Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

Ill A nemzetgyűlés 33. ülése 19Í6, nem a 33. számú rendelet? — Gyöngyösi János külügyminiszter: Természetes, hogy nem! Ez egy új rendelet!) Kétségkívül elismerem, hogy így van, de mégis ez a cikkely ad a legnagyobb aggo­dalomra okot. Félreérthetetlenül, vagy inkább f élreérthetetlenebbül, kellett volna megállapí­tani az egyezményben azt, hogy a csehszlo­vák hatóságok ezt milyen határig alkalmaz­hatják, ha már a mennyiség részben, részben pedig a kvalitás meg van állapítva, hogy számszerű differenciák né lehessenek. Végeredményben csak arról van szó, hogy szabatosabban kellett volna megállapítani, hogy ők ebbe a bizonyos kvótába honnan, hány magyart számíthatnak be és tehetnek át, mert .a legnagyobb aggály abban van, hogy innen tőlünk ál tálában véve — az anyagi szempontokat figyelembevévé — gyengébb anyagi képességekkel rendelkező, szegényebb népréteg megy ki, míg nekiik megva 1 adva a lehetőslíg arra, hogy esetleg jómódú embe­reket, vagyonos polgárokat tegyenek át, (Gyöngyösi János külügyminiszter tagadóiig int.) és valószínűleg ezt is fogják gyakorolni, annál is inkább, mert hiszen a Kie-Magyar­Alföldön éppenúgy, mint a Nagy-Magyar­Alföldön 100—150—200 holdas paraszti birto­kosok is vannak (Gyöngyösi János külügymi­niszter: Hát az arányosság hol marad? Az arányosság ki van kötve, képviselő úr!) Az arányosság ki van kötve, de amint tudja a t. külügyminiszter úr, ezt a rendelkezést Idáig" egyoldalúan csak Magyarország tartotta be. Sajnos erről nem a miniszter úr tehet sze­mélyileg, ezt'nem is vitatom, ahogyan beszé­dem elején is rávilágítottam, hogy nem vo­nom kétségbe a. miniszter úr jóindulatát eb­ben a kérdésben­Rátérve a tulaj donképeni tárgyalásd pontra, a miniszter úr azt mondja a törvény­javaslat megindokolásában, hogy a vissza­maradó magyarság nyugalmi helyzete bizto­sítottnak látszik a végleges rendezésig, illetve a békeértekezletig. Sainos, amint az előbb em­lítettem, az internálótáborok felállításából azt" látjuk, hogy nincs biztosítva a magyar­ság élete, mert ezek az internálótáborok az utóbbi időben mindinkább több és több ma­gyart szívnak föl, márpedig az internálótábo­rok kétségtelenül a legsötétebb emlékű fasiszta módszerek közé tartoznak. T.- Nemzetgyűlés! Engedjék meg, (Buchin­ger Manó (szel): Kénytelenek vagyunk meg­engedni, mit csináljunk magával 1 ?) r hogy most a javaslatnak egy olyan fogyatékossá­gáról' emlékezzem! meg, amelyet eddig még nem említettek itt a Ház előtt. Kérdezem a t. külügyminiszter úrtól, nem lehetne-e lehe­tőséget találni arra, hogy itt a csallóközi és kisalföldi magyarok egy konzulátust vagy hasonló képviseletét kapjanak tőlünk, ahova bizalommal fordulhatnak á kvótán belül vagy azon felül kitelepítendő magyarok vagy aki­ket ilyen veszély fenyeget? Az egyezmény valamire enged következtetni, de tudomásom szerint mind a mai napig nincs felállítva ilyen magyar bizottság — nevezzük r diplomáciai nyelven honzulátusnak vagy egyéb képviselői­nek — vagy ilyen intézmény, de tény az, hogy ilyen mind a mai napig nem működik. Azután ennek, véleményem szerint, nem Prágában kellene működnie. Tudomásom van arról, hogy a magyar kormánynak Prágában van megbízottja, mert hiszen — tudjuk — a i diplomáciai kapcsolatok még talán nincsenek 1 évi május hó 13-án, hétfőn. 112 felvéve a csehszlovák kormánnyal.* 3 Legcélsze­rűbb volna ezt a bizottságot talán Pozsonyban, Galántán vagy Komáromban felállítani, ahol iaz ottani magyarság számára elérhető volna, mert feltétlenül szükséges egy olyan jogvédő iroda» amely a- magyarság érdekeit minden ite­kintetben magáévá tenné és szolgálná. T. Nemzetgyűlés! Ugyanakkor engedje meg a külügyminiszter úr, hogy megkérdez­zem azt, nem volna-e lehetősége a külügymi­niszter úrnak arra, hogy az egyezmény meg­kötése előtt a kisebbségi sorsban élő magyarok jelenlegi vezetőivel érintkezést keressen! Ugyanis feltétlenül egészen más álláspontot keresett volna, talált volna és foglalt volna el a külügyminiszter úr, ha módjában lett volna a kisebbségi sorsban élő, mintegy háromne­gyed millió magyar jelenlegi vezetőivel, úgy a paraszti vezetőkkel, mint az ipari vezetőkkel, például a szervezett munkásság vezetőivel vagy az ottani régi kommunista vagy szociál­demokrata . vezetőkkel érintkezést keresnie, Tudomásom van ugyanis arról is, t. Ház, hogy nemcsak, mondjuk, úgynevezett sovi­niszta magyarokat — az ő szempontjukból so­viniszta magyarokat — dobták át a határon. Teljesen mindegy volt nekik, hogy milyen ma­gyarok voltak azok. Tudomásom van arról, hogy régi, 20—25 éves elvhű kommunistákat, a szervezett munkásságnak 20—25—30 éve vezető tagjait dobták át, tehát egyáltalán nem válo­gattak. Nagyon kérem a' külügyminiszter urat, hogy ha módjában van, ezt az érdeklődést és ezlt a kapcsolatot legalább utólag próbálja meg­teremteni, mert nekünk nem olyan könnyű ilyen bírálatot mondanunk az ottani viszonyok­ról, mert^ hiszen csak úgy kapunk értesülése­ket, ha véletlenül valakit átdobnak a határon, vagy ha valaki' történetesen megfelelő vízu­mokkal ellátva, keresztülutazik Csehszlovákia területén és amíg ,ai vonat vagy a gépkocsija áll módjában áll esetleg néhány szót beszélni ott élŐ magyar testvérekkel. T. Nemzetgyűlés! Én az előttünk fekvő törvényjavaslattal^ tovább neim is akarok fog­lalkozni, de engedjék meg, hogy emlékeztessem. a t. Házat a Nagy Ferenc . miniszterelnök úr bemui%tkozása alkalmával elmondott egyik beszédre, Sulyok Dezső igen t- képvi­selőtársam^ beszédére. Ebben azt mondotta, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy két vesz­tett háború után követelésekkel nem állhatunk oda az Egyesült Nemzetek elé, de igenis van egy minimális magyar álláspont, amelyet képviselnünk kell és ezt a minimális magyar álláspontot kellő időben és megfelelő formá­ban az illetékes helyre el is kell juttatni és az 1919-ben és 192C-ban rosszul informált Európá­tól fellebbezzünk az 1946-bam már remélhetőleg jól informált Európához, Előttem van egy könyv, amely magában­foglalja David Hunter Millernek, az amerikai Harward-egyetem könyvtárában elfekvő mű­vét, amely a trianoni békeszerződés alkalmá­val készült egyéni naplója. 43 Ezt gyorsírási jegyzetekből állította össze. Többek között fog­lalkozik benne a csehszlovák-magyar határkér­désekkel. A következőket állapítja meg — az akkori csehszlovák delegáció vezetőjének az idézetét adom vissza —: Az ő (már mint a csehszlovákok) becslésük szerint ( a< szóbanforgó igényelt területeknek mintegy 60 százaléka szlovák t népességű, de itt általában i: agyon ne­héz teljesen megbízható becsléssel szolgálni, minthogy ezek a területek sohasem, voltak külön népszámlálások folyamán külön ellenőr­zésnek aláveltve,

Next

/
Thumbnails
Contents