Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

83 A nemzetgyűlés 33* ülése. 19á6. mondja már, mert elhisszük! — Gyöngyösi János külügyminiszter: Ismertettem, kérem!) Bocsánatot kérek, ha van egy ilyen levél, í. külügyminiszter úr, azt fel kell olvasni elejétől végig, azt nem ismertetni kell, mert az fontos dokumentum. (Pásztor József (szd): Maga mindig bizalmatlan] — Dessewffy Gyula (kg): Itt volt ! Akkor kellett volna kívánni!) Bocsánatot kérek, erről a levélről nekem tudornáteom nem volt, ezt nem olvasta fel a miniszter úr, én Kovács Imrét, képviselőtársam beszédéből értesültem arról, hogy az ottmanaidó magyarsággal mit akar tenni a csehszlovák kormány. Ha az _ igaz, t. miniszter úr, amit Kovács Imre t. képviselőtársam előadott, ajkkor tudomásul veszem. Igaz, kénem? Ez a kérdés. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Ismertettem! Nem figyelt oda.) Bocsánatot kérek, a csehszlovák küldöttségnek erről a leveléről neon hallottam. (Egy hang, a pártonkívüliek oldalág: Talán célzott rá!) Majd rátérek erre. T. Nemzetgyűlés! Arra az esetre pedig — mondja; a jegyzőkönyv, — hal a magyar kormány és a csehszlovák kormány nem egyeznének meg és nem oldanák meg az ottmaradó magyar lakosság kérdését, a csehszlovák kormány a békeértekezlet elé terjeszti ezt a kérdiést vagy pedig más eszközökhöz nyúl az ottmaradt magyarsággal szemben. Szerettem volna, ha az igen t» külügyminiszter úr, amikor ezt a pontot leszögezték a jegyzőkönyvben, egy olyan megállapodást köt a csehszlovák kormánnyal, hogy terjesszék az egész csehszlovákrtmagyar kérdést a 'békeértekezlet elé, az Egyesült Nemzetek elé. Mert t Nemzetgyűlés, mit jelent ez a »más« eszközi Tudjuk most már Kovács Imre t. képviselőtársunk beszédéből, amelyet a külügyminiszter úr most itt igazolt, hogy az egyezmény után ottmaradó magyarságot vagy arra szorítják rá, hogy önként távozzék el r és hagyják el Szlovákiát, tehát lényegileg eltávolítják onnan, vagy pedig azokat, akik .nemi akarnak önként eltávozni, a Dumai partjáról, ősi ezeréves hajlékaikból kiemelik és szétszórják Szlovákia különböző északi részein. A harmadik eset pedig az, hogy kegyelem jár azoknak, akik magukban felfedezik valamelyik szlovák ősnek a vérét és szlováknak vallják magukat. T, Nemzetgyűlés! Mit jelent tehát ez az egyezmény? Azt jelenti, hogy egyetlemegy magyar sem maradhat meg Szlovákiában ott ahol van, mert ide száműzik a magyarokat, akiket pedig nem ide száműznek, azokat száműzik Észak-Szlovákiába és máshová. Egyszóval a magyarság szétszórása, elpusztulása sugárzik ki és látszik biztosnak ennek az egyezménynek alapján. Az én szerény álláspontom az, hogy amikor maga §i csehszlovák kormány vetette fel azt a gondolatot, hogy a csehszlovákiai magyarság egész kérdéséit a békeértekezlet elé fogja terjeszteni, akkor ragadjuk meg az alkalmat, mondjuk meg mi is: nagyon helyes, vigyük a csehszlovákiai magyarság kérdését az Egyesült Nemzetek elé, a békeértekezlet elé. (Helyeslés a pártonkívülieknél.) Amikor 750 ezer, majdnem egy tömbben élő magyarról van szó, akkor nekünk magyaroknak mines okunk félni, hogy az Egyesült Nemzetek úgy fognak dönteni, hogy 750.000 magyar lelket ki lehet tenni a hajlékából és legnagyobb részüket koholt és nem koholt vádak alapjám egy szál ruhában, ingóságaik nélkül át lehet tenni ebbe az országba. Ezért szeretném, ha a t. külügyévt május hó 13-án, hétfőn. 84 miniszter úr a demokráciának és a népek szabadságának szellemében felvetné az Egyesült Nemzetek és a békeértekezlet előtt a csehszlovákiai magyarság önrendelkezési jogát 750.000 ember elvégre jelentékeny számú ember abból a szempontból, hogy az Egyesült Nemzetek megadják nekik azt a jogot, hogy az önrendelkezési jog alapján döntsenek saját sorsukról. (Nagy Vince (pk): Az Atlanti Charta szerint meg is illeti őket!) T. Nemzetgyűlés! Ezekután méltóztassék megengedni, hogy felvessem a kérdést: vájjon a nemzetgyűlésinek joga van-e egyáltalában ahhoz, hogy a Szlovákiában élő 750.000 magyar ember sorsát ilyen súlyos, ilyen katasztrofális arányokban eldöntse? (Nagy Vince (pk): Megkérdezésük nélkül!) Az én felfogásom szerint ehhez nekünk nincs jogunk. (Ugy van! Ugy van!

t a pártonkívüliek soraiban.) Kérdem,, mi történik akkor, ha ennek az egyezménynek az alapján néhány százezer földművest, kisgazdát átküldhetnefc ide, esetleg csak egy szál ruhában, mert a 8, $ alapján semmit sem hozhatnak magukkal, ottmaradt földjeik helyett pedig itt nem kaphatnak földet, mivel már kiosztottuk a földeket? Kérdem: vájjon ki meri a felelősséget vállalni azért, hogy ha megszavazzuk és ratifikáljuk ezt az egyezményt, akkor ez a több mint százezer magyar földmíves kisgazdacsalád itt földönfutóvá válik? Kérdem továbbá: vájjon mi fog történni az ennék az egyezménynek alapján onnan kitelepítendő munkás okkal, tisztviselőkkel, iparosokkal, kereskedőkkel, akik át fognak ide kerülni és nem hozhatják magukkal javaikat? TJgy érzem, hogy közterületi kódorgókká fognak válni a mi hozzájárulásunkkal. (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek soraiban.) Kovács Imre t. képviselőtársam "beszédében előadta azt, hogy mióta a külügyminiszter úr ezt az egyezményt aláírta, 1946 február 27-ike óta a csehszlovák hatóságok több mint 60.000 magyar ember ellen adt^k be blankettárisan bűnvádi feljelentést, államellenes cselekménynyel vádolva őket, ami azt jelenti, hogy családtagjaikkal együtt legalább 180.000 magyart fognak kitenni, javaiktól megfosztva a határom áttenni. T. Nemzetgyűlés! Kérdezem, akadhat-e ebben a nemzettgyűlésbeni valaki, aki a felelősséget meri vállalni azért, hogy esetleg koholt vádak alapján földömfutóvá lett, javaiktól megfosztott emberek tömegei kerüljenek át ebbe az amúgy is koldusszegény Magyarországba? (Nagy Vince (pk): Akik megszavazzák, azok vállalják a felelősséget! — Ellentmondások a szociáldemokratapárt soraiban. — Nagy Vince (pk): Megszavazzák, vagy nem szavazzák meg?! Ezen múlik a felelősség!) T. Nemzetgyűlés! r Engedjék meg, hogy ezek mellett a kétségtelem tények mellett, amelyeket a Ház minden oldalán leszögeztek, (Faragó László (szd): Nem minden oldalon!) egy határozati javaslatot terjesszek be, amely a következőképpen szól. (Olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a Magyarország és Csehszlovákia közötti lakosságcsere tárgyában egyfelől dr. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter úr, másfelől Cleimentis Vladimir csehszlovák külügyminisztériumi államtitkár úr által 1946 február 27-én aláírt egyezmény tárgyalását a napirendről leveszi és függőben tartja mindaddig, amíg az Egyesült Nemzetek a magyar kormánynak a csehszlovákiai magyarság sorsával foglalkozó