Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

89 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946 Imre t. képviselőtársam által kifejtett ama csehszlovák terveket, amelyeknek feladata az ennek az egyezménynek alapján még ott maradó magyarság kilökése, szétszórása. Ezzel kapcsolatosan Farkas Mihály képviselőtársam legutóbbi beszédében a következőket mondta: (olvassa): »A kommunista párt, de az egész magyar nemzet számára elfogadhatatlan minden olyan rendezés, amely nem biztosítja a népcsere után Szlovákiában maradó magyarság gazdasági és kultúráik jogait és nemzeti létének fejlődósét.« Azt hiszem, minden képviselőtársam látja, hogy ez az egyezmény ezt a

w bélt egyáltalán nem biztosítja, sőt, ellenkezőleg, további pusztulását fogja jelenteni a csehszlovákiai magyarságnak. Ezért a koalíció iránti tiszteletem és együttérzésem mellett arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt az egyezményt ne ratifikálja. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a pártonkívülieknél.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Gyöngyösi János külügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! A zárt ülés után, amelyen részletesen ismertettem ennek a kínos, sőt továbbmegyek: sajgó és fájdalmas kérdésnek egész fejlődését, ismertettem azt a szomorú és tragikus helyzetet, amely a csehszlovák-magyar határon ténylegesen kialakult, ismertettem azt a. nemzetközi konstellációt, ahogyan erre a kérdésre a nagyhatalmak reflektáltak, joggál gondolhattam azt, hogy ez a vita lényegében lezárult, mert hiszen nem tételezhettem fel, hogy ezeknek a tényeknek és adatoknak birtokában valaki miég kétségbe vonhatja egyrészt azt, hogy rá voltunk utalva, hogy ezt az egyezményt megkössük, másrészt azt, hogy ez az egyezmény igenis pozitív écrtékekkel és eredményekkel járt számunkra is. (Drózdy Győző (pk): Ezt aztán nem hiszi senki!) Dénes képviselő úr szavai nyomán azonban még tovább kell mennem a kritikában, és azt kell mondanom, hogy a képviselő úr vagy nem volt jelen és nem hallgatta figyelmesen az okfejtést és a magyarázatot, amelyet a zárt ülésen adtam, vagy ezek figyelembevételét szándékosan mellőzi. (Pásztor Imre (szd): így van! — Somogyi Miklós (kp): Olcsó népszerűsléighajhászás! — Justus Pál (szd): Makacs! Meggyőzhetetlen!) r De emellett még azt is meg kelll állapítanom, hogy az igen t. képviselő úr vagy egyáltalán nem olvasta el az egyezményt, vagy ha elolvasta, nem olvasta figyelmesen, vagy pedig annak érteimét, amely pedig eléggé világos, nem tudja kibogozni. (Derültség és taps a szociáldemokratapárt oldalán és a kommunistapárt egy részén.) T. Nemzetgyűlés! Mi hát ennek az egyezménynek értelme és előnye? Az, hogy amikor egyoldalúan dobáltak ki minden megkérdezés nléíkül és minden korlátozás nélkül magyarokat, akkor ez az egyezmény mindenekelőtt megállapított egy paritást. (Oltványi Imre (kg): Xlgy van!) Ha a képviselő úr azt mondja, hogy ha arról volna szó, ; hogy ugyanannyi magyar kerüljön át, mint amenynyi sízlovák innen átmegy Csehszlovákiába, akkor ő elfogadná ezt a javaslatot: (Bereezky Albert államtitkár: Hát erről van szó!) hat erről van szó, és méltóztassék ezekután a javaslatot megnyugvással elfogadni. (Derültség és taps a kisgazdapárt, a kommunistapárt es a szociáldemokratapárt oldalán.) Ennek az egyezménynek előrehaladása az eredeti csehszlovák állásponttal szemben évi május hó 13~án, hétfőn. 90 és a magyar kormány részéről elért eredmeny éppen abban van, hogy megállapítja a paritás elvét a kicserélendő személyeik között. (Marosán György (szd) Dénes István felé: Most már elhiszi, hogy így van? — Dénes István (pk): A jegyzőkönyv mást mond!) Engedelmet kérek, tessék az egyezmény pontjait megnézni, abban benne van, hogy azonos számú magyar telepíttetik át Szlovákiából, stb. (Dénes István (pk.): A jegyzőkönyv mást mond!) Majd a jegyzőkönyvre rátérek; azt sem méltóztatott figyelmesen elolvasni. (Somogyi Miklós (kp): Nem is fontos! Ellenzéki beszédet akart mondani!) Most megint vissza kell térnem egy pillanatra ennek a — mondom — fájdalmas kérdésnek a kialakulásához és fejlődéséhez. Mi történt már a koratavaszi hónapokban? Egyszerre kényszerrel megindították a magyarok százait, később a magyarok ~ ezreit a határon át. Amikor növekedtek ezek a sérelmek, amelyek először sporadikusak és kisjelentőségűek voltak, és amikor ez a kiutasítás meglehetősen embertelen, inhumánus formák között' folyt le, kis csomaggal — ahogyan azt a képviselő úr is mondja —, akkor igen sokan jöttek hozzám, és éppen azok (közül, akik, mondjuk, itt a jobbszélső sorokban ülnek, sokan jöttek hozzám azzal, hogy hogyan lehet ezt egy. államnak tűrnie. Miért nem fogunk meg ugyanannyi szlovákot és dobunk át ugyanannyit a határon Szlovákia felé? (Mozgás és zaj a pártonkívüliek csoportjában. — Nagy Vince (pk): Ki beszélt? —Drózdy Győző fnk): Ki adott ilyen bolond tanácsokat?) Nem akarok neveket mondani, nincs értelme. (Felkiáltások a pártonkívüliek csoportjában: Csak tessék! — Nagy Vince (ok): Ne

# tessék akkor a jobbszélső sorokat kompromittálni!) Mindenekelőtt azok között, akik ezt tömegesen követelték, ott voltak azok a szerencsétlen magyarok, akiket tömegesen áttették a határon. Ezt írásban is be tudom önöknek mutatni. (Nagy^ Vince (pk): Az lehet!) Mármost mi történt tulajdonképpen? Az, ami akkor a kiüldözött magyarok részéről hozzám írásban eljuttatott közóhaj volt, most egy megegyezés formájában megfelelő biztosítékokkal, vagyonjogilag rendezve, a leghumánusabb eljárással egy nemzetközi egyezményben foglaltatik. Azt mondja az igen t. képviselő iir, hogy nekem vissza kellett volna térnem Prágából vagy talán el sem kellett volna indulnom arra &i bizonyos tárgyalásra Prágába és hogy ezzel igen súlyos felelősséget vettem magamra. Azért mondom, hogy a képviselő úr talán jelen sem volt a zárt ülésen, talán nem értesült azokról az okmányokról, amelyeket a zárt ülésen ismertettem, mert akkor egyáltalában nem vonná kétségbe azt. hogy éppen a magyar ügy érdekében fel kellett ezeket a tárgyalásokat vennem és hogy az első tárgyalások kudarca után nejkem kellett kezdeményeznem ezeknek a tárgyalásoknak folytatását. T. Nemzetgyűlés! A helyzet ebben a kérdésben az volt, hogy folyt egy egyoldalú kitelepítés Szlovákia területéről és fplyt egy olyan széttelepítés magán a csehszlovák állam területén belül, amely azzal a komoly veszedelemmel fenyegetett, — hiszen a célja is az volt —, hogy azok a bizonyos egységes r tömbök, amelyek a mi érvelésünk alátámasztására a legnagyobb, jelentőséggel bírnak, megbontatnak. A képviselő úr kifogásolja, hogy miért