Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-50

9*1. A nemzetgyűlés 50. ülése 1946. évi augusztus hó 9~én, pénteken. 942 Ezt a megjegyzésemet tehát visszavonom. Sajnos, nagyon kevés időm volt foglalkozni a javaslattal. (Justus Pál (szd): Akkor kár hozzászólni!) Mindössze csak annyit jegyzek meg, azért említettem meg ezt, mert ültem már egy országos tanácsban, ahol egyetlenegy szakférfiú sem volt, magam sem voltam az. (Derültség.) Ne kreáljunk olyan tanácsokat, amelyekbe nem szakértelmet küldünk, hanem amelyekből a szakértelmet esetleg teljesen száműzzük. . A másik kérdés azzal a részvénytársasággal kapcsolatos» amely majd kezébe veszi a magyar villamosítás problémájának megoldását. A javaslat nem tartalmaz olyan intézkedést, amely intézményesen biztosítaná, hogy ebbe a részvénytársaságba nem a pártok és nem egyes képviselő urak fognak beülni, ahogyan erre már láttunk példát. Nem intézkedik •a javaslat aziránt sem, hogy ez a részvénytársaság kizárólag az állam rendelkezése alatt fog állni, mind a részvények, mind az igazgatóság, mind pedig az ügyvezetőség szempontjából. Foglalkoznom kell néhány szóval a kártalanítás kérdésével is. A javaslat a kártalanítást elvben kimondja, nem szól azonban annak mértékéről. Intézkedik arról is, hogy a kártalanítási törvény mikor fog meghozatni. Ennek a kérdésnek a felvetésével én nem a kapitalista urakat akarom védeni, nem azt akarom, hogy akik vagyonukat befektették, most vagyonuk ellenértékét aranyforintban —- amely még verendő lesz — azonnal megkapják. De erről a kérdésről beszélnünk kell, mert olyan tőkeszegények vagyunk és Magyarországon a tőkeképződés még hosszú ideig nem indulhat meg, két nagy akadálya miatt. Az egyik akadály a helyreállítás, • amelyet ma újjáépítésnek neveznek, amelyet mi csak a munkánkkal, ta-karékossággal, több és több erő bevetésével tudunk elvégezni, a másik pedig a reánk nehezedő jóvátétel, amelyet tisztességesen meg akarunk fizetni. Tőkeképződés tehát Magyarországon a közeli jövőben nem lesz. Ha pedig nem lesz, akkor meg kell kísérelnünk külföldről szerezni tőkét. (Justus Pál (szd): Vagy leg-, alább visszahozni!) Ha a tőkét olyan intézkedéssel, amely az elkobzáshoz van közel, elidegenít jük tőlünk, akkor külföldről tőkét nem fogunk kapni. Ebből a szempontból kívántam a kártalanítás kérdésével foglalkozni, és szeretném,'ha a kártalanítás olyan lenne, hogv módot és alkalmat adhasson a külföldi tőkének — amelyet nem nélkülözhetünk — f arra, hogy a magyar gazdasági élet felépítésében résztvehessen. Még egy szépséghibát kívánnék szóvátenni. Nem vagyok ugyan szakember, mégis fel kellene hívnom a szakemberek figyelmét arra, hogy nem tartom helyesnek, — és úgy vettem észre, az előadó úr sem tartja helyesnek — hogy mi azt a telepet, ahol az energiahordozókat, mondjuk, a szenet először hőenergiává, a hőenergiát mozgási energiává, ezt pedig villamos energiává alakítják át, energiatelepnek nevezzük. Az energia — nem akarom azt az elavult szót használni, hogy erély — munkaképesség. Ezeket a telepeket tehát magyarul nem hívhatjuk munkaképesség-telepeknek. Az előadó úr is fejlesztőtelepnek vagy termelőtelepnek nevezte. Igen, ez á helyes név: energiafejlesztő-telep vagy energiatermelő-telep, de nem energiatelep. Igaz, hogy az 1931-es törvény egy helyen ezt p. szót használja, de lehet, hogy oda is a szakemberek elnézése folytán került be. A szakirodalomban nemigen lehet megtalálni ezt a szót. Ujabban a közhasználatban tényleg: előfordul, de amikor mi törvényt hozunk, fejezzük ki magunkat pontosan, ne vegyük be a törvénybe azt a szót, amelyet a közhasználat tulajdonképpen helytelenül alkalmaz. Körülbelül ezek azok, amikre pártom hevében rá kívántam mutatni. Mivel a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a magyar villamosításba a magántőke is bekapcsolódhassék, és így fennáll annak lehetősége, hogy tőkét kaphassunk külföldről is és megindulhasson a magyar villamosítás abban az irányban, amelynek végén az a kép van, melyet felszólalásom elején egyik képviselőtársam beszédéből vettem, hogy az egész ország- olcsón fogja kapni ezt az életet adó energiát, a javaslatot a magam és pártom nevében elfogadom.. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Acsay László! Acsay László (kg): T. Nemzetgyűlés! Midőn a pártok vezérszónokai az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászóltak, valamenynyien tapasztalhattuk és hallhattuk, hogy a javaslat alapelgondolásában és szükségszerűségében mindenki egyetértett. A törvényjavaslat céljaként azonban a szónokok, sajnos, csak azt látták, vagy legalábbis leginkább azt hangoztatták, hogy ennek a javaslatnak célja és feladata jó és olcsó villanyt biztosítani, az üzemeket racionalizálni. A szociáldemokratapárt igen t. vezérszónoka nagyon helyesen rámutatott arra, hogy az alkalmazottak helyzetének javítását kell, hogy szolgálja ez a törvényjavaslat. A szónokok azonban nem tértek ki erre, csak az előttem szóló igen tisztelt Némethy képviselőtársam mutatott rá, hogy ennél a törvénynél ez nem elég, hanem meg kell nézni, megvan-e a törvénynek az erkölcsi bázisa is, mert csak akkor fogjuk tudni a javaslatban lefektetett célókat elérni, ha a javaslat tényleg széles bázison nyugszik. T. Nemzetgyűlés!- Mint mondottam, szerény nézetem szerint ilyen nagyfontosságú, és nagyjelentőségű javaslatnál — hiszen tulajdonképpen a második államosítási törvényjavaslat fekszik most a Ház előtt — nem elésr egyszerűen a hasznosságával indokolni ezt, hanem, igenis, bátran szembe kell nézni azzal, hogy van-e erkölcsi alapunk ezeket az államosításokat végrehajtani. Már az első államosítási törvényjavaslatnál, amikor a szénbányákat államosítottuk, felmerült a gondolat a pártközi értekezleten, hogy ugyanúgy, amint az 1946:1. tc.-nek élére egy deklarációt tettünk, az első államosítási törvényjavaslatnál is deklaráljuk azt, hogy milyen erkölcsi és milyen elvi politikai alapon akarjuk az államosítást végrehajtani. Azt hiszem, roppant fontos, ha egy ilyen javaslatot tárgyalunk, először megnézni, hogy miért kívánjuk ezt a javaslatot törvényerőre emelni és a »miért« után természetszerűleg az fog következni, hogy mit kívánunk és azt hogyan kívánjuk megvalósítani. Annákidején a miniszter úr át is vette a pártunk részéről elkészített deklaráció szövegéit, azonban, sajnos, miután nemcsak a bizottsági tárgyaláson, de a plenáris tárgya-