Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-37
187 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. évi május hó 23-án, csütörtökön. 188 ott van egy minden emberi képzeletet felülmúló totális háború borzalma; ott van az óvóhelyeken, a pincékben eltöltött és áttöprengett sok keserves óra, amikor volt időnk gondolkozni azon, hogy miért is hullanak a fejünkre a bombák és mi az igazi és mélyebb értelme annak, hogy ez a szörnyű dekompozíció, ennek a társadalomnak ez a rettenetes mértékű és arányú széthullása bekövetkezett? Volt időnk lés Voronyezs 73 után ebben a Házban isi volt alkalom rádöbbenni arra, hogy miért kell egy nemzet színe-virágát elküldeni távoli harcterekre? Csak azért, mert néhány elveteimült fanatikus úgy képzelte, hogy Magyarország határait a Volgánál kell megvédeni! Ennek hátterében ott van annak a lemérése ós annak a felszámolása, hogy valami igen furcsa és igen veszélyes fejlődésen ment keresztül az a társadalomgazdasági rend, a tőkéstermelési és társadalmi rend, amelyben valamennyien benne élünk ós amely tőkéstermelési és társadalmi rend — ahogyan itt hallottuk — nem tud szépen meghalni; keresi az életelixirt, keresi az élet meghosszabbításának arkámumát és csodaszerét és ezt a fasizmus erőszak-szervezetében vélte megtalálni. Az a körülmény, hogy egy valamikor lendületes versenyen alapuló, nagy emberi energiákat, a kezdeményezésnek bátor lendületét magábanhordozott rendszer átváltozik, elagg s a versenykapitalizmus monopölkapitalizmussá válik, monopolkapitlallsztikus jellegében pedig nem tudván mit csinálni a belsejében kifejlesztett hatalmas arányú ós méretű termelő erőkkel, ezeknek inkább a ínegfojtására határozza el magát, mintsem hogy a helyét átadná: mindez együttesen azt bizonyítja, hogy itt szembenállunk egy olyan rendszerrel, amely belülről már elismerte, hogy végére jutott tudományának; csődben van, de nem hajlandó kényszeregyezséget kérni. A kapitalista társadalomnak ez a fasiszttkus irányú fejlődése és eltolódása egyúttal egy nagyon veszedelmes és nagyon barbár szövetségkötést is jelent a, monopoltőke kegyetlen és könyörtelen képviselői, a szoldatesiziká és az állami bürokrácia között, amelyeknek együttes és közös célja a fennálló állapotoknak konzerválása, mindennek maradéktalanul, változatlanul való megóvása és megtartása, mindenáron és minden körülmények között, még akkor is, ha az elszédített és könynyen elszédíthető nincstelen kisemberek széles tömegeinél a leg/aljasabb ösiztönöket kell a legtökéletesebb lelkiismeretlenséggel felkelteni. Ez történt Európaszerte. Ennek az áldozatává vált Magyarország is. Ez az a háttér, aanely új felismerésekre és új konzekvenciák levonására kényszeríti a fiatál demokráciákat mindenütt, ahol nem akarnak megelégedni a formális demokrácia egyre üresebbé váló kereteivel, ahol tartalmat, korszerű és gazdásági tartalmat kívánnak ehhez nyújtani. Ez a törekvés a magyar demokráciát és annak pártjait is eltölti. T. Nemzetgyűlés! Amikor itt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásával foglalkozunk, aűökor hadd emlékeztessek arra» hogy a fasizmus itt nálunk, Magyarországon, is voltaképpen már precedenst teremtett abban a tekintetben, hogy a tőke, az állami bürokrácia és a szoldateszka közötti együttműködés, az állami beavaltkozásnak egy specifikus módja és formája egyáltalán nem idegen tőle. Az állami beavatkozás szívesen látott, kedves és hasznos, ha az előbb említett erők és csoportok érdekében és azok hatalmának a javára történik, (Bencze Imre (kg): Ez igaz!) mint ahogyan a háború alatt — amint erre bátor leszek majd rámutatni — mind a két háború alatt bebizonyosodott, hogy olyan stramm és olyan straff, olyan kemény és olyan könyörtetlen volt ez az együttműködés az elképzelhető legrosszabb cél érdekében, hogy abból levonhatjuk azt a tanulságot, hogy ha csak felaaiinyi céltudatosságot, félannyi elszántságot, félannyi kemény-'" energiát állítunk nem a rombolás, de az építés és a béke szolgálatába., akkor demokiráciánk minden problémáját meg tudjuk oldani. (Taps.) T. Nemzetgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy iákkor, amikor itt egy nagyjelentőségű és alapvető fontosságú törvén y javaslatnak a tárgyalásával foglalkozunk, visszapillantást vessek széntermeilésünk múltjára. Különböző magukat megnevezni nem kívánó szakértők voltak _ szívesek adatokat rendelkezésemre bocsátani, magam is kutattam és kerestem, s megpróbálom a, dolgoknak az összefüggését, hátterét és logikáját ebben a magyar demokrácia számára mégis csak fontos és ünnepélyes pillanatban felvázolni annak a 180 esztendőnek a távlatából, amelyre vonatkozólag széntermelési .adatok rendelkezésre állnak. Periódusokra osztottam fel ezt a korszakot, mert a különböző, — lehet, hogy merőben önkényesen meghatározott — periódusok mindegyike egy-egy történelmi és gazdaeagtörtenelmi korszakot is jelez. Szénbányászatunk kezdete : az első szénelőbujások, az első primitiv termelési módszerek, a szén első kibányászása, kikaparása, a targoncával, szekérrel és más primitiv módon történő szállítás két legrégibb bányánkkal, Brennberggel és Stájerlakaninával kapcsolatos. Ez a korszak 1765-től 1830-ig terjed és 538-000 tonna szenet hoz felszínre. A második periódus már a magyar mozgásnak, a magyar reformkorszaknak, a magyar erjedésnek, a gazdasági élet elindulásának, a gőzhajózás megkezdésének ,a korszakába esik, s kezdődik 1831-ben és tart 1866-ig. Közbeesik az országnak hatalmas és elemi erejű, tragikusan végződő szabadságküzdelme, közbejön sok mindenféle gátló körülmény, a gazdasági élet azonban mégis csak növekszik és fejlődik és ez a második periódus már 6,900.000 tonna szenet hoz felszínre. Az évi átlagokat is kiszámítottam, de ezeknek ismertetése csak a későbbi korszakokkal kapcsolatban válik fontossá és érdekessé. A harmadik periódus a, kiegyezési korszakkal egyidőben kezdődik. A forradalmi hullámok elcsitultak, a monarchia megegyezésre kényszerül az új Magyarországgá^ világpolitikai helyzetének gyengülése folytán és Magyarországon stabilitás, rend van, hiszen a tőke számára régi parancs a safety first, biztonság mindenek előtt. Ezt a Habsburg-monarchia kétségtelenül garantálja a maga módján, s a magyar uralmi és hatalmi rendszer_ ebben is segít neki ugyancsak a maga módján, és így 1867-től 1910-ig hatalmas ütemű, nagyarányú fejlődés mutatkozik szénbányászatunkban is, amely gyors és nagyarányú, erős tempóban modernizálódó termelés felszínre hoz 167 millió tonna szenet. Itt már a # termelés évi átlagát is közölhetem: ez 3.8 millió tonna.
