Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

113 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946. évi május hó 13-án, hétfőn. 114 Ebből láthatja a t. Nemzetgyűlés, hogy 1919-ben, amikor ezt a békeszerződést előkészí­tették, amelynek tulajdonképpen még ma is a Dogfolytonosságában élünk, a magyar-csehszlo­vák vitával foglalkozó albizottság előtt elhan­gozhatott egy olyan kijelentés a felelős cseh­szlovák delegáció vezetőjének szájából, amely szerint a Csallóközben és a kis magyar Alföl­dön 60 százalékban él szlovákiajkú népesség. t T. ^Nemzetgyűlés! Itt van a felelősség kér­dése, és itt kell felvett ni a lelkiismeret kérdé­sét a most elkövetkezendő béketárgyalások előtt a remélhetőleg józanabbul ítélkező nagy­hatalmak elé, mert végeredményben lehetetlen­ség az, hogy amikor mi moat abban remény­kedünk, hogy esetleg jobb békét kapunk és talán jobb féltételekkel állapítják meg ré­szünkre a békeszerződéseket, akkor reánk nézve ilyen, esetleg a legsúlyosabb következmények­kel járó kijelentés ismételten ellMiigozhassék. Hogy ez mennyire így van és mennyire nem mondunk le jogos igényeinkről, bármeny­nyire szerények is, engedjék meg. hogy — ha nevetséges lesz is — ismét a Szabad. Nép teg­napi számából idézzek. Ebben Révai József igen t képviselőtársam a következőket íria a »Jó pénzért, jó békéért« című vezércikkben: »Minél fegyelmezettebben és egységesebben tar­tunk ki jogos és mérsékelt nemzeti kívánsá­gaink mellett, annál valószínűbb, hogy a béke­értekezlet elismeri őket.« (Révai József (kp); Tartsák ehhez magukat! — Helyeslés a kom­munistapárton.) Semmi akadálya nincs ennek, természetes, hogy ehhez tartjuk magunkat. (Felkiáltások a pártonkívüli képviselők olcla. Ián: Hát mit csinálunk 1 ?) Nem valószínű azon­ban, hogy egy józan ember elfogadja, hogy esetleg éppen csak ez a 15—18 képviselő lesz az oka annßk, ha nem fogják meghallgatni sze­rény nemzeti kívánságainkat. Hogy ez mennyire nem így van, azt igyek­szem mindjárt bebizonyítani az igen t. több­ségi párt hivatalos lapjával, 4 * amely 1946 május 9-én a következőket írta: A párisi rádió je­lenti továbbá, hogy a magyar kormánynak Budapesten állítólag átnyújtott jegyzéke <a délutáni tárgyalás során egyáltalán nem ke­rült szóba.« (Ugy v&nl Ugy van! a pártonkí­vüli képviselők oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Itt megint felmerül ben­nünk a gondolat és a kétség, hogy az a bizo­nyos jegyzék, amely minimális, szerény nem­zeti álláspontunkat vagy kérelmünket vagy kívánságunkat tartalmazza — teljesen mind­egy, hogy minek nevezzük — eljutott-e kellő időben illetékes helyre. (Marosán György (szd): Erre már kaptak választ!) Igen, erre­vonatkozólag kaptunk választ. Lehet, hogy Marosán képviselő úr elfogadja a választ, én nem fogadom el, ez a kettőnk közötti különb­ség, amely pártállásunknál fogva is megnyil­vánul. (Marosán György (szd): Még van na­gyobb különbség is, nemcsak ez!) Legyen büszke rá a képviselő úr! (Marosán György (szd): En büszke is vagyok rá!) Engedjék meg, hogy mimt józan, tárgyila­gos bíráló, ismételten felkérjem a külügy­miniszter urat, — bár nem kívánom kétség­bevonni ebbeli igyekezetét, semmi okom nincs rá — hogy kövessenek el mindent erre vonat­kozólag, — mert hiszen most éljük a legnehe­zebb időket és egyben a nekünk legkedvezőbb napokat, amelyeket nem szabad kihasználat­lanul hagyni, hiszen vannak az életben alkal­mak, amelyek soha nem térnek vissza —hogy feltétlenül jusson is el az a minimális ma- 1 NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. gyár álláspont kellő időben és megfelelő em­berek által képviselve, illetékes helyre. T. Nemzetgyűlés! Mély sajnálkozással ál­lapítom meg, hogy amikor ma itt mintegy háromnegyedmillió magyar testvérünk sorsát érintő törvényjavaslat elfogadásáról, illetve becikkelyezéséről van szó, akkor itt nincs meg a határozatképességhez szükséges képvi­selői létszám. Mindenesetre nagyon szomorú tünet és nagyon szomorú körülmény ez. f Jus­tus Pál (szd): Az ellenzék sincs itt!) En lelkiismereti kérdést csinálok belőle, Justus képviselőtársam, higyje el, talán jobban, mint ön. (Justus Pál (szd): Mondja meg a saját pártjának. — Nagy Vince (pkl­- A koalíció pártjainak kell itt lenniök!) Végeredményben meg kell állapítanom, hogy ez a kormány ja­vaslata és itt nem az ellenzék hiányzik. (Mozgás és ellentmondások a kummunista* és a szociáldemokratapárton.) Elnök: Figyelmet kérek, képviselő urak! Kováts László (pk): Mindenesetre enged­jék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy aggályaimat fejezzem ki amiatt, hogy semmi biztosítékunk nincs még ezideig arra vonatkozólag, — és ezt eddig, sajnos, a külügyminiszter úr sem tudta bebizonyítani — hogy a minimális, sae* rlsny magyar békecélok és békekívánságok vagy kérelmek valóban már el is jutottak-e illetékes helyre, mert végeredményben, amint látom, nem valószínű, hogy barátságos úton» közvetlen tárgyalással meg fogjuk tudni ol­dani az utódállamokkal fennálló nemzetiségi problémáinkat. Felvetem azt a kérdést, nem volna-e célszerűbb és főleg eredményesebb (Marosán György (szd): Háborút üzenni! — Derültség a szociáldemokratapárt oldalán. — Nagy Vince (pk): Borzalmas! — Mozgás a pár' tonkívülieknél.) elküldeni a mi szerény állás­pontunkat a békeértekezletre és népszavazást kérni az Atlanti Charta alapján a perem­vidéken túlnyomó többségben magyarságtól lakott területekre? (Taps a pártonkívülieknel.) Éneikül végeredményben írott malaszt lenne az Atlanti Charta, mert hiszen ezt a Három Nagy állapította meg. 45 Feltétlenül meg va­gyok róla győződve, hogy a kellő időpontban! és megfelelő formában eljuttatott kérelmet meg is hallgatnák és esetleg el is rendelnék, hogy itt a peremvidéken tényleg meglegyen a népszavazás. Mert ha megint 1919-es, vagy 1920-as mintára, mondhatnám, patentra csi­nálnak békét, akkor ez csak ideiglenes béke lesz, amely nem fog nyugalmat és biztonsá­got teremteni itt a dunavölgyi népek között, és semmi szín alatt nem oldja meg^ azt a fel­adatot, hogy itt építőmunka folyjék, amely­nek a programmját 8—10 vagy 20 évre előre meg kell már most állapítani. Félni kell at­tól, hogy megint valami kellemetlenség, va­lami nem várt esemény fog ebben az eset­ben itt lángra kapni. Nem háborúról beszélek, t. Nemzetgyűlés, de rendszerint a háború egyik megindító eleme valamilyen területi követelés, amellyel szorosan összefügg a gaz­dasági érdek kiszolgálása. Arany János szavaival szeretnék itt •élni. Egyik versében azt mondja (olvassa): »Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Tsten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!«*" (Rákosi Mátyás államminiszter; Minden babtól! így mondja!) A mostani időben éljük a leg­rosszabb csillagzatú magyar életet, amikor itt tulajdonképpen három-három és félmillió ma­gyar sorsáról van szó közvetve és közvotle­8

Next

/
Thumbnails
Contents