Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

223 À nemzet gyűlés 54. ülése 1Ö46. illetőleg továbbra is elősegíti a korrupciónak a magyar közéletben tapasztalható megnyilvánulásait. A legrosszabb tanácsadó az éhes gyomor. Amikor •— különösen a tisztviselőtársadaloim — az elmúlt szörnyű inflációs időkben a szó szo-ros értelmében levetkőzött és odaadta legszükségesebb felszerelési és ruházati cikkeit (azért, hogy a legminimálisabb és a legszegényebb kalóriát tartalmazó élelmezési cikkeket családjának meg tudja szerezni: ezt a;

tisztviselőtársadalmat a stabilizáció bevezetése után sokkal jobban kellett volna dotálni és sokkal nagyobb mértékben kellett volna megbecsülni, mint amilyen formában ezt a kormány tette. Nem, lehet becsületes, tisztességes, odaadó és hűséges munkát kívánni olyan tisztviselőtársadalomtól, amelynek elsőrendű létfenntartási gondjai vannak. Nem lehet odaadó, hűséges munkát kivánni olyan tisztviselőtől és olyan munkaerőtől, akinek az a nagy problémája, hogy holnap aj gyermeke cipőtalpalását miből fizeti ki vagy holnapután miből fizeti meg az iskolai beiratási költséget vagy pedig a progresszív tandíjat. Ha a kormány a legnagyobb miértékben számítani akar a tisztviselőtársadalóim munkájára, akkor minél előbb gondoskodjék ezeknek emberi megélhetéséről, merthiszen becsületes, tisztessséges munkát csak olyan emíbertől lehet kivánni, .aikinek gondolatvilágát anyagi gondjai nem foglalják el a munkaidő alatt, A magyar közéletnek általában, de méginkább a mezőgazdasági életnek egyik legnagyobb problémája a váimőrlés és általában a malmok kérdése. A vámőrléssel kapcsolatban olyan differenciák és olyan igazságtalanságok vannak, hogy ezek mielőbbi kiküszöbölésének a legiontosabb feladatok .' egyikének kell lennie a kormány progriaimmjában. Nagy Imre igen t. képviselőtársam ..&•' felhatalanaaási vita során elmondott beszédében követelte a malmok mielőbbi községesítését A községesítés alapja t. képviselőtársam fejtegetései szerint az lenne, hogy a magyar malomiparban nagyon sokan akadnak olyanok, akik feketéznek és akik meg nem engedett haszonra tesznek szert és igen t. képviselőtársam nyilván tévedésből, de azt hiszi, hogy a községesítésself

esetleg meg lenne oldvai a legnagyobb mezőgazdasági problémák egyike, a vámőrlés is. Nem érzem magáin hivatva arra, hogy a •malmok érdlekében talán mentő szót, vagy vétót emeljek, de igenis, fel kell hívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a magyar malomipar a legősibb és a legmagyarabb iparok egyike. A kezemben levő statisztikai kimutatások szerint a magyar malomipar liszttermékei 1928-ben a körülbelül 1 milliárdot kitevő Összes külkereskedelmi forgalomból több mint 100 millió forgalmat jelentettek. A magyar malomipar terméke és munkája egészen kiváló, szinte egyedülálló Európában. Hogy ma a mezőgazdasági munkával élethivatásszerűleg foglalkozó magyar földművesnek vagy ^parasztembernek a fejadagja meg van állapítva, ez megint olyan körülmény, amelynél nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy nem lehet a vámőrlési dézsmát a fejkvóta terhére megállapítani. Hogy a fejadagra meghagyott gabonából mázsánkint 20 kilót kell leadni déasma fejében az egykéznelk: ez olyan szörnyű igazságtalanság, amelyre szintén nem győzöm eléggé felhívni a t. komány figyelmét. Ma egy mezőgazdasággal foglalkozó magyar I évi augusztus hó 23-án,pénteken. 224 földművesnek^ parasztnak vagy gazdálkodónak az évi fejadagja két métermázsa gabonában van megállapítva. Ebből mindjárt levesznek métermázsánkint 20 kilót, tehát két métermázsából 40 kilót, A fejadagból egy jelentős rész így átvándorol az állami egykézbe és a ^fejadag terhére indokolatlan haszonhoz és eléggé el nem ítélhető módon készlethez jut a magyar állam. A magyar malomipar az utóibbi időben meglehetősen nagy támadásnak van kitévefőleg a marxista pártok részéről, amely pártok meglehetősen erősen követelik a malmok köztulajdonba vételét. (Olt Károly (kp): A parasztság is követeli!) Hiszen ez természeteses a marxista pártoktól, mert ha nem ezt tennék, megtagadnák ideológiai vezérük, Marx Károly kívánságát, aki aj termelő eszközök köztula^donbavételét tűzte ki céljául. A magyar malomipar, mint ilyen, egyelőre nincs köztulajdonba véve, hanem meghagyták azt a> magánvállalkozás ' keretén belül. Hogy mennyire nem oldaná meg a köztulajdonhavetei a malmok problémáját és általában a közellátási problémákat, erre nézve szeretném a t. Nemzetgyűlés figyelmét a következőkben felhívni. A malmok szerepe ma tisztán közellátási feladattá zsugorodott össze, mert hiszen a malmok kizárólag kereskedelmi és vámőrléssel foglalkoznak. Mivel a magyar malomipar a fennálló rendelkezések értelmében saját számlára nem dblgozhatik, ezért a magyar malomiparra nézve teljesen közömbösek a lisztárak, mert hiszen a lisztárakat ugyanaz a hatóság állapította meg, amely megállapította az iparcikkek és a mezőgazdasági termékek árát. Az eddigi gyakorlatban a vámőrlés a békeévekben, de még két-három évvel ezelőtt is, tíz százalékkal történt, vagyis egy ^métermázsa gabonánál tíz kiló volt a vámőrlés díja. A ma fennálló rendelkezés az eddig jól bevált gyakorlatot megváltoztatta és helyébe hozta a idézsmát, amely húsz százalékot jelent, vagyis minden mázsa után húsz kilót és ezenkívül mázsánkint még meglehetősen magasan, tíz 'forintban van megállapítva, az őrlési díj. Hogy ez a tíz, illetőleg tizenkét forint, — mert az őröltető egy mázsája voltaképpen csak 80 kilót jelent a 20 kilós dézsma miatt — mit jelent a gyakorlatban és hogy ez a malomiparban mennyire felaprózódik, szeretném egynéhány adattal alátámasztani. A 12 forintból, amelyet egy métermázsa, jobban mondva 80 kiló gabona őrléséért fizetnek, 9.88 forint^ a malom készkiadása munkabérre, meghajtási . erőre, üzemanyagra, karbantartásra, alkalmazottak fizetésére, értékesítési kiadásokra, biztosításokra és zsákkopásra. Kincstári teherrészesedésre, forgalmiadóra és iparilletékekre megy 38 fillér. A kiadás tehát 9.88 forint és 38 íilléirí: összesen, 10.26 forint. Tehát, a 12 forint tornttó bevételiből, leszámítva a 10.26 forintot), imiarad! a unalomnak tiszta haszna 1-74 forint, amelyből 1.04 forint marad tulajdonképpeni haszonra, míg 70 fillér a felújítási tialrtaftékra vándorol. (Egy gúnyom hang a szociáldémvkraiapártról: Szegény miailomltulajdomoisolk !) En nem vagyok .malomtulajdonos, előrebocsátom. Hogy a magyar malomipar a mai súlyos közellátási problémák megoldásában, milyen nagy szerepet játszik, azt hiszem, nem kell itt különösebben kidomborítanom, mert hiszen köztudomású, hogy a háborús események lezajlása után a malomtulajdonosok a legnagyobb sietséggél és & legnagyoíbb- szorga-