kegyetlen szörnyű emberirtási tervét, akkor érthetően előbb Ausztriából, azután pedig Szlovákiából csapatosan érkeztek a menekültek. Ezek Magyarországon tényleg menedékre és nagy társadalmi felkarolásra találtak. Ebből a körből különösen meg kell említenem Weisz Edit bárónő akcióját, aki rengeteg munkatársával, közöttük Bródy Margittal, óriási tevékenységet fejett ki, hogy a nyilas kormány rendelkezései ellenére ezeket^ a hazátlanokká vált menekülteket védje. A kormány egymásután létesítette ezek számára az internáló táborokat Garanyban, illésén, Budapesten a Szabolcs-utcában, a Rombach-utcában. Tanuja voltam neancsak én, hanem nagyon sokan, hogy Weisz Edit bárónő számolatlan milliókat fordított valláskülönbség nélkül az üldözöttek, de természetesen elsősorban a Hitlertől üldözöttek megsegítésére, mert elképzelhető, hogy a magyar kormány ezekről nem gondoskodott. Ezeknek az embereknek a száma tízezrekre, az idők folyamán százezrekre menő volt. Ezeknek teljesen ellátatlan gyűjtő táboralt felszerelte, ellátta őket munkával, , egészségügyi berendezésekről gondoskodott. Amikor pedig a kormány arra határozta el magát, hogy az illegitim módon itt tartózkodókat Kőrösmezőn keresztül Bukovináiba deportáltatja, és ez v ai bárónőnek tudomására jutott, hogy azokat oda nem az'életbe, de a halálba viszik, Keresztes-Fiselier minisztert160 felkereste ési rávette arra, hogy a deportálást azonnal szüntesse meg. Valóban itt volna az ideje annak, hogy a szlovákiai zsidó polgárok erről megemlékezzenek. De itt meni állt meg a társadalmi akció. A bárónőnek egy munkatársa 1942iben Pozsonyba utazott, amikor ott a deportálás akin álissá vált és 60.000 szlovák állampolgárt akartak kitenni. A magyar érdeklődésnek egyik argumentációja az volt, hogy hiszen ezek (eredetileg' magyar emberek; az más kérdés, hogy a most nemrégen ítéletét, elszenvedett Tu ka miniszterelnök170 e magyar munkatárs előtt nem volt látható, de senki előtt sem, mert két hétre eltüntette magát, nehogy megostromoljáík. a deportáció miatt és hogy Tisq államelnök nem tudta ezt kiparirozni. Az illető elment a Vöröskereszthez, az ottani belügvminisztériumhoz, és mivel remélhető volt, hogy 5Q gyermeket Palesztina befogad, a_ belügyi államtitkárnál sürgette, hojíy adja ki ezt az 50 gyermeket, aki majdnem •'felugrott, kérdezvén, hogy a budapesti magyar hölgyeknek Mogyan jut eszükbe a szlovákiaiak sorsával foglalkozni. Hogy eredményt nem lelhetett elérni, mert akkor már összegyűjtöttek három gyűjtőtáborba összesen 60.000 zsidó származású szlovák állampolgárt, az nem ezen az akción, hanem a szlovákokon fordult meg. Vagy pedig, amikor később egy -népgyűlés előtt elhangzott Mach Sanyo171 beszéde, ho.ery a, me;!?' ott bent maradt 20.000 részben keresztény, résziben; nem kereísizttény üldözöttet is deportálni fogják és amikor már mindenki tudta, hogy er/> miit Vtenit, milyen, kegyetlenséget, milyen embertelenséget, akikor ugyancsaík a bárónőnek egy munkatársa utazott le a r magyar kormány által támasztott útlevéhiebézsé^Pik folytán az utolsó pillanatban repülőgépen Rómába, hogy Spellmann érsekkel ott találkozzék ezek érdekében, (Perr Viktor (kg): Éljen Slachta Margit!)172 És mivel az érsek anég egy hathetes körútra indult akkor Afrikába, Indiába és így tovább, — tehát későn érkezett volna Washingtonba ahhoz, hogy ennek a szörnyű tervnek a megvalósítását Amerikából megakassza —- a7 .
