Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-36

161 A nemzetgyűlés 36. ülése 19i6 sorából: Olyan lenne jó!) Egyetértek Révai képviselőtársammal. Ha azonban a nemzet­gyűlés minden pártja egyetért ebben, akkor az volna a kérésem, hogy ne tartsuk fenn a régi, kapitalista, reakciós rendszernek azokat az in­tézményeit, amelyek megfojtották a magyar dolgozó társadalom gazdasági boldogulásának lehetőségét T. Nemzetgyűlés! Hogy az iparcikkek árai ilyen magasak, ennek oka az, hogy mi, ez a törvényhozás és az a kormány, amely tagjai­nak többségében a parasztság és munkásság képviselőiből áll, amelyben parasztok és mun­kások kormányoznak, még mindig fenntartjuk azt a védővámos rendszert, amelyet a nagy­tőke urai építettek ki, akik között gyárosok, grófok, bárók, hercegek, miniszterek és kép­viselők voltak vegyesen. Ez a rendszer ma is fennáll és a gyáripar ma is &z 1938-as árak alapján számítja ki az iparcikkek árát a meg­felelő^ szorzószámot alkalmazva. Az 1938-as iparcikkárakban pedig benne vannak a védő­vámok által okozott drágulási árak és benne vannak a kartel árak. Ma, 1946-ban, amikor mindennap szónokolunk a demokráciáról, a gazdasági előny, a gazdasági hatalom tehát pontosan ugyanaz, mint 1938-ban volt. Legfel­jebb a személyek váltóztak meg, de a kapita­lista vállalatok ma is pontosan ugyanúgy drá­gítanak és árdrágítanak, mint ahogy árdrágí­tottak 1938 előtt. T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg. hogy csak néhány legszükségesebb iparcikkre hívjam fel a figyelmet, amelyeknek árában a védővámos és kartelárak is érvényesülnek. Például a ke­réktalpvas ára 7 békebeli aranykorona. A ten­gelypersely ára 70 aranykorona, a tengely vég­toké 70, a bográcsé 40. a tej szállító kannáé 60, az ásóé 28, a kapáé 28, a szekérféké 200 és a kasza ára 50 aranykorona. Ez tehát azt jelenti, hogy amikor ma a gyárak kiszámítják az ipari cikkeknél az alap­árakat, akkor az 1938-as vámtételekkel megdrá­gított árakat veszik alapul, amelyhez már ak­kor hozzácsapták a kiaortelánakat is, ami külön megrablását jelentette a magyar parasztság­nak és munkásságnak. Mármost az ilyen rablómódszerrel kiszámított iparcikkalapárat szorozzák meg X millióval és annyival» ameny­nyivel. Ha most ehhez hozzáveszem azt. hogy a mezőgazdasági cikkeik árát hatóságilag álla­pítják meg, kétszer, háromszor alacsonyabb áron az iparcikkek árához képest, akkor meg­találjuk az okát annak, hogy az agrárolló ilyen borzalmasan nyitott, hogy pusztul a pa­rasztság és hogy a magyar földmunkástok százezres és milliós tábora csak úgy tud egy. ásót, vagy egy kapát venni, ha 80—85 kg kukoricát fizet érte. Nekem az volna a kérésem, — remélem, ebben valamennyien egyetértünk — hogy tény­leg valósítsuk meg azt a demokráciát, amelyet Révai t. képviselőtársam precizen, pontosan meghatározott Vagyis a hatalmat gazdasági­lag is a dolgozó magyar társadalom vegye kezébe. Ennek bizonyítékaképpen a t. kor­mány első lépése az legyen, # hogy a gyárak iparcükalapárait vegye revízió alá» üsse le az 1938-as alapárakból a védővámos és a^ kartel­árak által okozott drágulást és az ezután meg­maradó tiszta termelési ár alapulvételével jut­tassa az országnak, a parasztságnak az ipar­cikkeket. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a parasztpárt valamint a pártonkívüliek so­taiban.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. . évi május hó 22-én, szerdán. 162 Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a földmívelésüsryi miniszter úrnak. Következik Kiss Sándor képviselőtársunk interpellációja a külügy-, valamint a vallás­és közoktatásügyi miniszterekhez az ellenállási mozgalomban résztvett »Görgey-század« később fogságba került részlegének hazahozatala és felsegélyezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Hajlan­dók-e a miniszter urak az ellenállási mozga­lomban résztvett »Görgey-század« később fog­ságba került részlegének hazahozatala és fel­segélyezése tárgyában intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Sándor (kg): T. Nemzetgyűlés! A béke­szerződések alkalmával minden nemzetnél elő­kerül annak az ügye is, hogy a németek ellen milyen ellenállást tanúsítottak. A magyar tár­sadalmon rajtaülő évszázados osztályuralom, a magyar társadalom fülledtsége megakadá­lyozta azt, hogy a népnek lelkileg élő ellen­állása kirobbanjon és valóban aktív ellenál­lássá legyen. A passzív ellenállás a népünk­ben megvolt, de vezetők hiányában elakadt és nem tudott kirobbanni. A magyar ellenállási mozgalomnak méeris vannak a világ elé is állít­ható olyan tényei, amelyeket nemcsak hogy el­titkolnunk nem szabad, de igazságos ügyünk érdekében és a magyarság érdekében is oda kell állítani, ha lehet, a béketárgyalások asz­talára is. Voltak ellenállók a társadalom min­den rétegéből. Az ellenállási mozgalom har­cosai pedig megérdemlik azt hogy ügyükben a magyar kormány, a magyar demokrácia minden lehetőt elkövessen és Őket a mai rend­szer felépítésébe beállítsa. Az ellenállási mozgalomból, azok közül. akik fegyverrel a kezükben harcoltak éppen úgy a kommunista munkáscsoportok részéről, mint a diákellenállási mozgalomból is, egyes rétegek fogságba kerültek. Az egyik ilyen ellenállási századról, a főleg diákokból, de ipa­rostanoncokból is álló századról, a Görgey­századról szeretnék megemlékezni, amely szin­tén ugyanerre a sorsra jutott. A diákellenállási mozgalom aktívan 1944 március 19-ike után indult és annak egyik leg­népesebb csoportja a »Szabad Eilet Diákmoz­galom« volt. Az áprilisi mozgolódások során a magyar néphez intézendő kiáltvány illegális livomdniát a Gestapo 59 elfogta s a magyar egye­temi diákságot a székelyföldi kényszermunka­táborokba hurcolták. A szervezkedés sejtsze­rííen továbbfolyt. A Magyar Front 60 akkori vezetőitől. Tildy -Zoltántól és Szakasits Árpád­tól ez a diákmozgalom júliusban azt a megbízást kapta: készüljön arra, hogy szervezett sejtoei egy esetleges kirobbanó ellenállásban fegyve­resen résztvegyenek. A Székelyföldről hazake­rülő fiukat idehaza erre készítette elő a moz­galom. • .', , . ' , Sajnos, a magyar un reakció képviselői es emberei sokkal inkább őrizték a maguk hatall­mát , 1944 szeptemberében és októbereben, minthoery bíztak volna azokban, akikben volt képesség és elszántság arra. hogy szembe he­lyezkedjenek a németekkel, ha az meg olyan lehetetlennek látszik is. Ez volt az oka aunak, hogy a fegyvereiket » század emberei nem kap­ták "meg idejében és 1944 október 15-en fegyver nélkül álltak Magyarország második elarula­11

Next

/
Thumbnails
Contents