Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

189 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. A következő periódus az országuáik megint csak nehéz megpróbáltatás o s ideje: 1911—1918. A korszak első idejére esnek a Balkán-báborúk és az ezekből eredő nyugtalanság, bizonytalanság. A monarchia érzi, hogy új megpró

r báltatások elé kerül, a gazdasági és termelési erőfeszítést növelnie, fokoznia kell. Ezt az első világháború idején fokozott állami beavatkozássiaíl f és egyre hatásosabbá tett kényszerintézkedésekkel éri el, és valóban az eredmény az, hogy ebben a periódusban, amely aránylag rövid, 74 millió tonna szenet hoznak felszínre, a termelés évi átlaga pedig immár 9-2 millió tonna. A következő periódus egy huszonegy esztendős, hosszú korszak, amelyet neun lehet egységesen megítélni. Vannak kezdeti nagy és érthető ellanynulások az 1919—22-es esztendőkben) majd^ megint nekilendülés jön, azt is mondhatnám, nagyon sokszor a hajcsárok ostorának csapásai nyomán is. Ez a korszak 1919-től 1939-ig felszínre hoz a bányák mélyéből 151 millió tonna szenet. Az évi átlag az előbbinél mindenesetre alacsonyabb: 7.2 millió tonna. A legutolsó periódus megint csak egy háborús korszak, megint csak egy háborús időszak és 1940-től 1945-ig tart. Az ezalatt termelt szénmennyiség 63 millió tonnára rúg, évi átlaga megint csak

1 emelkedik, minden eddigivel szemben is emelkedést mutat: 10.5 millió tonna. Ha arra a kérdésre keresünk feleletet, — és én nem ok nélkül kérésiem erre a kérdésre feleletet — hogy vágjon akkor, amikor különösen nagy megpróbáltatások élé került az ország az első és második háborúban, hogyan reagált erre a termelés és milyen eredményeket hozott felszínre a szénbányászat, akkor megtaláljuk a feleletet a következőkben. Meg kell mondanom — és majd később még visszatérek rá,— hogy ezek a szántok, a csendes és nyugodt büszkeségnek mondhatnám dokumentumai a bányakapitalizmus részéről, azt mutatják, hogy az organizáció kemény volt, a katonai beavatkozás és kényszer az első és második háborúban tökéletes, a bányaimunkásság mozgásképtelenné tétele maradéktalan volt. Ebhez képest a termelési eredmények is nagyok: az első világháborúban 8-8 millió tonna az évi átlag, a második világháborúban 11.5 millió tonna. Nem lefhet panaszra oka a letűnt rendszernek: politikai céljait, gazdaságpolitikai elgondolásait a bányaigazgatokon, a bányamérnökökön és a bányamunkásságon keresztül maradéktalanul és hiánytalanul tudta érvényesíteni. Atmikor itt, ennél a kérdésnél időzünk, a mi feladatunk és kötelességünk ennél a sorsfordulót jelentő törvényjavaslatnál lazv hogy mindenekelőtt néma tiszteletadással gondoljunk azokra a generációkra, bányamunkásnemzedjékekre'jy amelyek! jöttek, dolgoztak, szenveditek és eltűntek, amelyek, szörnyű körülmények között, 12 órás vagy ••' még hosszabb munkaidő mellett, a föld mélyében sokszor embei^elen viszonyok között és életveszélyek közepette kaparták ki a szénkincset, görnyedtek és izzadtak» Az ő szénportól csillogó hátukra, az ő korán elernyedt izmaükra, az 6 korán megöregedett asszonyaikra, az ő korán megbetegedett gyermekeikre, az ő fogyatékos életörömükre kell gondolnunk néma tiszteletadással, amikor a 180 esztendő eredményeképpen a magyar föld mélyéből felszínre ' évi május hó 23-án, csütörtökön. 190 hozott 462.5 millió tonna szénmennyiséget mint horribilis eredményt említjük és mint az emberfeletti munka, fáradság és erőfeszítés eredményét regisztráljuk. Igen t- Nemzetgyűlés! Amikor továJbbmenően arra a kérdésre keresünk feleletet, vájjon eme hatalmas és ••. nagyarányú szénbányászati eredmények után és ezek ellenére Magyarország szénkincse milyen mértékű és milyen lehetőségeket nyújt az államosítássial, az állami tulaj donbavétellel kapcsolatosan gadásági életünk regenerálása, új gazdasági, politikai és hatalmi lehetőségeink megalapozása szempontjából, akkor a következő eredményeket és számokat látjuk. 1938. évi becslés szerint Magyarország valószínű szénkincse kőszénben 113 millió, barnaszénben 1604 millió tonna. Pigyelembevéve az 1938—1945. esztendőkben kibányászott, kereken 91 millió tonna szenet, a maradvány — amennyiben a becslés helyes — 1626 millió tonna, ami évi 10 millió tonnányi ügen magas kibányászati eredményt feltételezve 160 esztendőre gondtalanságot látszik biztosítani szénellátásunk tekintetében. A szén azonban nem az egyedüli, amit itt figyelembe kell vennünk, amikor ennél a kérdésnél időzünk, mert kissé kikeli terjesztenünk figyelmünket energiagazdálkodásunkra általában és energiamérlegünk keretében kell megnéznünk azt, vájjon mennyi jut ebből a szénre, és mennyi jut az egyéb energiákra. Az energiamérleg tételei között ott van a bel- és külföldi származású szén és koksz, ott van természetesen a tűzifa, ott van a faszén, ott van a földgáz, ott van az olaj, ott van kis mértékben a vízi energia, szóval mindazok az energiaelőfordulások, amelyek ebben az országban figyelembe vehetők. ' Meg kell állapítanom, hogy ez a mérleg eléggé aktív, mert 47 és fél billió kalória hőértéket jelentett & belföldi származású energia, és körülbelül 6 és félbililió kalóriára rúgoiílt a külföldi eredetű hőenergia 1938-ban, amikor aránylag magas fokon, magas szinten állt^ az ország ipari termelése- Ez nagyjában és egészében kedvező kép. Van két részlet, amelyre még ki kell terjeszkednem. Aggályos ennek az- energiamérlegnek egy pontja, a tűzifaellátásunk kérdése, az ország erdőkincse nagyrószének elvesztése és a háború alatti és utáni időben megmaradt fáinkkal való rablógazdálkodás kényszere következtében; viszont kedvező képet, az 1938. évinél lényegesen kedvezőbb képet^' mutat az ásványolaj és a földgáz összefüggése és tétele ebben a vonatkozásban, mert itt igen komoly és jelentős látenciák állnak még rendelkezésre. Há arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy a szénenergia fogyasztása tekintetében miként participálódnak az egyes termelési, helyesebben fogyasztási területek, akkor erre a kérdésre ugyancsak 1938-ból eredő adat szerint azt a feleletet kapjuk, hogy az energiát 40%-ban felemésztette az ipar, 18°/o-ban a házi fűtés, 14%-ban a közművek, 10%> jutott a* egyéb területekre, illetőleg egyéb

1 termelési vonatkozásokra. Gazdálkodásunk lehetőségeinek, tártaiékainak és^ értékének számbavételéhez hozzátartozik az is, hogy az egyes szénmedencéket, az egyes szénvidékeket, és az egyes szénfajtákat külön-külön is mérlegre tegyük, és. az összképbe a rájuik vonatkozó részletet lehetőleg pontosabban berajzolni igyekezzünk.