Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

85 A nemzetgyűlés 33. ülése 194\ jegyzéke tárgyában érdemleges döntést nem hozott.« (Nagy Vince (pk): Helyes! — Justus Pál (szd): Gondolja képviselő úr, hogy ez majd javít az ottani magyarok helyzetén? — Marosán György '(szid)) gúnyosan: Az nem fontos most! — Némethy Jenő (pk): Nem a pillanatnyi helyzet^ a fontos! — Zaj.) T. képviselőtársam, ha én ebben az egyezményben csak öt százalékos javítást látnék» ha a t. képviselő úr ki tudiná mutatni, hogy ebben az egyezményben egy százaléknyi valami jó van .a 750.000 magyarra, akkor megszavaznám ezt az egyezményt Én azonban állítom, — és t. képviselőtársam bizonyítsa be ennek az ellenkezőjét — hogy ez az egyezmény azit jelenti, hogy onnan a magyarságot ki fogják üldözni, szét fogják szórni és koldusként fogják ide áttenni. (Nagy Vince (pikí) : Benne van a Magyar Nemzetben, hogy a helyzet azóta is rosszabbodott! — Zentai Vilmos államtitkár: Az egyezmény nélkül sokkal súlyosabb volna a helyzet!) Nem az ellenzékieskedés, nem a gáncsoskodás beszáéfl. belőlem és én volnék a legboldogabb, ha esak öt százalékos i eredményt tudma biztosítani az egyezmény az ottani magyarság számára. T. Nemzetgyűlés! Határozati javaslatom így folytatódik. (Olvassa): »Egyben a nemzetgyűlés utasítsa a külügyminiszter urat a lakosságcserére vonatkozó egyezmény olyan^ értelemiben való

1 újabb letárgyalására és kiegészítésére, amely a csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosok önrendelkezési jogát az áttelepülés szempontjaiból biztosítja, a koholt vádak emelését és az ezek alapján való magyar-üldö; zést és áttelepítést meggátolja és az áttelepülő magyarok vagyonjogi kérdéseit magában az egyezményben minden félreértést és félremagyarázást kizáró módon pontosan szaibályozza.« T. Nemzetgyűlés ! Határozati javaslatom elfogadásának alátámasztására engedjék meg nekem, hogy miként Kovács Imre^ t. képviselőtársain megtette, én is felhívjam a t. Nemzetgyűlés lelkiismeretét arra, hogy ez a csehszlovák egyezmény, amennyiben azt a nemzetgyűlés elfogadja és ratifikálja, rendkívül súlyos és veszedelmes precedens lehet a többi állaimban élő magyarság rovására. En nem feltételezem, hogy a többi államok is csehszlovák^ módra fognak eljárni a magyarság üldözésében; nem feltételezem, de nincs kizárva a lehetősége. Ma talán nem fognak így eljárni, de lehet, hogy holnap igen. T. Nemzetgyűlés! Az sincs kizárva, hogy ha a t. Nemzetgyűlés ezt az egyezményt ratifikálni fogja, akkor, mivel már megküldték az egyes nagyhatalmaiknak ezt az egyezményt, az odakerül a; békeértekezlet elé, és valamelyik más szomszédos állam részéről azt fogják mondani, hogy: hiszen már precedens van, tegyük ki a magyarokat mindenünnen, Romániából, Jugoszláviából is. (Ugy van! a pártonkívülieknél — Justus Pál (szd) : Nem ez van az r

egyezményben képviselő ÚT! Miért beszél erről?) T.. képviselőtársam, én most a precedensről beszélek. (Justus Pál (szd) : Ez demagógia, képviselő úr!) T. képviselőtársam, ha van ilyen precedens a békeértekezlet előtt, akkor erre való hivatkozással fognak fellépni. Ismerjük ;a precedensek jelentőségét. (Túri István (szd): Az erdélyi magyarokat magyarországi magyarokkal akarja kicserélni? — Marosán György (szd): A békák dolga a jóslás!) T. képviselőtársam, ön megjegyzésével azt árulja el, hogy nem tudja, hogy innen kimegy I évi május hó 13-án, hétfőn. 86 az a 40—50.000 szlovák, de onnan át fog jönni 3—4—500.000 magyar. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Honnan szedi?) Hiszen, ha ez az egyezmény — t, képviselőtársam, megint méltóztassék megengedni — azt jelentené, hogy annyi magyar jöjjön vissza, (Gyöngyösi János külügyminiszter: Azt jelenti!) amennyi szlovák innen kimegy, akkor elfogadnám.. (Marosán György (szd): Akkor rosszul olvasta el az egyezmény szövegét! El kell olvasnia mégegyszer, hátha sikerül megértenie!) T. képviselőtársaim^ méltóztassanak megengedni, én itt szórói-szóra ismertettem magát a jegyzőkönyvet, az egyezmény szövegét. Ezt szerintem logikus ésszel, tiszta, értelmes ésszel máskép értelmeznie és magyaráznia magyar politikusnak nem lehet, mint, ahogyan én magyarázom. (Buchinger Manó (szd): Akkor bízza valakire, aki így magyarázza!) T. Nemzetgyűlés! A precedens mindig veszedelmes. Ne teremtsünk precedenst egy ilyen egyezmény aláírásával. Ha a csehszlovák kormány úgy érzi, hogy neki ott ezek a magyarok nem kellenek, ha úgy érzi, hogy ezeket onnan el kell távolítania, forduljon >a békeértekezlethez, hogy alkalmazzon más eszközöket. De mi. magyar képviselők, t. Nemizetgyűlés, ne adjuk aláírásunkat és hozzájárulásunkat ahhoz, hogy a mi hozzájárulásunkkal csinálják meg azt, amit úgy is meg fognak csinálni, (Justus Pál (szd): Hagyjuk szerződés nélküli állapotban az ottani-magyarokat? Az jó lesz nekik?) Ezért fogadják el határozati javaslatomat, és igenis! utasítsuk külügyminiszterünket, hogy új tárgyalást kezdeményezzen és olyan megegyezést hozzon, amelyben legalább öt százalék jó van a magyarság számára. T. Nemzetgyűlés! Magyarország kérdése egy,hónap múlva a békeértekezlet elé fog kerülni. (Marosán György (szd) : Es ez a beszéd, javítja a béke esélyeit Magyarországgal szemben? — Nagy Vince (pk) : Rontani nem rontja! A magyar állaspontot látják legalább!) T. képviselőtársam, csak javíthat, mert ezen rontani már nem lehet, ez tény. (Ugy v®n! a pártonkívülieknél — Marosán György (szd): Hogy mit lehet rontani, megtanultuk huszonöt esztendő alatt! — Nagy Vince (pk) : A huszonöt esztendő alatt nem voltak békeértekezletek!) T. Nemzetgyűlés! Itt tényekről van szó, tényekkel operálok, fényeket, érveket sorolok csak fel. Vagy helytállóak és a t. nemzetgyűlés elfogadja őket, vagy nem helytállóak és el van intézve a kérdés. De amikor egy hónap múlva az egész magyar komplexus a békeértekezlet elé fog kerülni, vájjon nekünk, magyar nemzetgyűlésnek szabad-e és jogunk van-e elébe vágni az eseményeknek és megfosztani a csehszlovákiai 750.000 magyart annak lehetőségétől, hogy ha nem is tíz, de akár csak egy százalékban is javítsanak a helyzetükön? Ettől elüssük őket? Ugy érzem hogy ehhez nincs jogunk. T. Nemzetgyűlés ! Felakarom hívni a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy azt ne felejtsük el, hogy huszonöt esztendő alatt az Egyesült Nemzetek nagyhatalmai, az ő vezető politikusaik nem mentek el behunyt sziemmel Magyarország sorsa és helyzete mellett, annak ellenére, hogy ilyen rettenetes helyzetbe került ez az ország a reakció és á mágnásuralom révén. T. Nemzetgyűlés! Bátor vagyok mégis felolvasni, hogy George M. Barnes volt angol béke delegátus és volt miniszter 1932 április 23-án a következő nyilatkozatot tette (olvassa): 6*