Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
917 r A nemzetgyűlés Í9. ülése 1946. évi hány esztendő szorgalmas és odaadó munkája után, amikor megöregednek, egyszerűen az utcára kerüljenek azért, mert a vállalkozás már nem látja bennük azt a hasznothajtó munkást, azt a hasznothajtó êë r munkaképes tervezőt vagy 'mérnököt, mint régen. Nem történhetik az meg, hogy ezért az illető az utcára kerüljön. Nem tűrhető az sem és ezért is 'állami kezelésbe kell venni az energiatelepeket és az energiát szolgáltató nagyfeszültségű hálózatokat, hogy a magánvállalkozásnál a dolgozók élete továbbra is olyan bizonytalanságban legyen, mint amilyenben most van. A legtöbb munkavállalkozásnál nem kellő szerszámmal és nem kellő ótvóintézkedések mellett dolgoznak éis kényszerítik dolgozni — sokszor meghatározott szabályok ellenére — a villanyszerelő munkásokat, technikusokat és kapcsolótábla vezetőket. Nem tűrhető az, hogy a sokszor egészen primitiv védelmi berendezikedés ne legyen meg: egészen máskép fog az a villanyszerelő munkási, az a mérnök abban a vállalatban, amely az államé, dolgozni, ha tudja azt, Hogy a villatmosenergiánál és a villaimosáramnál ply sokszor előforduló szerencsétlenség esetleges bekövetkezése esetén családija nem válik földönfutóvá. Mindezídeig ugyanisi az állam nem kötelezte a vállalatot arra, hogy a szerencsétlenségből kifolyóan visszamaradt hozzátartozókat ellássa, vagy valamilyen védelembe vegye. A villanyszer előmiunkások, technikusok és mérnökök ettől a javaslattól varjaik azt, hogy munkahelyzetük, joigtviszonyuk (szabályozta s s ék. Várják azt, hogy egy tisztességes és nyugalmas öregségben legyen részük. Ezt nem tudják elképzelni mindaddig', amíg az állaim nem veszi kezelésbe az energiatelepeket. # Várják azt is, hoigy ha valami történik a^ hálózaton, igenis ott álljon az állam teljes súlyával mögöttük, ott álljon a szerencsétlenül járt hozzátartozója mellett. : : \ Igen t. Nemzetgyűlés! Kihatásaiban igen fontos lesz ez a törvény a hazai ipar, különösen a hazai elektromosipar kifejlődésére. A magyar elektromosipar kiválósága, amit nem kevés büszkeséggel említek, közismert. A magyar elektromosipar (gyártmányait sajnos sokkal jobban ismerik külföldön, mint idehaza. A Ganz villamosmótor, a Kandó villamosmozdony és az elektromosipar legkülönbözőbb termékei tőlünk messze-messze ismeretesek. Kandó villamosmozid'onyok futkároznak Indiában, a Ganz villamosmótort ismerik a Balkánon, Egyiptomiban és Indiában, csak egyedül a magyar nép nem ismerte ezeket. Különösen a szegény nép. Ha hozzájutott a szegény ember ahhoz, hogy megismerje a villamoisgépeket, a villamos háztartási készülékeket, ezt csak úgy tehette, ha a .gazdag ember szolgálatába állt (Egy hang a szociáldemokratapárt soraiból: Vagy a moziban látta!) és a gazdag ember gépeit kiszolgálta, munkára bírta. Ez a törvény javaslat tehát nemcsak a mezőgazdasági iparnak, nemcsak a mezőgazdasági népességnek, hanem az egyetemes magyar iparnak is fontos, súlyos, életbevágó javaslata lesz. A magyar villamosipar hallatlan nag^ fokra tud fejlődni, ha a magyar mezőgazdaság és a magyar kisipar hozzájut az olcsó villamosenergiáihoz. A kisiparos*, a < mezőgazda pediig szolgálatába fogja állítani az emberiség eme néma rabszolgáját, amelyet úgy hívnak» augusztus hó 8-án, csütörtökön. 918 hogy villamosenergia, ha az államtól megfelelő áron kapja. A magyar villamosipar azonban nemcsak azon^ az úton tud kifejlődni, hogy a magyar mezőgazdaságot és ipart ellátja energiával, hanem azon^ keresztül is, ha új villamos vasútvonalak létesülhetnek. Igaz, hogy egyetlen villamos vasútvonalunk ma romokban hever, de ha az állam a maga kezelésébe veszi a nagyfeszültségű hálózatokat, az energiatelepeket és ama két százalékot, amely a javaslatban elő van irányozva és amely hivatva van arra, hogy az állam arra fordítsa, amit éppen a leígszükségesebbnek és legfontosabbnak tart, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy a magyar ipari kormányzat nem fogja elhanyagolni ezt a kérdést és elsőrendű fontosságúnak fogja tartani, hogy a hegyesihialoim—budapesti vasutat újra rendbehozza, újra elektrifikálja. Nem kell a nemzetgyűlés előtt vázolni, mit jelent nemzetgazdasági szempontból, ha olcsó villamosáram lesz, ha villamosvasutaink olcsóbban tudnak szaladni, ha olcsóbb lesz a teher- és személyszállítás. Mi igenis azt látjuk, hogy ez a javaslat fejlődés az emberi kultúra, az emberi haladás felé és 1 , hogy igyekszünk fejlődni ama népek felé, amelyek már régen közkincsükké tették a villamosenergiát. T. Nemzetgyűlés! Mivel szent meggyőződésem, hoíeíy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén az ország gazdasági és kulturális életét van hivatva .felemelni, és a még szinte beláthatatlan villamosenérgiát az ország és a nép érdekében van hivatva felhasználni, ezért a magam részéről és pártom, a szociáldemokratapárt részéről a javaslatot örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Ehiöik: Szólásra következik a kijelölt szónokok sorából 1 ? Szántó Vezdkémyi István jegyző: Adorján János! Adorján János (pp): T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaisl at korszerű^ voltát és szükségességét az ország szempontjából általánosságban, az ipar szempontjából pedig részleteiben az előttem szólottak kifejtették. Én a mezőgazdaság szempontjából kísérlem meg, hogy rávilágítsak arra a szerepre, amely az állami tulajdonba és állami ellenőrzés alá került villamoseneríriaszolgáltatásra vár. Először a termeléssel kívánok foglalkozni. A vilálg árutermelésében az ipar 150 évvel ezelőtt meredek iramban kezdte elhagyni a mezőgazdaságot. Ezt kétségtelenül a gépi energiának köszönhette^ A világstatisztika szerint" az ipar gépi energiája az 1920. évi száza® jelzőszámról 1940-re a kétszázas jelzőszámra emelkedett. Ez a fejlődés rendkívül meredek, mert 150 év kellett ahhoz, hogy a 100-as jelzőszámra emelkedjék a giépi energia, és ahhoz, hogy 100ról 200-ra emelkedjék, már csak 20 esztendőre volt szükség. . Ezt a meredek fejlődést láthatjuk a magyar ipar területén is. A Statisztikai Szemle egyik száma 327 foglalkozik azzal, hogy mit fejlődött a magyar ipar gépierő energiája a két világháború között. A számok azt mutatják, hogy 1921-ben az ipar 825.000 lóerőt foglalkoztatott, 1936-ban, tehát 15 esztendő multán ez a 825.000 lóerő 1,632.000 lóerőre emelíkedetlt, teliát megduplázódott. A statisztika azt mutatja, hogy míg 1921-ben egy ipari munkás mögött mint segítőerő, 60 ember erejének megfelelő 58*
