Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
115 r A nemzetgyűlés i9. ülése 1946. évi dig hevesebb és kevesebb legyen és amíg leér a falübaí a faluban teljesen kialudjon a fény. Nem tűrhető el az, hogy a magyar paraszt és a külvárosban lakó magyar dblgozó ne juthasson hozzá ahhoz a legelemibb valamihez, amit úgy hívnak, hogy villamosenergia. A múlt időiben a villamosgazdálkodás, a villamos tarifapolitika nagyon egyszerű volt. Mindazok az. energiatelepek és mindazok a vállalatok, amelyek villamosenergiát állítottak elo, úgy folytatták a maguk energia- és tarifapolitikáját, hogy azoknak a vállalatoknak, üzemeknek és gyáraknak, amelyek maguk is képesek voltak vagy képesek lettek volna előállítani villamosáramot, tehát létesíthettek volna telepeket, egészen olcsón adták a. kapitalista yillanyteranelő vállalatok a villanyáramot. De viszont egészen ridegen és egészen kegyetlenül bántak azzal a fogyasztóival, akinek nem volt ilyen védelemben^ része, aki nem tudott, .mint a nagyvállalat, rámutatni arra, hogy: ha nem kapom elég olcsón az áramot, akkor magam állítom elő. Ezek a vállalatok a múltban csak a városok környékére szolgáltattak áramot. Ezek a vállalatok azért is drágák voltak, mert hiszen terjeszkedésük egészen szűk volt és egészen nagy fogyasztóréteget nem engedtek hozzájutni ahhoz, hogy megkaplrassák az áramot, tehát fogyasztók hiányában is kényszerülve voltaki drágán adni az áramot. Most a, magyar köztársaságig kormány ál; lami kezelésbe veszi a távvezetékeket, állami kezelésibe veszi az energiaterimelő telepeket s így remélhető — de nemcsak remélhető, hanem tudjuk, biztosak vagyunk benne — az állam legfőbb gondja az lesz, hogy a városodtól a messze távolban levő falvakba is eljuttas Sei <£L villanyáraímot. Azon keresztül, hogy el fogja juttatni a falvakba, a tanyákba és a különböző településekre a villanyáramot, meg fogja hozni a maga amortizációját is ez a befektetés. ' Nem tudjuk elképzelni a jövő Magyarországát sem észszerű és gazdaságos energiagazdálkodás nélkül. Nem tudjuk elképzelni a békekötés után a magyar földművesek életét és a magyar mezőgazdaság továbbvitelét úgy, mint ahogyan ez a múltban volt. Nem tudjuk ott folytatni, ahol abbaihasrytuk. A magyar mezőgazdaságnak át kell állania a. tökéle teseibb és észszerűbb gazdálkodásra. Ha pedig át akar állani vagy át akarjuk állítani, hogy versenyképesek legyünk a többi mezőgazdasági cikkeket termelő államokkal, akkor a mezőgazdaságot is hozzá kell juttatni a villamosgépekhez és a villamosenergiához. Nem tűrhető el a jövőben az, hogy a magyar- paraszt még mindig kézidarálóval darálja a daráinivalót. Nem tűnhető el a jövőben az, hogy a magyar paraszt a szecskavágást, a kukorieamorzsolást és különböző dolgokat órákon keresztül csinálja. Nem tűrhető el az és nem okos dolog, ha a magyar parasztnak a fűtésre a tüzelésre szánt fát sokszor napokon keresztül kell munkálnia kint a konyhában. Nekem, mint villanyszerelő munkásnak, módom és alkalmam volt arra, hogy az ország különböző részein dolgozzafm villamosberendezéseken és villamoshálózaton, módom volt látni azt is, hogy az ország melyik részében mennyire használják az emberiség eme közkincsét. Igen t. Nemzetgyűlés! Magyarországnak egyik legkulturáltabb mezőgazdasági vidéke a tolnamegyei és északbaranyai vidék. Módom augusztus hó 8-án, csütörtökön. 115 volt látni már évekkel ezelőtt, hôgy a Tolna megyében élő paraszt már akkor felhasználta a villamos motort. Legnagyobb meglepetésemre különböző falvakban tapasztaltaim, hogy a motorikus áramfogyasztás viszonylagosan, százalékarányban itt sokkal jobb volt, mint az ország egyik-másik nagyvárosában. Amikor kutattam mi az oka annak, hogy ezekben a falvakban ilyen intenzíven használják a villamosáramot, rájöttem, hogy itt van az állami távvezeték s az állami elosztóhálózat adja az áramot a falvaknak, állami szénbányából, a komlói szénbányából. A, komlói villanytelepből származó energiával látták el ezeket a falvakat Ezek a falvak nemcsak gazdaságosságbain, de kultúrában, szellemben is messze elhagyják a többi magyar falut. Nem véletlen ez, hanem igenis azért van, mert ott az állam bizonyos fokig olcsóbban adta a villamosenergiát, mint a két vagy három járással odébb' .a magáutőkés villamosvállalkozás. Nem tűrhető és nem okos dolog a magyar magángazdaság szempontjából az sem, hogy az emberiség nagy kincse, amelyet'szintén az eléktroimosság tett lehetővé, a világrészeket átfogó és hírt hozó^ rádió, ne jusson el a legtávolibb falvakba és tanyákra is. Nem mindegy az, hogy a falvak népe a rádiót hall ja-e, a rádión keresztül jövő gazdasági hirek és gazdasági előadások felolvasását hallgatja-3. Nem mindegy ez a falu szempontjából. Fontos gazdasági szempontból, hogy a magyar paraszt jól tájékozott, leffven, fontos az, hogy a magyar paraszt látókörét és szellemét ki fei] — szűk, azon keresztül, hogy olcsó energiát juttatunk neki. Mi, szociáldemokraták, akik már közel háromnegyed: évszázada visszük a- faluba a szellem fényét, most ettől a törvényjavaslattól várjuk azt, hogy ia törvényjavaslat törvénverőre emelkedése után az állam hálózata a» állami energiatermelőtelepekkel el fogják vinni a fizikai fényt is a falvakba, (Taps a szociáldemokratapárton és ai kommunistapárton.) A magunk részéről a legjobb tarifapolitikát abban látjuk, hogy a kínálat kielégítése itt is a keresletet és a szociális gondolat vonuljon be erre a területre is, neosak a gazdagok kapunak olcsó áramot, hanem azok is, akik rá vannak utalva. De alhhoz, hogy ez így legyen, sokkal inkább szükséges az, hogy az államosítás éreztesse jótékony hatását úgy az energia hozzáférhetősége terén, mint a megfelelő tarifapolitikán keresztül. A magántőke, tarifapolitikája — mint mondottaim — nagyon egyszerű volt, az államnak tarifapolitikája egészen más kell, hogy legyen. Egészen más szempontok kell hogy vezessék az állami energiatelepet, az állami részvénytársaságot, " amelyet a magyar kormány életrehívni kíván, mint a magántőkét, mert hiszen az állami kezelésben levő jenergiatelepéknek három főcélja liebet: az egyik az, hogy olcsón és jól lássa el az ország lakosságát villamosenergiával, a másik főcélja az lenne, hogy az üzemeit rentábilisan tartsa, a harmadik főcél nem utolsó, harmadik főcélja lehet és kell, hogy az legyen, ho ,r y az állami villanytelepeken, állami energiatermelő telepeken és hálózaton dogozó munkások, technikusok és mérnökök egészen .más jogviszonyba kerüljenek, mint a magánvállalkozásnál. Nem tűrhető az, ami a magánvállalkozásnál volt, hogy a villanyszerelők, technikusok, mérnökök és tervezők húsz és egyné-
