Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-34
*33 A nemzetgyűlés 34. ülése 1946 Nem bírom megérteni, miért van ez, vegyük a petróleumot. Petróleumot nem hozunk be. mert idebenn produkáljuk, de míg 1938-ban 1:7 kilogramm búzát kellett adni egy liter petróleumért, addig most 4-4 kilogrammot kell adni. vagyis a háromszorosát. Ugyanez a helyzet a gázolajnál is. Legutóbbi interpellációm 50 alkalmával éppen arra mutattam rá, milyen végtelenül fontos az, hogy a mezőgazdasági termelés meg ne akadjon. De megakad, mert nem képes az a gazda, az a termelő, az a kisember, vagy akárki megvenni ezeket az árukat. Igen t. Nemzetgyűlés! Továbbmegyek, öszszeállítottam és megszereztem az adatokat arranézve, hogy egy hattagú családnak április elsején négymillió pengős búzaáron 1300 métermázsa búzába kerülne egyévi szükséglete, hivatalos áron pedig 174 métermázsa ba. hizért kérném a gazdasági helyzet megvitatását és az infláció kérdésének kitűzését. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy be van vezetve az adópengő intézménye. 51 Lehet, hogy tévedek, de az információm az, — és az előttem fekvő rendeleti közlöny is azt mondja — hogy meg kell állapítania az országos árindex megállapító bizottságnak az adópengőt és azt közlik. Mi történik? Megállapítják az adópengőt hétfőre és akkor az árakat emelik. Először ez az adópengőhöz igazodó áremelkedés csak korlátolt volt, de megdöbbentő, hogy míg május elsején 630 volt az adópengő, tegnap már 2950 volt, ma pedig 3700-ra emelkedett. Igen t. Nemzetgyűlés! Védtelenül szomorú és katasztrofális ez, ha különösen azokra gondolunk, akik fixfizetésbői élnek, tehát a tisztviselőkre. Nyiltan és őszintén megmondom: mit csináljon az a tisztviselő, aki a hó elején megkapta 600 millió pengős fizetését, — sa dollár nem is tudom, ma már talán másfél milliárd — tehát az a tisztviselő tíz vagy húsz fillért sem kap egynapi fizetésként, Miből éljen meg? Vagy eladja azt, amije még van, vagy — nem akarom kimondani — mi vár rá, vagy a harmadik eshetőség, hogy éhen kell pusztulnia és el kell züllenie. (Prieszol József (kp): De mint nagybérlő éheztette a parasztokat! Arról beszéljen! Igen! Igen! — Zaj.) őszinte lélekkel kérem, tűzzük ki tehát a napirendre ennek l a kérdésnek megtárgyalását. Meg akarjuk tudni, hogy hogyan áll valóban az ország gazdasági helyzete. Tudjuk azt, hogy baj van, de a bajban is lehet mértéket tartani, a nyomorúságban is lehet osztó igazságot alkalmazni. Kérném napirendi javaslatom elfogadását E%ök: Méltóztatnak napirendi javaslatomat Vásáry József képviselő úr napirendi javaslatával szemben elfogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés az elnök napirendi javaslatát fogadja el. Az ülés elején történt bejelentés értelmében rátérünk^ Gyulai József képviselő úr sürgős interpellációjának előterjesztésére. Kérem a jegyző urat, hogy^ az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Kiss Károly jegyző (olvassa): »Sürgős interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz a napközi otthonok ügyében. ( Tisztelettel kérdezem, mi az oka annak, hogy ma, amikor már a napközi otthonoknak működniök kellene, ezeknek a működése elősegítésére semmi fedezet nincs. Kérdem a miniszter urat, hogy ebben az évi május hó 14-én, kedden. 134 irányban történt-e megfelelő intézkedés 1 ?« (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ez sürgős?) EJnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gyulai József (kg): T. Nemzetgyűlés! Mióta ez a nemzetgyűlés összeült, minden párt részéről azt látom, hogy erőfeszítéseket tesz az újjáépítés érdekében. Éppen ezért sajnálattal hallottam egyik képviselőtársamnak azt a kijelentését — nem tudom ki volt, — hogy ez nem sürgős. Részemről sürgős. Lehet» hogy az illetőnek nincs gyermeke, én ezt a kérdést igenis fontosnak tarttom, mert hat gyermekem van és Szatmár vármegyében vagyok képviselő, abol — ez közismert és tudott dolog — népünket még nem fertőzte meg az egyke és nem újság nálunk, hogy több 8—12 gyermekes családot is találunk egy faluban. Értesítés jött' hozzám a megyémből, hogy még akarták indítani a napközi otthonokat és a kormány szerveihez fordultak segélyért, de a legridegebb elzárkózásra találtak. Ma jártam a népjóléti miniszter úrnál, jobbanmondva illetékes szerveinél, hogy mi ennek az oka. Legnagyobb megdöbbenésemre az illetékes szerv vezetője kijelentette, hogy a Gazdasági Főtanács kereken elutasította ezt a kérelmet. Ugyanazt mondták, mint képviselőtársam, hogy ez igazán nem fontos^ mert mindenkinek ,r an hozzátartozója, ügyeljen az a gyerekre. Nagy tévedés. Én mint falusi ember, munkás, kisgazda» nagyon jól tudom, hogy a faluban mindenki már 6—8 éves korától munkában forgolódik és amikor az az anya munkáját otthon elvésrzi, kimegy a mezöve, tehát nines kire haervnia gyermeket. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) Nagvon kevés az a szülő, akinek van valakije, aki ügyeljen a gyermekre és éppen ezért volna nagyon fontos, hogy a napközi otthonok működése meginduljon. Éppen mostanában értesültem egyik községünkből arról, hogy az egyik szomszéd faiban — csak ezt az egy esetet hozom fel •példának — három ház égett le teljes felszereléssel, néery gyermek játéka következtében. M^rem állítani, hogv az eerész meerve számára szükséges segély kitelt volna e három ház felépítésének költségeiből. Hol van hát akkor itt a megtakarítás? (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) De egyre-másra kapjuk az olyan értesüléseket is, hogy itt a lábát vágta el a felügyelet nélkül maradt gyerek, itt ez, a másik helyen meer amaz történt a gyermekkel. Viszont az óvodába igazán boldo.sran engedi el a szülő Jt kis táskával gyermekét, mert amikor a gyermek hazajön és elmeséli édesanyjának.^ hogy mi volt az óvodában, az boUogarí hallja, mi mindent tanult ott a gyermeke. Ezért sajnálom, hosry képviselőtársam, akinek talán njtres gyermeke, azt merte mondani, hogy ez a kérdés nem fontos. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: De fontos! Nagyon fontos!) En, mint családos ember, merem állítani, hogy nagyon is fontos, mert mennyi balesettől óvná meg a sürsrős intézkedés a gvermekeket! Éppen a múltkor hallgattam végisr nagy örömmel DÖbrentei Károlyné képviselőtársunk naivon szlép felszólalását a gyermekvédelemről. 52 Büszke voltam rá, hogy vannak magyar anyáink, akik tényleg foglalkoznak azzal, hogy a magyar jövő biztosítását igyekezzünk meg* menteni és ennek előfeltételeit fejleszteni. Éppen ezért merem állítani, hogy az az úr sincs 9*
