Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

109 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946 délutánt) Ebben a következők vannak (ol­vassa): »Internálótáborba helyezik el a Li­getújfalura kitelepítendő magyarokat. A Ma­gyar Távirati Iroda hivatalosan jelenti: Má­jus első hétéiben« — tehát az egyezmény alá­írása után hat héttel — »a pozsonyi szlovák hatóságok olyan intézkedésekre adtak ki uta­sítást, hogy mindazokat a magyarokat, aki­ket magyar nemzetiségük miatt Ligetújfalura telepítettek ki, kivétel nélkül internálótábo­rokbia kell elhelyezni-« Nem óhajtok felolvasódélutánt rendezni, mint ahogyan Marosán igen t. képviselőtár­sam szeretné vagy talán kifogásolja; «a t. Nemzetgyűlés minden tagjának módjában áll végigolvasni ezt a hosszú jelentést. (Szélig Imre (sad) : A megjelenés napján ízokituk az újságot olvasni!) A megjelenés napján nem volt módomban hozzászólni, mert akkor a nem­zetgyűlés nagyobb fontosságú tárggyal volt el­- foglalva, nevezetesen a huszonhét úv után haza­tért Károlyi Mihályt ünnepelte. (Zaj. — Maro­sán György (szd): Ettől még el lehetett olvas­ni! — Derültség.) * t Horváth Mihály, a niaigy történetíró azt írja »Fráter György« című müvében, hogy a hazafiságnak nines hatalmasabb ébresztője és nevelője^ mint a haza nagy szerencsétlenségei. Kétségkívül történelmünk egyik legnagyobb szerencsétlenségén estünk át ós ez a szerencsét­lenség még nagyon élénken él mindnyájunk emlékezetében. Éppen azért, mert mi a szeren­csétlenség előtt nem tartottunk össze, feltétle­nül szükséges és^ indokolt, hogy a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség után fogjunk össze es vállaljunk szolidaritást azokkal a magyar test­véreinkkel és tegyünk meg mindent az ő érde­kükben, (Marosán György (szd) 'közbeszól.) akik határainkon kívül élnek, mert Magyaror­szágon magyarnak lenni, Marosán képviselő úr, nem olya n nagy vicc..., (Marosán György (szd): Nem lehet ezt a kérdést kisajátítanunk! —x Felkiáltások a szociáldemokrata és a kom­munistapárt soraiban:' Ne sajátítsa ki maerá­nak!) Próbáljon imaigyar lenni a határon túl; megtudja, mit jelent magvarnak lenni odaát... (Marosán György (szd): Voltam! Nem lehet ki­sajátítani ezt a kérdést! — Nagy zaj a szo­ciáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Most próbálja meg! Én voltam kisebbségi ma­gyar, nagyon jól tudom, mit jelent az. A trianoni hékesz p rződés megkötése után Masaryk, illetőleg Benes elnök vállalták a népi egyenjogúsításnak^ gyakorlatban való megvalósítását, és nem is^ volt ebben a tekin­tetben semmi kívánni valója a magyarságnak. Sainos. most a második világháború után az új Csehszlovákiában már sokkial keményebben bánnak a magyarokkal, mint ahogyan erre en­ged következtetni Benes elnöknek április líMu a magyarországi szlovákok küldöttsége előtt elmondott beszéde, amelyből csak eery monda­tort óhajtok idézni, amikor ezt mondia (olvas­: sa): »Számunkra az a legnagyobb öröm, hogy a németeknek és magyaroknak tőlünk el kell menniök«, világosan és kategorikusan kije­lenti, hogy a németeknek és a magyaroknak a csehszlovák állam területéről el kell menniök­Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyát képező lakosságcsere-egyezmény tehát tulajdon­képen csak egy részmegoldást jelent. (Marosán György (szd): És ha nem fogadjuk el, jobb lesz?) Legyen szabad kérnem, hailgaisson meg, én sem szoktam zavarni azokat a képviselőtár­saimat, akik a túlsó oldalon vannak, legalább is nem ilyen mértékben. Ugyanakkor meg kell állapítanom, sajnos, . évi május hó 13-án, hétfőn. 110 kidomborítva azst, hogy az egyezményt a cseh­szlovákok nem tartották be, annak elleniére, hogy kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyezmény aláírása után megszűntetik a ma­gyarokkal szemben eddig alkalmazott atrocitá­sokat. Súlyos tapasztalataim és, sajnos, kellemet­len^ értesüléseim vannak erre vonatkozólag. Ezért kérem ismételten a külügyminiszter urat, I méltóztassék diplomáciai úton — akár a nagy­hatalmakon keresetül — mindent elkövetni arravonatkozólag, hogy a csehszlovákok tény­leg tartsák is be az egyezményt. Mert miről van szó? (Dénes István (pk): A jegyzék elment!) Arról van szó, hogy 1946 február 27-ike, tehát az egyezmény aláírásának napja óta, valóban elenyészően csekély azok­nak a magyar testvéreinknek a szarna, akiket átdobálnak. De azóta is. áttettek néhányat a határon. A külügyminiszter úr figyelmét már néhányszor felhívtam ezekre a kisebb csopor­tokban történő áttételekre, de tulajdonkeppen mi történt azóta? Az történt, hogy nem egy in­ternálótábort, hanem helyette négyet vagy ötöt állítottak fel, mint ahogyan a£ ülés megnyi­tása előtt bejelentettem a külügyminiszter ár­nak, hogy éppen tegnap, odahaza, Balassagyar­maton tudtam meg, hogy a legújabb internáló­tábor Podluzsányban, Zsély község határánál, Kékkőtől nem messze van felállítva. Pillanat­nyi tudomásom szerint legalább öt vagy hat internálótábor van. Nem a határon dobják át a magyarokat, hanem internálótáborokban he­lyezik el őket, ami tulajdonképpen még súlyom sabb. mintha ide áttennék, mert ha ide tennék át őket, legalább a szabad Magyra'országou magvarokkal érintkezve, kellemesebb helyz-itbe kerülnének, mint amilyen helyzetbe most kerül­nek, amikor intern álótáborokba, helyezik Őket Rátérve a törvényjavaslat érdembeli tár­gvalására, a javaslatnak inkább néhány fogya­tékosságára szeretnék rámutatni. Előrebocsá­tom azt, hogy erre a bizonyos ellenzéki cso­portra, amely itt van, véleményem szerint fel­tétlenül szükség van; szükséges, hogy a mai demokratikus időkben az ellenzék is szóhoz jusson, különösen akkor, amikor az ellenzéki bírálat jóindulatú és tárgyilagos. Ilyen jóindu­lattal és tárgyilagossággal kívánom a külügy­miniszter úr szíves figyelmét felhívni az egyez­mény néhány fogyatékosságára­Kétségtelen, hogy a javaslat magasröptű vitája során a legtöbb kifogás a VE II. eikkeiy­lyel szemben nyilvánult meg, amely meglehető­sen rosszul van megszövégezve, — talán nem is lehetett szabatosabban meghatározni — mert tág teret engedtek annia<k, hogy a sziovák < nem­zeti tanács ismeretes rendelete alapján kit hp­gvan és mik^r lehet bűnösnek nyilvánítani és kiutasítani. (Egy hang a kisgazdapárton: Erre már válaszolt a miniszter úr!)_ Tudomásom vau arról, amit bizonyára az igen t. kulügyminiszi+ev űr is tud, hoarv leg­utóbb különösen Csallóközön és a Kisalföldön rendszeresített nyomtatványokon, nyomdában előállított levelezőlapok alar>ján jelentik fel a magyarokat. (Gyöngyösi János külügyminisz­ter: Ez az új rendelet alánján történt- Mi köze ennek az egyezményhez?) Sajnos, végered­ményben mindegy, ho^v milyen rendelet alap­ján történik. (Gyöngyösi János külügyminisz­ter: Nem mindegy! \ A hangsúly azon van, hogy ezeket átvenni nem vagyunk kötelesek. Ez Hz új rendelet alapján történik, ameivet ű-iabhan, azóta boesátottak ki. Az új rendelet alapján megindított tisztogatási vagy igazolási eljárásról van szó, Dénes István (pk): Ez

Next

/
Thumbnails
Contents