Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-33
81 A nemzetgyűlés 33. ülése 1946. évi május hő 13-án, hétfőn. 82 annak az álláspontomnak, hogy a csehszlovák nép, úgy a cseh nép, mint a szlovák nép, alapjábanvéve mint szláv népek, abszolut jó népek, nem a magyarokra haragszanak, nem a magyarok ellen van kifogásuk. Szent meggyőződésem, hiszen ezer év óta élnek egymás mellett* ezer évnek nyomorúságát és örömét viselték együtt, hogy a szlovákok éppen úgy szeretik a magyarokat ma is, mint a magyarok a szlovákokat Ezeknek egymás ellen semmi ki fogásuk nincs, hanem a csehszlovák kormány törekvésének alapja és háttere a politika, lényegében pedig a Duna, helyesebben a Duna partja. Pozsonytól Szobig, Ipolyságig hétezer négyzetkilométernyi területen 95 százalékban színmagyar területen több mint félmilliós magyar tömeg él együtt a Duna partján, a Dunamedencében. Ameddig ezen a 7000 négyzetkilométernyi területen félmilliónál több magyar egy tömbben él a Duna partján, addig a Dunára vágyó, a Duna partját örökké birtokban tartani akaró csehszlovák kormányok bizonytalanságban érzik magukat, arra való tekintettel, hogy ezen a 7000 négyzetkilométernyi területen a félmillió magyar a Kis-Alföld magyarságával összefüggően, égy tömbben él. Az a meggyőződésem, ha ez, az ott, Csallóközben és fölöttük a Duna partján élő félmilliós magyarság nem ott élne, ahol él, hanem Trencsén megyében, Szepes megyében, Árva megyében vagy Zólyom megyében, akkor a csehszlovákoknak a magyarokkal szem ben va ló álláisf oglalása nem következett volna be, a tisztelt külügyminiszter úrnak nem kellett volna kimennie Prágába és ezt az előttünk fekvő egyezményt aláírnia. Akkor a magyar, a szlovák és a cseh nép között semmi néven nevezendő vita nem volna. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen álláspontomat dokumentáljam és az egyezménynek a mi szempontunkból való tarthatatlanságát igazoljam a következőkben. Az egyezmény mellékletét képező jegyzőkönyv, amely lényegileg ezt az egész kérdést eldönti, azt mondja: A két kormány, bár méltányolja a közös munkának ezen első eredményéit, egyetértően megállapítja, hogy ennek az egyezménynek az aláírása ellenére is a csehszlovákiai magyar lakosság kérdése továbbra is megoldásra vár. T. Nemzetgyűlés! Kérdem a Ház minden egyes tagját, hogy ha az egyezmény azt mondja, hogy bár aláírjuk, de ezzel még nem oldottuk meg az ottmaradó magyarság kérdését, hanem azt meg kell oldanunk, mire való ez az egyezmény? En már sok nemzetközi 'és magánjogi egyezményt láttam életemben, de olyan egyezményt, amely nyitvahagy mindent és nem zár le egy kérdést véglegesen, még nem láttam. Ha ez az egyezmény határozottan kimondaná, hogy az egyezmény összes paragrafusainak rendelkezései alapján a 750 ezer csehszlovákiai magyar közül kihozunk, áttelepítünk 200 ezer magyart vagy 250—300 ezer magyart, ezt elfogadnám. A békesség, a nyugalom kedvéért aláírnám, de magyar ember, felelős magyar képviselő nem fogadhat el ilyen egyezményt, amely jogot ad Csehszlovákiának 300 ezer magyar kitelepítésére, de lehetővé teszi az ottmaradó magyarok szétszórását is. T. Nemzetgyűlés! Ez az egyezmény, amely NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ H. abszolúte egyoldalú ós kizárólag a csehszlovák állam és kormányzat érdekeit tartja szemelőtt, a mi hozzájárulásunkkal megadja a jogot a csehszlovák államnak, hogy a különféle abszolut lapidáris és pongyola, veszélyes paragrafusok alapján annyi magyart dobjon ki, amennyi belefér e paragrafusokba és amennyit csak tud. Teszi ezt pedig a mi hozzájárulásunkkal, mert ha mi ratifikáljuk ezt az egyezményt, ez azt jelenti, hogy mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy onnan annyi magyar embert kidobjanak, amennyi csak belefér ezekbe a rendelkezésekbe. Kérdem t. Nemzetgyűlés, miért kell ehhez a mi hozzájárulásunk? Miért szükséges ennek a nemzetgyűlésnek a ratifikálása ahhoz, hogy onnan kidobják a magyarok tömegeit? T. Nemzetgyűlés! A jegyzőkönyv, amalyre alludáltam, a továbbiakban így rendelkezik: »Az ezen egyezmény alapján történő áttelepítések után az ott maradt magyarok kérdése kerül sorra.« A külügyminiszter úr kötelezte magát a csehszlovák kormánnyal szemben, hogy az ott niaradt magyarok kérdését ig a legrövidebb időn belül meg fogják oldani. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Nem megoldani! Tovább tárgyalunk!) Bocsánatot kérek, a jegyzőkönyv azt mondja, hogy az egyezmény alapján történő áttelepítések után az ott maradó magyarság kérdését is a legrövidebb időn belül szintén meg fogják oldani. A jegyzőkönyv szószerinti szövege így szól (Hulljuk! Halljuk! — Olvassa): »A két kormány tehát újból kinyilatkoztatja azt az elhatározását, hogy ezt a kérdést megegyezés útján ,a, legrövidebb időn belül megoldja.« Tehát megoldják az ottmaradó^ magyarok kérdését, mert az előző mondat róluk beszél, t. külügyminiszter úr. Azt mondja továbbá a jegyzőkönyv, hogy evégből a csehszlovák küldöttség vezetője a külügyminiszter úrihoz egy külön levelet fog intézni, hogy a csehszlovák kormány hogyan kívánja megoldani az ottmaradó magyarság problémáját és kérdésétNem tudom, hogy azt a levelet megkapta-e a külügyminiszter úr. (Gyöngyösi János külügyminiszter igenlően bólint.) Ha megkapta a külügyminiszter űr, amint a bólintásábol látom, hogy megkapta, akkor rendkívül hálásak lettünk volna, ha a szombati ülésen a külügyminiszter úr ezt a levelét előttünk ismertette volna. Itt van egy rendkívül fontos dokumentum, amelyről nem méltóztatott bennünket informálni. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Tévedés! Ismertettem!) A csehszlovák küldöttség levelét? (Gyöngyösi János külügyminiszter: Hogyne!) Hogy a csehszlovák koiv mány hogyan akarja megoldani a kérdést? (Gyöngyösi János külügyminiszter: Az van a levélben, kérem, hogv a csehszlovák kormány hogyan akarja megoldani.) De ezt a levelet nem olvasta fel előttünk a külügyminiszter úr. (Gyöngyösi János külügyminiszter: Nem olvastam fel, de ismertettem, hogy milyen álláspontot közölt velünk a csehszlovák kormány.) Engedelmet kérek, t. Nemizetgyűléfs', egy ilyen nagy ihorderejű kérdésben, midőn 750.000 magyar testvérünk sorsáról van szó, egy ilyen kardinális levelet fel nem olvasni a nemzetgyűlés előtt, ezt a magyar nemzettel szemben és a magyar parlamenttel szemben helytelen eljárásnak tartom. — (Mozgás. — Pásztor József (szd): Ne 6