Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-50
939 r A nemzetgyűlés 50, ülése 1946. kozás lukratívnak mutatkozott. Volt azonban olyan ország, ahol még ennyivel sem törődtek, legfeljebb ^ arra vigyáztak, hogy a vezetékek ne zavarják a telefon- és táviróvonalakat. így minden irányítás nélkül fejlődött az elektrifikáció egész Európában mondhatni, az első háború végéig. Angolországban, ahol igen sok a szén és ahol éppen ez oknál fogva legelőször indul meg az elektrifikáció, teljesen szabad volt az erőtelepek felállítása, semmiféle rendszer nem fejlődött ki, egymással konkurráltak a vállalatok és nem törődtek sem az áram erősségével, sem a vezetékek feszültségével, sem pedig^ azzal, hogy merre viszik a vezetékeket. A lényeges az volt, hogy a szabadverseny érvényesüljön. Ezt legjobban igazolja az, hogy például Londonban 92 különböző társulat kezében volt Nagy-Londonnak elektromos erővel való ellátása. Amikor már a helyzet tarthatatlanná vált, akkor, a háború alatt* 1917-ben kiküldték a Williams-féle bizottságot, amelynek feladatává tették a kérdés tanulmányozását és azt, hogy a szükséges intézkedésekre nézve tegyen előterjesztést. 1919-ben meg is hozták a törvényt. Villamosító bizottságokat állítottak fel. Ezeknek a bizottságoknak] az volt a feladata, hogy a tarka képet egységessé tegyék; egységes árakat, egységes erősséget, egységes feszültséget hozzanak létre a különböző vállalatoknál. Mivel azonban ezt a bizottságot nem látták el kellőképpen tőkével, újabb törvényt kellett hozni. Ezt a törvényt 1926-ban hozták. Nagyon érdekes az angol gondolkodásmód: monopóliummá tették az ár&anfejlesztés és a vezetés kérdését, ellenben a magángazdaságnak hagyták meg teljesen az elosztást. Ez annyit jelent, hogy a termelést és a szállítást az állam tartotta meg magának, magát a kereskedést azonban a magánosok kezébe adta. Ez észszerű is, mert a magánkezdeményezés sokkal fürgébb, mint az állami monopólium. Magánkezdeményezéssel előnyösen lehet felkeresni a fogyasztókat, így lehet megmagyarázni a villan y energia, erőit. így lehetett elterjeszteni a porszívógépet, a yillanyvasalót, a mezőgazdaságban pedig az elektromos szecskavágiógépet, a fejőgépet — és így tovább — azt a számtalan gépet, amely villannyal üzemben tartható — erre a magánkereskedelmet látták a legalkalmasabbnak. El is érte Angolország azt, hogy ma már egységes a rendszer és elérte azt is, hogy a költségeket mintegy 30% -kai, a szénnek e célra való fogyasztását pedig 24%-kai tudta leszállítani. Franciaország ezzel szemben egészen más rendszert fogadott el. Míg Angolország a beavatkozás rendszerét követte, sőt' a monopóliumra tért át, addig Franciaországban meghagyták a koncessziók, az engedményezés rendszerét. Felállítottak ugyan a' törvényben egy indexet, amely megszabja az áram árát, amely index változása val változnak maguk az árak,, és villamos tanácsot is állítottak fel, amelyben a fogyasztók és a termelők egyenlő arányban vannak képviselve, mégis, lényegében, Franciaországban a villamosítás magánkézben van. De el is érték azt, hogy Franciaországban a lakóhelyek 95% fogyasztóknak pedig 99.5%-a van ellátva villamos energiával. Németország kettős rendszert követett. Kezdetben inkább a koncessziós rendszert, később áttért a kezdeményező rendszerre, azonban . a koncessziósokat m erős állami támogatásban részesítette. Elérte Németország már 1934-ben év% augusztus hó 9-én, pénteken, \< 940 azt, hogy — momdlhaitni — az elektrifikáció nagyjából be volt fejezve. Közismert az, hogy Oroszországban milyen nagy, hatalmas munka folyik az elektrifikációért. Nem kell mást megemlítenem, mint a Dnyeprosztroj művet é& azokat a műveket, amelyek a Donyec-medencében készülnek, ezeket, — úgy hiszem — legnagyobb részben ismerik képviselőtársaim. Itt csak még azt kell megjegyeznem, hogy ott a villamosítás teljesen közületi kézben van. í Amerikában szintén ez az irányzat, ott különösen beavatkozik az állam a vidék, a földművelők elektromos árammal való ellátásába. Magyarországon az elektrifikáció tulajdonképpen csak az első világháború után indult meg. Törvényünk még nem volt, az engedélyezési trendszer volt érvényben. A község adta a „koncessziót, a község kötötte a szerződést, amelyben a legfontosabb volt az elektromos áram ára és hogy mikor megy át az egész mű a község tulajdonába. A határozat legfeljebb felkerült a megyéhez és csak, ha valamelyik fél nem volt megelégedve, kerülhetett fel a minisztéiriumba, így a minisztériumhoz nagyon kevés ügy került, tehát az egységes irányítás nem is kerülhetett a minisztérium kezébe. Megindult azonban a kezdeményezés az állam • részéről. Az állam létesítette a Talbot-centrálét. vagyis a bánhidai centrálét, s létesített ilyen centrálét Győrben és Komlódon is. Amikor azonban a gazdásági krizis a húszas évek végén, pontosan 1929-ben bekövetkezett, az állami beavatkozás is — mondhatni — teljesen megszűnt. Akadtak volna privát vállalkozók, ezek azonban inkább az üzletet, mint a magyar villamosítás érdekeit nézték, úgyhogy már minden oldalról felhangzott a követelés: rendet kell teremteni. Ekkor Jött létre az 1931:XVI. t, c, amely ezt a kérdést rendezni akarta. Kivette az engedélyezés jogát r az alsóbb liatóságok, az alsóbb közületek kezéből és a minisztériumra ruházta. Amint azonban nagyon jól tudjuk, 1931 augusztusában következett be a bankzárlat, jött a nagy gazdasági pangás, a boletta, az alacsony búzaár. A villamosítást Magyarországon sem megindítani, sem előbbre vinni f nem lehetett ennek a. törvénynek az alapján sem. Mindezek ismerete alapján kérdéses, hogy ez a törvényjavaslat, illetve ez a most hozandó törvény mennyiben, milyen feltételek mellett fogja lehetővé tenni az ország villamosítását. Megállapítható, hogy ez a törvényjavaslat teljesen szakít a régi rendelkezésekkel. A javaslat részleteire nem térek ki, mert hiszen azokat az előadó úr igen magas színvonalon ismertette és a hozzászólók ugyancsak ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak. Ügy hiszem, ezek a részletek minden képviselőtársam előtt ismeretesek Nekem csak néhány megjegyzésem lesz. Az egyik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy a törvényjavaslat egy tanácsot állít fel, amely az elektrifikációnak, a villamosításnak legfőbb irányítója lesz. Az előadó úr azt mondotta, hoi^T ebben a tanácsban szakférfiak fognak résztvenni, a javaslatban azonban erről rendelkezés nincs. (Vajdia Imre (szd) előadó: Igenis 1 benne van!) A javaslat nem mondja, hogy ezek osaik szakférfiak lehetnek. Ha benne van, akkor "elkerülte a figyelmemet. (Vajda Imre (szd) előadó: A 16. § ezt mondja: »...az energiagazdasági szakemberek sorából Országos Villamos Energiagazdasági Tanácsot kell felállítani.«)
