Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-50
969 r A nemzetgyűlés 50. ülése 1946. Ezzel ellentétben a valóság az, hogy a külügyminis ztérduni megmentett iratanyaga a rendezés után azonnal az illetéke® osztályokban helyeztetett el. Kétségtelen ugyan, hogy a külügyminisztérium ezidőszerinti elhelyezése a túlzsúfoltság miatt nem felel meg teljes mértékben rendeltetésének, mégis módot és lehetőségiét találtam arra, hogy az irattáraik a legnagyobb gondossággal a megfelelő helyen helyeztessenek e'l. Ami a háborús felelősség kérdésével foglalkozó iratokat illeti, hangsúlyozóim, hogy azokba az illetékes személyek mindenkor betekintést nyerhettek. A háborús főbűnösök ügyeinek tárgyalásánál ez az iratanyag a politikai ügyészek számára kútforrásként szerepelt már a per anyagának összegyűjtésekor. Ez a tény már maga is kétségtelen bizonyíték arra, hogy a képviselő úr információi a helyzet félreismeréséiből származtak. Ami a háborús felelősség és a békeelőkészítéssel kapcsolatos dokumentációs anyag nyilvánosságra hozatalát Illeti, annak a nagyközönség számára való közzététele mindaddig helytelen és célszerűtlen, míg a béketárgyalások befejezést nem nyertek. Köztudomású ugyanis, hogy bizalmas politikai iratanyagok közzététele mindenkor csak egyes történelmi időszalkok lezártával történhet meg, annak a veszélynek elkerülése érdekében, hogy bizonyos kérdéseknek idő előtt való nyilvánosságrahozatala súlyos és helyrehozhatatlan következményeket ne vonjon maga után. Gyöngyösi János s. k.« Elnök; Lévay Zoltán képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Neun tudom, véletlen-e vagy szándékosság, hogy a külügyminiszter úr — bár részben én személyesen, részben pedig több képviselőtársam igen fontos és döntő jelentősép-ű külpolitikai kérdésekben intéztünk hozzá interpellációt — kiemelte ezt az egy interpellációt és — mondhatnám — egészen sürgősen soronkívül válaszolt. Készben megtisztelő rám nézve ez a gyorsaság, amely szemben áll egyébként a külügyminiszter úrtól megszokott stílussal, engem azonban mégiis rendkívül feszélyezett helyzetbe hoz, mert köztudomású,hogy a külügymfffiiszter úr távol van az országtól, elutazott Parisba, hogy ott a magyar ügyet képviselje, 336 és nem akarom még a látszatát sem annak, hogy most,., amikor ilyen nagy feladatot teljesít, akkor, itt távollétében * őt olyan hangon bíráljam és az ő válaszára olyan tárgyi tartalommal, olyan tenorban, olyan hangon adjam meg a választ, mint amilyen hangon ő válaszát velem, közölte. így tehát teljes mértéktartással, «inkább csak a válasz tárgyi részére akarok válaszolni. A válasznak három rléSze van; az első magára arra a tényre vonatkozik, hogy a nyilas kormány elvitte ezt! az anyagot, amelyből sajnos az 1923-tól 1928-ig terjedő diplomácílan bizalmas anyag, különösen az úgynevezett kabinetanyag hiányzik; a megmaradt holmit viszahozták. Ezt! mondja el a külügy miniszter úr, bár én erre nem kértem feleletet, mert h : szen interpellációm tartalma éppen arra vonatlkozott, hogy a nyugatról visszahozott úgynevezett rezervált anyag körül tör; téntek bizonyos nem méltó és nem szakszerű eljárások. Mondom, erre nem kértem feleletét, ő azonban elég hosszan erről beszél, és saját érdmeát említi azzal, hogy ő intézkedett ebben évi augusztus hó 9-én, pénteken. 9T0 a kérdésben! — nyilván nem a kultuszminiszter úrnak vagy a belügyminiilBzter úrnak kellett intézkednie— így tehát tárgytalan ez a válasz, mert hiszen eznránybam kérdés sem intéztetett hozzá és valahogyan arra a bizonyos magyar közomondásban említett Bodónétra emlékeztet^ a miniszter űr válasza első részében: másról beszél amlikor a bor árát kérik. A miniszter úr válaszának niásodnk része arra^ vonatkoznék, hogy ő azonnal intézkedett aziránt, hogy az anyag egy része, amely a budai épületben, a régi külügyminlilsztériumban őriztetett, megfelelő kezelés alá víétessék, a többi rész pedíig, amelyet! nyugatról hoztak vissza, ugyancsak intézkedés folytán kivétetett és gondos kezelésbe vétetetfl Hogy gondos kezelésnek és azonnali intézkedésnek tekinthető-e az, hogy ez az iratanyag hosszú hónapokon keresztül Budán a pincében a víz alatt hagyatott és részben használhatatlanná vált, azt a t. Nemzetgyűlés; megítélésére bízom, még inkább a Nemzetgyűlés megítélésére bízom azt), hogy gondos kezelés-e az, ami a következőkben kiderült. Nevezetesen azt mondja a miniszter úr, hogy (olvassa): »Ennek a gondos, mindenre kiterjedő, szakértők által végzett munkának az eredménye volt, hogy a megmentett iratanyag, mely a békeelőkészítéssel kapcsolatban szükségessé vált, már 1945 júliusában a békebizottság rendelkezésére állt.« Itt megint mellébeszél a miniszter úr, mert én azt mondottam, hogy ebből az anyagból, inkább magánszorgalomból ugyan, egyes tudósaink nemes lelkesedése folytán egy egészen hézagos kivonatos feldolgozás történt ez rendelkezésére állt a békeelőkészítő bizottságnak, azonban a mai napig nem történt meg ennek az anyagnak szakszerű, részletes feldolgozása. Erre nem válaszol a miniszter úr, hanem most már egészen szokatlan tenorba^ menve át, azt mondja (olvassa): »Merőben téves, hamis és rosszindulatú információkon alapul a képviselő úr azon állítása, mely szerint ezen igen nagyértékű politikai iratokat a ' külügyminisztérium új épületében szétszórva, Összevissza hányva, eP"v mellékhelyiségben helyezték el.« T. Nemzetgyűlés! Bevallom, na^on kellemetlenül érint és személy szerint bánt ez a sértő és minden tárgyi alapot nélkülöző hang és legalábbis válaszomnak ebben a részében felment attól, hogy ilyen kíméletlen legyek a külügyminiszter úr iránt. Kénytelen vagyok az ő szavait reá visszafordítani, ezt visszautasítani és kijelenteni, hogy »téves, hamis és rosszindulatú« az az információ, amelyet a miniszter úr kapott és ezek után, amiket a miniszter úr mond, ki kell jelentenem, hogy ezek a valóságnak nem felelnek meg. # Nevezetesen én azt állítottam, hogy ez az iratanyag a külügyminisztérium , épületében egy kis szobácskából áthordva, egy ; úgynevezett W. C.-helyiségben nyert elhelyezést, ott összehányva, az ügy természetének meg nem felelő, nem méltó helyen tartatik és így feldolgozását emiatt abba kellet', hagyni. A miniszter úr ezt határozottan tagadja és azt mondja a későbbiekben, hogy igenis, (olvassa): »bár az épület szűk, de mégis módot és lehetőséget találtam arra, hogy az irattárak a legnagyobb gondossággal és megfelelő helyen helyeztessenek el«. Hát ha a miniszter .úr a magyar háborús felelősséget tárgyazó, pótolhatatlan, mint mondottam, muzeális, politikai és egyéb szempontból értékes irat-
