Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-33
87 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946. »Elismerem» hogy Magyarországnaik jogos igénye van az összefüggő területekre, ahol sűrű magyar tömegek laknak, amelyeket valótlan néprajzi és statisztikai adatok alapján ragadtak el az anyaországtól.« Idézem Amerika nagy szenátorának, Borah szenátornak nyilatkozatát (olvassa): »A trianoni szerződést másnak sohasem fogom tekinteni, imint at történelemi legcsalárdabb cselekményének. Ez, a szerződés sérti az igazságérzetet és megcsúfolja mindazt, amiért a győztes országok a háborút folytatták. Gazdasági intézkedései esztelenek és politikailag szörnyűek.« Idézem sir Stafford Cripps, a munkáspárt volt külügyminiszterének nyilatkozatát, aki 1933-ban a következőkéi mondta (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata-párt oldalán: Nem történt semmi azóta? — (olvassa): »Amunkáspártok álláspontja az, hogy , a , békeszerződések ostobák és igazságtalanok.« Még csak egy francia miniszter nyilatkozatát idézem, aki éppen a magyar béke ügyének volt előadója a francia kamarában, Charles Danielou-ét, aki a következőket mondta (olvassa): »A legnagyobb hiba, amelyet elkövettek azok az államférfiak, akik teljes terjedelmében alkalmazni kívánták a nemzetiségi elvet, az volt, hogy három és félmillió magyart kirekesztettek hazájukból, három és fél millióit szemben azzal a nyolcmillióval, ami Magyarország mai népességét .alkotja.« Csak azért voltam bátor felolvasni ezeknek az államférfiaknak nyilatkozatait, mert ezek az államférfiak ma is élnek. (Malasits Géza (szd) : Ez mind fáradt gőz!) Lehet, de az én, lelkiismeretem megnyugtatása végett kötelességemnek tartom most, amikor a haza sorsáról fognak dönteni, felemlíteni azt, hogy az elmúlt huszonöt év alatt hogyan gondolkoztak, hogyan nyilatkoztak. (Marosán György (szd): És ha felolvassuk azt, hogyan nyilatkoztak Magyarország munkásságának helyzetéről a külföldiek? — Némethy Jenő (pk): Most nem azt tárgyaljuk! — Marosan György (szd): De ha idézünk, akkor azt is idézni kell!) Marosán igen t. képviselőtársaimnak igaza van: a mérleg serpenyőjében az is benne lesz. Tökéletesen igaza van abban, hogy a felszabadulás időpontjáig ebben az országban grófok, bárók, hercegek, bankárok uralkodtak, elnyomták ezt az orszásrot, el nyomták ennek munkásnépét, elnyomták ennek parasztságát, ebben az országban modern rabszolgaság volt; de t. képviselőtársam, kérdem öntől, vanjon azért, mert itt volt egy kemény katonai rabszolgarendszer, Gestapo-rendszer, ennek levét a dolgozó parasztok és munkások milliói igyák meg? T. képviselőtársam, vájjon most, amikor végre-valahára felszabadítottak bennünket a szovjetctrosz seregek és a nagyhatalmak, .s átvette a munkásság és a parasztság a hatalmat, nem kell-e nekünk felemelni szavunkat és azt mondani: ma itt egy demokratikus, paraszt, munkás, szocialista és kispolgári kormányzat van uralmon Magyarországon, és ez nem azonosítja magát a múlttal, könyörül Jetéig rajtunk, ne büntessetek bennünket a mágnások, a bankárok és a többiek bűneiért. (Marosán György (szd): Azért van az egyezmény! Az egyezmény a megFékülést szolgálja! — Nagy Vince (ok): A csehszlovák érdekeket szolgálja! Ezt megállapította Benes!) T. képviselőtársam, ha az az ára annak, hogy én a szomszéd ház tulajdonosával vagy évi május hó 13-án,' hétfőn. 88 lakójával megegyezzek, hogy én odaadom neki javaimat mind, odaadom feleségemet és gyermekiemet, akkor nekem ez a jóviszonv nem kell. (Justus Pál (szd): Ez a demagógia, t. képviselőtársam!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én tényekikel igazoltam azt, hogy mit jelent ez az egyezmény. En huszonöt esztendőn keresztül a szomszéd államokkal való jóviszonyért harcoltam és küzdöttem, a < jóviszony legkeményebb harcosa voltam minden munkámban, de nem ezen az áron. Csak erről van szó! T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, az a hatalmas nagy politikai, nemzetközi jogï irodalom, amely Magyarország problémáival kapcsolatosan az elmúlt huszonöt esztendő alatt kifejlődött, most a békeértekezleten nem fog eltűnni és nem is tünheti% el nyomtalanul. En arra kérem a külügyminiszter urat, hogy igenis ^egye elő és érvényesítse mindazokat a súlyos érveket, amelyeket a magyar igazság mellett nem is mi hoztunk fel, hanem a nagyhatalmak vezető férfi ai, T. Nemzetgyűlés! Életképtelen ország voltunk, életképtelen ország vagyunk és maradunk is. Ezért ez az egyezmény, amely 750.000 magyarnak ide való áttolását fogja jelenteni, ennek az országnajk a helyzetét még erősebben meg fogja nehezíteni. Akik itt éltek az elmúlt huszonöt esztendő alatt, tudják, hogy Trianon megfosztott bennünket minden energiaforrásunktól. Magyarország, ez a csonka Magyarország csak akkor képes iparilag és mezőgazdasági i^arilaí? fejlődni, ha energiaorrásai, energiakészletei vannak. (Justus Pál (szd): Azért voltak, akik egészen jól éltek a trianoni Magyarországon is!) f Akadtak egypáran, az nem vitás. Az a tízezer, aki kezében tartotta a hatalmat, jól élt. (Justus Pál (szd): Emiatt nem éltek jól a többiek! Látja?) Igaz, t. képviselőtársam, de ez nem változtat azon a tényen, hogy nincs energiaforrásunk, amelyből az ipart fel tudjuk emelni, hiszen tudjuk, hogy az elmúlt korszakban is Potemkin-nagyipart, Potemkin-gyáripart csináltak, amely megölte a munkásságot és a parasztságot. Erdeink 93,000 négyzetkilométernyi területéből 10.000 négyzetkilométer — nagyrészt letarolt — erdő maradt meg. Szenünk 61 százalékát elveszítettük, és vizienergiaforrásaink 2.5 millió lóerőképességéből 100.000 lóerőképesség maradt meg. Nemsokára szőnyegre kerül előttünk a szénbányák államosításáról szóló törvényjavaslat. Meg fogják látni akkor, hogy ennek a ha* zánaik összesen 700 millió tonna szene van, amelynek 80%-a barna, tehát rossz szén. (Justus Pál (szd): Azt a javaslatot nem akarja majd elhalasztani, képviselő úr?) Kérdem, miből fogjuk a magyar ipart modernizálni, fejleszteni, ha energiaforrásaink mind elhullanak és nem kapunk vissza semmit? Életképtelen marad az ország. S most mindehhez vegyük hozzá még azt is, hogy hat sóbányánkból egyetlenegy sem maradt, s így Európában Magyarország ^ az egyetlen állam, amely só nélkül van. Emlékeztetem képviselőtársaimat, akik vidéken járnak és tudják, hogy mi történik a sóval, milyen borzasztó súlyos kára a magyar népnek, hogy sónk egyáltalán nincs. (Faragó László (szd): Sok minden történik a sóval!) Ezek mellett .az igen súlyos gazdasági kérdések mellett szó nélkül elmenni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Ismertettem a Kovács \
