Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-50

971 r A nemzetgyűlés 50. ülése 1946. anyag- elhelyezésére megfelelő helynek a W. G. helyiséget tartja, akkor lehet, hoigy igaza van, ellenben nein hiszem, hogy akadna ebben az országban még egy ember, aki azt tartsa meg­felelő helynek. Hogy pedig igaz, amit az elhelyezésről mondottam, erről ma az ülés előtt mégegyszer meggyőződtem. Mert fáradságot vettem ma­gamnak az interpelláció előtt is és fáradságot vettem most is, hogy megnézzem, hogy vájjon azóta átköltöztették-e ezt az iratanyagot. Meg­állapítottam, sőt tanukkal tudom bizonvítani, — de lehet, hogy a miniszter úr ezek után nem fogja ezt mégegyszer tagadni — hogv ez az iratanyag a mai napon is vugyaínabban a W. C­helyiségben van, ahol volt, és ahol való létét kifogásoltam. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Hallatlan!) Aki kétségbe vonná, azon segítek és megadom a pontos címet, ne­vezetesen a külűgvmmisztérium épületének második emeletén, az úgynevezett politikai oszltályán, a politikai osztály második szobájá­ból, a hármas számú szobából nyíló — itt eny­hítenem kell valamit a külügyminiszter úr érdekében — nemcsak kizárólag W. C.-ül, ha­nem ugyanakkor fürdőszobául és mosdáhelyi­ségül szolgáló csempézett helyiségben tartatik. Az ottlevő értékes iratanyagok nem szekré­nyekben, vagy legalábbis csak kis részben szek­rényekben, hanem részben a földön, az ablak­párkányon, a különböző berendezési tárgyak tetején vannak elhelyezve. A szobának est vét­len, folyosóra nyíló homályos üvegablaka van. oda egy asztalt behelyezni, leülni, még mozogni is nagyon nehéz, s azok a tisztviselők és altisz­tek, akik kézmosás és valószínűleg e^éb célok folytán is járnak oda, bizony meglehetősen nehezen húzódnak el az iratanyagok közepette, hogy odajussanak a mosdókagylóiig és a jelen­leg is ottlevő, egyéb célra szolgáló Porcelán­csészéigt Megnyugtatásul a külügyminisztérium megfelelő tisztviselői azt mondták, hogy igaz ugyan, hogy itt van ez az iratanyag, ők azon­ban ezt a bizonyos 1 "W. C-t nem használják. Ki ismerem, nem volt módom és alkalmam meg­győződnöm arról, hogy éppen üzemben láthas­sam ezt a bizonyos csészét, (Derültség.) ez azonban nem változtat a dolgokon, nem ez a lényeg, egy ilyen iratanyagnak nem szabad ilyen helyiségben lennie, és ha már ez megtör­tént, nem szabad a külügyminiszter úrnak ezt letagadnia, hanem legalább annyi fáradságot vett volna magának, mint én, hogy az emelet­ről lesétált volna és megnézte volna ezt a saját szemével, akkor nem került volna, ebbe a ké­nyes helyzetbe, hogy itt a nemzetgyűlésen kell; jen visszautasítanom állításait és az ő bántó kritikáját ráhárítanom, mert látta volna, hogy mindez így van és valószínűleg nem adott volna Ilyen választ, amelyben a tényállást vonja kétségbe. — Az interpellációra adott válasz harmadik évi augusztus hő 9-én t pénteken. 972 rlÉsze magára a feldolgozásra és a nyilvános­ságra hozatalra vonatkoztiik. Aztl mondja a miniszter úr, nyilván a régfii, e teklüntetben reakciós diplomáciául (iskola nyelvezetén, hogy ez a háborús anyag egyelőre nem alkalmas arra, hogy feldolgozzák és nyilvánosságra hozzák, mert lehetnek benne — hogy úgy­mond jam — bizonyos kérdések, amelyeknek idő előtt való nyilvánosságra hozatala súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel jár­na. Azt hJÜszem, nem kell bővebben magya­ráznom, hogy én a feldolgozást illetőleg a nyilvánosságra hozatalt olyan módom értet­tem, mint ahogyan józan ember nem is kép­zeli máskép, hogy azokat a tényeket használ­juk fel és dolgozzuk fel egyelőre, illetve jut­tassuk nyilvánosságra, amelyek az országnak használnak. Végeredményben most van a béketárgyalás, most van szükségünk azokra az okmányokra, amelyek bizonyítják, hogy Magyarország nem annyira bűnös a háború­ban, mutait amenmyiire egyesek kint és bent hirdetik és el szeretnék hiteilni., Errenézve annyira komoly iratanyag áll a külügyminisz­ter úr rendelkezésére, hogy például TJjváry Dezső ankarai főkonzulunk, aki nemrégen tért vissza és a külügyminisztériumban van beoszt­va, már annakidején Ankarában íklezdte feldol­gozni a külügyminisztérium iratanyagát. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Lévay Zoltán (msz): Azonnal befejezem. Ennek a munkáltatnak folytatását a, németek bevonulása. 1944 március 19-e után a Szt'ójay­kormány betiltotta. Ha tehát ebben az iratanyagban olyan - lett volná, ami kedvező Magyarországra és a németeknelk hizeleg, bi­zonvára nem tiltotta volna be ezt a munkát a Sztójay-kormány. Nem lehet tehát ezt a kér­dést úgy állítató be, hogy ne volnának olyan iratanyagok, amelyek használnának a magyar ügynek. Ha pedig ebeket a külügyminiszter úr a régi titkos diplomácia elve alapján nem használja fel és ilyen igen régi és ismert hanglemez hangoztatásával, hogy ezielfe' árthat­nak, ki» akar térni a felelősség és a felhaszná­lás elől, akkor ezt a legnagyobb mértékben helytelenítem és ismétlem, kívánom, hogy ez az anyag s ami abból nyilvánosságra való és ketdlvező, igenis f elhasználtassék. A válasízt ezek után nem veszem tudomásul Elnök: Felteszem a (kérdést szavazásra. Méltóztatnak-e a külügyminiszter úrnak az in­terpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! — Nem!) — Akik tudomásul veszik, méltóztassanak: felállanii. (Megtörténik.) — fLévay Zoltán (msz): W. C.-párt!) Többség. (Lévay Zoltán (msz) gúnyosam; Helyes, szóval jó helyen vam a W. C-ben!) Megállapítom, hogy a nemzetgyűlés többségé ai választ tudo­másul vette. Az ülést bezárom« (Az ülés déli 1 óra 16 perckor végződött) Hitelesítették ; Leniczky Gyula s. h. Horváth György s. k. naplóbíráló-bizottsági tagok.

Next

/
Thumbnails
Contents