Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

àâ7 À nemzetgyűlés 54. ülése 194$. è — csak egynéhányat fogok megemlíteni an* nak igazolására, hogy miért nem látom lehetőnek, hogy a felhatalmazást a magam részeriől megszavazzam. Itt van mindjárt a 4230-as számú rendelet a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság alapszabályairól. Ez a rendelet, — hogy úgy mondjam — ikertestvére a népcsereförvénynek. Ajhogyan tudniillik a népcseretörvény eléjevág a békekonferencia döntésének, ugyanúgy ez a rendelet eléjevág- annale, hogy a nagyhatalmak miként kívánják majd a dunai hajózási forgalmat megállapítani. Azonkívül ez a rendelet egészen kivételes hatalmat ad az igazgatóságnak, ugyanolyant» mint amilyent a West-Orient igazgatósága élvezett; továbbá kimondja, hogy az igazgatóság fele orosz, fele magyar» azonban a magyar igazgatós ági ^tagok csak azok lehetnek, akiket az orosz igazgatósági tagok ajánlanak. Evvel tehát mintegy sajátmagunkat zárjuk ki ebből a részvénytársaságból. Vagy padlilg- itt van az 5000. száímú rendié" let, amely a sokat emlegetett B~listát, vagyis a ffcirsztviselők létsizáimának csökkentését érinti. Ez ezen a szerény címen húzódik meg: »Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében 'szükséges egyes: rendelkezések.« Tudjuk, hogy milyen sok embert érint a B-listázás: tudjuk azt is, hogy bizonyos fokig szükség van erre a területcsökkentés folytán, azonban ezen túl olyan szempontok érvényesülnek ebben a rendeletben, hogy nem hagyhatjuk ezeket megjegyzés nélkül. A rendelet azt írja elő, hogy az 1937—38-as költségvetési évben alkalmazott tisztviselők számának 90 százaléka maradhat meg, a gyakorlatban azonban ez a százalék sokkal kisebb. A revíziós rendelet megadja a lehetőséget az illetékeseknek arra1

, hogy — mint ahogyan a miniszterelnök úr kijelentéséből tudjuk — mintegy tízezer. B-listázott ügyét felülvizsgálják. Milyen rengeteg embert érintett és érint tehát a B-listázás! Ezenkívül az 1. szakasszal kapcsolatban szóvá kell tennem, hogy ez m paragrafus nemcsak az állami tisztviselőket sújtja, mert azt mondja, hogy (olvassa): »A jelen rendelkezés hatálya alá tartoznak az állaani, vármegyei, városi, községi, államvasuti, postai, állami I vas-, acél- és' gépgyári, állami kőszén- és ércbányászati tisztviselők és egyéb alkalmazottak és általában ;a.z állam és« — ezt akarom hangsúlyozni — »az önkormányzati testületek intézményeinek, közintézményeinek, köziműveinek és üzemeinek tisztviselői és egyéb alkalmazottai.« Ezenkívül fenntartja magának a rendelkezést esetleg a magánvállalatok tisztviselőire vonatkozólag is. Szerény nézetem szerint a magyar alkotmány nagyszerűsége többek közt az, hogy a centralizációt és a decentralizációt párhuzamosan érvényesíti» aminek értelmében a megyéknek és a városoknak önkormányzati joguk van. Talán nem okoz félreértést, ha azt mondom: én a közszelleim dekadenciáját látom abban, hogy a törvényhatóságok, tehát az autonómiák nem jelentettek be határozott tiltakozást ezt illetőleg, amikor elemi jogukba vág bele, hogy a saját tisztviselőikkel rendelkezzelyeli az 1937—#8nas létszámot kell clsökkeuteinii, de azít hehezinlényezem, hogy a végrehajtás teljielsen de azt nehezményezem, a végrehajtás teljesen kivette az önkormányzatok kezéből azt, hogy vi augusztus hó 23-àn, pénteken. 228 kiket építsenek le. Szerintem ez a tisztviselők bizalmát is kell, hogy megingassa törvényhatóságaik iránt, mert kiben bízzanak, ha nem . abban, aki ismeri őket és hogyan ítéljenek fölöttük olyanok, akik egyáltalán nem tudnak közvetlenül az ő működésükről? Pedig a tisztviselőknél, akik adminisztratív, közigazgatási emberek, a derékség» rátermettség dönt. Van azonkívül egy paragrafus, amely szerinteim nem méltó ehhez a rendelethez, amelyik azt mondja, hogy az 1944. évi december hó 22. napja után szolgálatba lépett alkalmazottak közül azoknak tárcánkint számított legfeljebb 10 százalékát lehet a jelen paragrafus alapján a közszolgálatból elbocsátani, illetőleg végelbánás alá vonni. T. Nemzetgyűlés! A sokat említett demokráciától mindenki elvárhatná azt az alapvető igazságosságot, hogy azok vétessenek elsősorban tekintetbe, akiknek szerzett jogaik vannak. Ebből a paragrafusból kitűnik, hogy a kormányzat tudomásul veszi, hogy 1944 december 22. napjától kezdve, tehát az ország egy részében, mintegy felében, már az ostrom után, de az ostrom utantól az ország többi részében is sokan kerültek mint új tisztvise* lők állásba. (Juhász István (szd): Nagyon helyes!) Tehát alapvető igazságosság és-igazság, ha azt mondja a végrehajtó hatalom, (Juhász István (szd): Fasiszta volt elég!) hogy a B-Iistázás után nem kerülhetnek be új tisztviselők, mert hiszen mint felesleges lótsziáimúakait bocsátották el a régieket. Ellenben mielőtt a végrehajtás bekövetkezett, már az előtt tettek be helyeinkint nagy számmal új tisztviselőket, akik felduzzasztván a tisztviselői létszámot, természetes, hogy kiszorították a régieket. Ilyen igazságtalanság nem méltó a demokráciához és nem is szolgál dicsőségére, mert hiszen ebben burkoltan pártérdekek honorálása érvényesül. ' : Vagy itt van a 6800. számú rendelet, amely a nyugdíjasokat is érinti és amely kimondja azt, hogy a nyugdíjas özvegy férjének múltban való'magatartását is megkell vizsgálni és (aszerint maradihat meg az özvegy nyugdíja vagy nem. T. Nemzetgyűlés! Ha már ezen a földön elkerülhetetlenek a politikai háborúk, hagyjuk legalább azokat nyugodni* akik elkerülve ezeket a viharokat, az örökkévalóságba költöztek. Es ne sújtsuk családjaikat, melyeknek legtöbb esetben semmi részük sincs abban, hogy a családfő így vagy úgy politizált, ilyen vagy olyan álláspontot foglalt el. Miért sújtjuk tehát őket? A keresztény morál az özvegyek és árvák sanyargatását az égbekiáltó bűnök közé sorolja. Itt van az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 7330. sz. rendelet. Hogyi ezt hogyan alkalmazták, az ismeretes a parlament előtt, ismeretes- az abból folyó nagy vihar, amikor egyesületeink feloszlatása ellen különösen a kisgazdapárt tiltakozott.157 Ezeket a példákat különböző körökből vettem. Nyomatékosabban azokra' a rendeletekre szeretnék rámutatni, amelyek a tisztviselői kar szakszerűsége ellen vannak. így például a 6570. számú rendelet, amely a tanítói képesítés rendkívüli megszerzésére ad felhatalmazást, vagy a 6710-es számú rendelet, amely arról intézkedik, hogy a 9334/1944. számú rendelet alapján orvostudori oklevelet szerzett szemé-