Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-53

201 A nemzetgyűlés 53. ülése 1946. évi forint. Az a férfi» aki maga dolgozik ott, — átszámítva — megkeres 2 pengő 43 fillért. Ha munkáját így számítjuk fel, akkor tiszta vesztesége, szakemberek szerint, 3000 pengőben állapítható meg. Összeállították egy ötholdas gazda jövedelmét is. Itt a férfimunka már 1 pengő 59 fillérrel érvényesül és a vesztesége 2200 pengő. Távol áll tőlem, hogy szenvedélyeket fűtsék, de ha a kormány gyökeresen meg nem oldja a kérdéseket és a gazdasági politikában rendet nem teremt, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság a koldusnál alacsonyabb helyzetbe fog kerülni. Már ma is ruhátlan, mert nem tudja megfizetni az iparcikkek mai árát. (Felkiáltások a szabadságpárton: A 40 pengős búzaár mellett! — Zaj a kommunistavárt soraiban.) így hiába minden. Olvastam líákosi Mátyás és más képviselőtársaim beszédét is, de kétségtelen, hogy nem utána» hanem elibe kellett volna menni az eseményeknek. T. Ház! Végezetül még csak ennyit. A béke kérdéséről már szólottam. Higyjék el, nem ártani akartam nemzetemnek. Higyjék el rólam, hogy vagyok olyan becsületes, alázatos polgára ennek a nemzetnek, mint bárki önök közül. Éppen ezért lelki fájdalommal mondom, a kormány nem tette meg azt, amit meg kok lett volna tennie, és amit tett a béke előkészítése terén, azt nem a magyar nép lelkének sugallatából tette, mert ha ezt követte volna, másként harcolt volna. (Kovács István (kp): Hát kinek a sugallatát követtel) Én bízom benne, hogy a magyarok Istene ezt a mulasztást valamikor jóvá fogja tenni. (Elénk helyeslés és taps a szabadságpárton. — Zaj a kommimistupárt soraiban.) Elnök: Lévay Zoltán képviselő úr a házszabályok Sö. §-ának b) pontja alapján félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót megadom. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! A most kézbesített Nemzetgyűlési Napló tanusága szerint • az augusztus 9-én tartott ülésen a külügyminiszter úrnak adott viszonválaszom során azt a kijelentést tettem volna, mint olvasom, a szavazás után, hogy »W. C. párt!«; tudniillik azokat neveztem volna. így, akik elfogadták a külügyminiszter úr válaszát.147 Az ügy előzménye az, hogy interpellációmra adott válaszában a miniszter úr azt ' mondotta, hogy (olvassa): »Bár az épület szűk, de mégis módot és lehetőséget. találtam arra, hogy az irattárak a legnagyobb gondossággal és megfelelő helyen helyeztessenek el.« Ezután ezt mondtam (oívassa): »Hát hia* a miniszter úr a magyar háborús felelősséget tárgyazó. pótolhatatlan, m'int mondottam, muzeális politikai és egyéb szempontból értékes iratanyag ^elhelyezésére megfelelő helynek a W. C-hetyiséget tartja, akkor lehet, hogy igazia van, ellenben nem hiszem, hogy akadna ebben az országban még egy ember, aki azt tartsa megfelelő helynek.« Tehát így érthető ez a bizonyos közbeszólás, azonban őszintén megvallva nem emlékszem reá, hogy mondottam volna, de ha mondottam — lojálisán elismerem — rendkívül sajnálom, hogy így értették a gyorsíró urak, mert én feltótlenül azt az értelmet akartam neki tulajdonítani és tulajdonítom ma is, hogy »W. C. pártolók«, vagyis ennek az elhelyezésnek a pártolói azok, akik elfogadták ezt a váaugusztus hó 22-én, csütörtökön. 202 laszt. Ezzel a legtávolabbról sem akartam a személyükben ezeket az urakat sérteni, mert hogy elvileg helyeslik ezt, ezzel a szavazással tanúbizonyságot tettek erről. így tehát ezt az ügyet ezzel úgy érzem, lezártnak tekinthetem. (Egy hang a kommunistapárton: Osak maga hiszi el!) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki: 1. Kiss Sándor képviselő úr önálló indítványának megindokolását; 2. a magyar köztársaság kormányának részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását; valamint 3. a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottsága jelentésének tárgyalását a magyar minisztériumnak a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról szóló 1946 : VI. t.c. alapján kibocsátott rendeletei tárgyában. Méltóztatnak napirendi javpslatomiait elfogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a.niapirendi javaslatot elfogadja. T. Nemzetgyűlés! A legutóbbi ülésen történt bejelentés alapján most a pénzügyminiszter úr írásbeli választ fog adni Adorján József képviselő úrnak a nemzetgyűlés augusztus 7-fi ülésén a borfogyasztási adó tárgyában elmondott interpellációjára. Kérem jegyző képviselőtársunkat, szíveskedjék a választ felolvasni. Ratkó Anna jegyző (olwassa): »T. Nemzetgyűlés! Adorján József nemzetgyűlési képviselő interpellációjában a borfogyasztási adó leszállítását kérte. Nem kívánom a t. Ház türelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban hossizabban igény bevenni, éppen ezért csupán annak a bejelentésére szorítkozom, hogy a borfogyasztási adó tételének azonnal való leszállítását kilátásba nem helyezhetem. Ez ugyanis kedvezőtlen hatással volna a városoknak és községeknek most, a stabilizáció első heteiben úgyis igen nehéz pénzügyi helyzetére. Azt azonban már most bejelentem, hogy az interpelláló képviselő úr kívánságának megfelelően a borfogyasztási adót később mérsékelni kívánom. Az adóleszállítás mértékét a szüretkor kialakuló borárak ismeretében fogom megállapítani. Kérem, hogy válaszomat tudomásul vennî szíveskedjék.« Elnök: -Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Adorján József (kg): T. Nemzetgyűlés! Örömmel és megnyugvással vesszük tudomásul a pénzügyminiszter úrnak azt a bejelentését. ' hogy a nagyon súlyos borfogyasztási adót komolyan mérsékelni kívánja. Hisszük, hogy ez a mérséklés olyan százalékos és olyan arányú lesz, amellyel nemcsak a borfogyasztók, hanem a bortermelők is teljes mértékben meg lesznek elégedve. Miután csak pár perc idő áll rendelkezésemre, szeretném itt a borfogyasztási adót röviden ismertetni. A borfogyasztási adó ugyanis olyan fájó kérdés, hogy már 30—40 év óta foglalkoztatja a törvényhozást és mégsem tudtak sohasem megfelelő eredményt elérni.^ Most azonban a demokráciában minden reményünk