Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-53
Í89 Â ttemzeigyûlés 53. ßlese 19á6. évi augusztus hó 22-én, csütörtökön. 190 ni, milyen programmal jött az. Megjelentek a koalíció vezető}/ és megjelent a nemzetgyűlés szózata, amelyet a pártok vezetői akkor önkéutes lelkesedéssel • tettek magukévá. Ezt írja a szózat, ezt mondják a pártok (olvassa): »Független Magyarországot akarunk, nemzeti egységet akarunk, demokratikus Magyarországot akarunk. Nem szabad, többé megismétlődnie, hogy a magyar népről megkérdezése nélkül döntsenek. Szabadságot, széleskörű politikai jogokat biztosítunk a dolgozó tömegeknek, hogy megvédhessék érdekeiket, és ; hallathassák szavukat az ország sorsának eldöntésénél. Biztosítjuk a_ magántulajdon sérthetetlenségét' mint társadalmi és gazdasági berendezésünk alapját.« De ' különösen megragadott engem Révai képviselőtársamnak akkor mondott beszéde, amelyet • itt idézek (olvassa): »Nem ; akarunk anarchiát az igazságszolgáltatásban, ' de igazságost, azt akarunk.« Ugyamesak ő'íaLy'laüja (olvassa): »Az az egy bizonyos, hogy uj Magyarországot értelmiség nélkül, vagy ellene felépíteni nom lehet.'Az értelmiségnek nem a vádlottak padján; hanem a magyar demokrácia táborában, a magyar nemzeti egységfrontban van a helye.«133 . . -. Igen t. Nemzetgyűlés! A, magyar csalódás^ újra bekövetkezett. Ezek a szép szavak jórészben frázisok maradtak:. (Pászthory István (msz): Ugy van!) Pusztába kiáltó szó lett belőlük sokszor és előttünk van a rideg' valóság. A magyar nemzetet á lelki rabságban, a pusztulásban, évszázadokon, keresztül a szabadság utáni olthatatlan vágy és a sokszor titokban, könnyel ápolt reménykedés tartóira meg. Megmondom nyíltan és őszintén, t. Nemzetgyűlés, a magyar népet megint csalódás érte. Lelkesedve bízott, hogy annyi szenvedés után felragyog a szabadság napja, annyi hazugság után igaz és demokratikus Magyarország lesz nem olyan álom és megcsúfolt remény, ^mint ahogy a letűnt rendszer a nemzeti és keresztény Magyarországot hirdette, amikor a kereszténységet a leggyalázatosabban megcsúfolták és az' igaz magyaroknak börtön és bitófa lett az osztályrészük. Ha a politikát nézzük, szembe kell állítani a multat a jelennel, az igeretet a valósággal és ennek megállapításával nyíltan, félelem, nélkül, őszintén meg kell mondana hogy nálunk a demokrácia az elképzelésben, szónoklatban van meg leginkább és a demokrácia alapismérveit nagyon nehéz' feltalálni. _ Méltóztassék meghallgatni, mi a demokrácia. Demokrácia az az államforma, amelyben az állami fenség birtokosa az állampolgá/ rok összessége. Kérdem és nyugodtan méltóztassék válaszolni, így van-e ez? Az állam elhatározásai és cselekvései az egyének akaratából és véleményéből származnak a többségi elv alapján. Kérdeni én a többségi párttól; így van-e. ez? A demokrácia^ alapelve a polgárok politikai egyenlősége, születésre, vagyonra, nemre való tekintet nélkül részese a politikai hatalomnak a választójog által minden egyes polgár. Kérdem én: így van-e ez a valóságban? Kérdem őszintén a kormányt, becsületes lélekkel válaszoljon, hogy meg tudta és meg akarta-e ezt a N demokráciát így valósítani? Ha akarta volna, meg tudta*Volna ezt tenni, mert a magyar nép lelke erre fel volt készülve/ Mindenki várva-várta, hogy igazi, becsületes, demokratikus kormányzat jön, mindenki várta, hogy az első nemzetgyűlés szózata, amelyet a pártok magukévá . tettek, valóra válik — és mi valósult meg mindebből? Lehetett volna egy nyugodt, békés. helyzetet teremteni és azokat az eszméket, amelyeket az első nemzetgyűlésen hirdettek, valóra lehetett volna váltani. Mert, igen t. Nemzetgyűlés, tiszta helyzet lett a szomorúságban. Azok, akik a nemzetet rombadöntötték, csaknem maradék nélkül elmentek és senki seni állt útjába a demokratikus átalakításnak; nem volt szükség —nyugodtan mondom — forradalmi t hangulat kialakítására, — merem mondani, mert ott voltam az első perctől fogva, — nem is lett volna, ha, nem akarták volna ezt a forradalmi hangulatot mesterségesen kialakítani. De nem ez történt. A németek a meggyötört/magyar nemzet vagyonának jelentékeny részét • elhurcolták. Az azután bekövetkezett háborús események még visszahagyott javainkat is szörnyen megdézsmálták és a forradalmár hangulatba lendült tömegek meggyújtották a gyertya" másik végét is azzal, hogyha már ég, hadd égjen az is. XJgy tettek, mint az egyszerű ember, aki, amikor a vihar a termés nagy részét elpusztította, botot ragadott és a még megmaradt termést maga is pusztította, istenkáromlásával kiáltva: No, Uraim, lássuk, mire megyünk ketten! Azt mondhatnám erre,. hogy ezek közismert tények, minek emlegetjük. Kénytelen vagyok azonban megmondani, mert forradalmi hangulatban üyugodt építő munkát végezni nem lehet. És ha már forradalmi ham gulatról beszélek, nagyon könnyen azt, vághatnák fejemhez, amit már tapasztaltunk is, hogy újra demagógoskodunk, újra szítjuk a hajQgulatot. Most jön az a komikus helyzet, hogy bármennyire is igazunk van, csak akkor van igazunk, ha a jelen politikai . nagyságaink árnyékában meg tudunk húzódni s ha ők valamire azt mondják, hogy igáz, akkor igaz, akármilyen rossz is, ellenkező esetben mi vagyunk a 'reakciósok, a lázítók, a 'demagógok, akiket az ilyen ténykedésért üldözni kell. Ha azonban szerencsénk- van, îiogy mest élő politikai nagyjaink bölcs megállapítására hivatkozhatunk, akkor mindezektől a vádaktól mentesek vagyunk, mert nekik mindent szabad mondani, ők nem tudnák olyat mondani, hogy hűséges fegyvertársaikat bármilyen tévedésük ellenére elejtsék. Azt hiszem, számtalan példa van a nemzetgyűlés előtt, és ha a másik pártokon ülő vezetőkhöz hasonlókat tudnának rólunk ? nem szeretnék ott lenni, • amilyen helyet nekünk biztosítanának. Igen t. Nemzetgyűlés! így tehátM amikor egy kiváló vezetőre hivatkozhatom, senki se vegye rossznéven tőlem, ha azt mondom, az építőmunkát nehezíti az, hogy még mindig forradalmi hangulat van. Hivatkozom itt Veres Péterre, aki a »Szabad Szó« június 28-iki számában a következő épületes dolgokat írjia (olvassa): »Az egész ország ©gy megbolydult méhkas. Forradalom Van. Erőszakos harcok, csoportok és pártok erőpróbái. Itt mindenki belől érzi magát egy kicsit, hiszen elvégre demokrácia van és koalíció és mindenkinek részt kell kapnia a hatalomból, lenetőleg arányosan. Igen ám, de mást akar a koalíció egyik és mást a'másik pártja.''Mást akar^-és amit akar, azt másképpen akarja és mert a pártok országos vezetőségei. lefékezik ezeket a külön akaratokat, senki sem teheti