Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

81 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946. évi május hő 13-án, hétfőn. 82 annak az álláspontomnak, hogy a csehszlovák nép, úgy a cseh nép, mint a szlovák nép, alap­jábanvéve mint szláv népek, abszolut jó népek, nem a magyarokra haragszanak, nem a ma­gyarok ellen van kifogásuk. Szent meggyőző­désem, hiszen ezer év óta élnek egymás mel­lett* ezer évnek nyomorúságát és örömét visel­ték együtt, hogy a szlovákok éppen úgy szere­tik a magyarokat ma is, mint a magyarok a szlovákokat Ezeknek egymás ellen semmi ki fogásuk nincs, hanem a csehszlovák kormány törekvésének alapja és háttere a politika, lé­nyegében pedig a Duna, helyesebben a Duna partja. Pozsonytól Szobig, Ipolyságig hétezer négy­zetkilométernyi területen 95 százalékban szín­magyar területen több mint félmilliós magyar tömeg él együtt a Duna partján, a Dunameden­cében. Ameddig ezen a 7000 négyzetkilométer­nyi területen félmilliónál több magyar egy tömbben él a Duna partján, addig a Dunára vágyó, a Duna partját örökké birtokban tar­tani akaró csehszlovák kormányok bizonytalan­ságban érzik magukat, arra való tekintettel, hogy ezen a 7000 négyzetkilométernyi terüle­ten a félmillió magyar a Kis-Alföld magyarsá­gával összefüggően, égy tömbben él. Az a meg­győződésem, ha ez, az ott, Csallóközben és fö­löttük a Duna partján élő félmilliós magyar­ság nem ott élne, ahol él, hanem Trencsén me­gyében, Szepes megyében, Árva megyében vagy Zólyom megyében, akkor a csehszlová­koknak a magyarokkal szem ben va ló álláisf ogla­lása nem következett volna be, a tisztelt kül­ügyminiszter úrnak nem kellett volna kimennie Prágába és ezt az előttünk fekvő egyezményt aláírnia. Akkor a magyar, a szlovák és a cseh nép között semmi néven nevezendő vita nem volna. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen álláspontomat doku­mentáljam és az egyezménynek a mi szempon­tunkból való tarthatatlanságát igazoljam a kö­vetkezőkben. Az egyezmény mellékletét képező jegyzőkönyv, amely lényegileg ezt az egész kérdést eldönti, azt mondja: A két kormány, bár méltányolja a közös munkának ezen első eredményéit, egyetértően megállapítja, hogy ennek az egyezménynek az aláírása ellenére is a csehszlovákiai ma­gyar lakosság kérdése továbbra is megoldásra vár. T. Nemzetgyűlés! Kérdem a Ház minden egyes tagját, hogy ha az egyezmény azt mondja, hogy bár aláírjuk, de ezzel még nem oldottuk meg az ottmaradó magyarság kérdését, hanem azt meg kell oldanunk, mire való ez az egyezmény? En már sok nemzet­közi 'és magánjogi egyezményt láttam életem­ben, de olyan egyezményt, amely nyitvahagy mindent és nem zár le egy kérdést végle­gesen, még nem láttam. Ha ez az egyezmény határozottan kimondaná, hogy az egyezmény összes paragrafusainak rendelkezései alapján a 750 ezer csehszlovákiai magyar közül kiho­zunk, áttelepítünk 200 ezer magyart vagy 250—300 ezer magyart, ezt elfogadnám. A bé­kesség, a nyugalom kedvéért aláírnám, de ma­gyar ember, felelős magyar képviselő nem fo­gadhat el ilyen egyezményt, amely jogot ad Csehszlovákiának 300 ezer magyar kitelepíté­sére, de lehetővé teszi az ottmaradó magya­rok szétszórását is. ­T. Nemzetgyűlés! Ez az egyezmény, amely NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ H. abszolúte egyoldalú ós kizárólag a csehszlovák állam és kormányzat érdekeit tartja szem­előtt, a mi hozzájárulásunkkal megadja a jogot a csehszlovák államnak, hogy a külön­féle abszolut lapidáris és pongyola, veszélyes paragrafusok alapján annyi magyart dobjon ki, amennyi belefér e paragrafusokba és amennyit csak tud. Teszi ezt pedig a mi hozzájárulásunkkal, mert ha mi ratifikáljuk ezt az egyezményt, ez azt jelenti, hogy mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy onnan annyi ma­gyar embert kidobjanak, amennyi csak bele­fér ezekbe a rendelkezésekbe. Kérdem t. Nem­zetgyűlés, miért kell ehhez a mi hozzájárulá­sunk? Miért szükséges ennek a nemzetgyű­lésnek a ratifikálása ahhoz, hogy onnan ki­dobják a magyarok tömegeit? T. Nemzetgyűlés! A jegyzőkönyv, amalyre alludáltam, a továbbiakban így rendelkezik: »Az ezen egyezmény alapján történő áttelepí­tések után az ott maradt magyarok kérdése kerül sorra.« A külügyminiszter úr kötelezte magát a csehszlovák kormánnyal szemben, hogy az ott niaradt magyarok kérdését ig a legrövi­debb időn belül meg fogják oldani. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Nem megoldani! To­vább tárgyalunk!) Bocsánatot kérek, a jegyzőkönyv azt mondja, hogy az egyezmény alapján történő áttelepítések után az ott maradó magyarság kérdését is a legrövidebb időn belül szintén meg fogják oldani. A jegyzőkönyv szószerinti szövege így szól (Hulljuk! Halljuk! — Olvassa): »A két kormány tehát újból kinyilatkoztatja azt az elhatározását, hogy ezt a kérdést megegyezés útján ,a, legrövidebb időn belül megoldja.« Te­hát megoldják az ottmaradó^ magyarok kérdé­sét, mert az előző mondat róluk beszél, t. kül­ügyminiszter úr. Azt mondja továbbá a jegy­zőkönyv, hogy evégből a csehszlovák küldött­ség vezetője a külügyminiszter úrihoz egy kü­lön levelet fog intézni, hogy a csehszlovák kormány hogyan kívánja megoldani az ott­maradó magyarság problémáját és kérdését­Nem tudom, hogy azt a levelet megkapta-e a külügyminiszter úr. (Gyöngyösi János kül­ügyminiszter igenlően bólint.) Ha megkapta a külügyminiszter űr, amint a bólintásábol látom, hogy megkapta, akkor rendkívül hálá­sak lettünk volna, ha a szombati ülésen a kül­ügyminiszter úr ezt a levelét előttünk ismer­tette volna. Itt van egy rendkívül fontos do­kumentum, amelyről nem méltóztatott bennün­ket informálni. (Gyöngyösi János külügymi­niszter: Tévedés! Ismertettem!) A csehszlovák küldöttség levelét? (Gyöngyösi János külügy­miniszter: Hogyne!) Hogy a csehszlovák koiv mány hogyan akarja megoldani a kérdést? (Gyöngyösi János külügyminiszter: Az van a levélben, kérem, hogv a csehszlovák kormány hogyan akarja megoldani.) De ezt a levelet nem olvasta fel előttünk a külügyminiszter úr. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Nem olvastam fel, de ismertettem, hogy milyen ál­láspontot közölt velünk a csehszlovák kor­mány.) Engedelmet kérek, t. Nemizetgyűléfs', egy ilyen nagy ihorderejű kérdésben, midőn 750.000 magyar testvérünk sorsáról van szó, egy ilyen kardinális levelet fel nem olvasni a nemzetgyűlés előtt, ezt a magyar nemzettel szemben és a magyar parlamenttel szemben helytelen eljárásnak tar­tom. — (Mozgás. — Pásztor József (szd): Ne 6

Next

/
Thumbnails
Contents