Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
8Ö9 r A nemzetgyűlés Í9. ülése 194$. évi a nálunk fejlettebb államok törvényhozását veheti példakép és abból kiválaszthatja azt, ami számunkra a legjobb. A mi törvényhozásunk a javaslat szerint, amely előttünk fekszik, az államosításban látja a kérdés megolfdlását Vájjon miért látja ' ebben? Jelenleg, azt hiszem, még pontos statisztikai adatok e tekintetben nem állanak rendelkezésre, de úgy gondolom, hogy az állam egész energiatermelése 1.7 milliárd ikilowattóra lehet. Ebből 30 százalékot maga az állani termel; további 30 százalékot a bányaerőművek termelnek, a bányák! államosításával tehát az állam voltaképpen az összes termelt energiának 65 százalékát tartja közvetlenül a kezében. Ha ehhez hozzászámítom még a különböző közületek birtokában lévő energiát, akkor azt mondhatom, hogy az összes energiából az állani diszponál úgy 94 százalék felett es összesen 6 százaléka a termelt energiának van magánkézben. Ezenkívül azonban szociális és egyéb gazdasági tervek és szempontok is az államosítás kérdését vetették fel. Az államba törvényhozás a javaslat szerint az államosítást tartja megfelelő megoldásnak. Szükbéiges, hogy ennek a kérdésnek taglalásánál rámutassak '- néhány szóval arra, hogy voltaképpen a villamosenergia tekintetében mi is a helyzet nálunk. Bár az előadó úr szíves volt a javaslat inldlokolásán túlmenően szóban is sok-sok adatot rendelkezésünkre bocsátani, amelyekből — összevetve magával a törvényjavaslattal — egy gyönyörű, kristálytiszta helyzetkép bontakozik ki, mégis úgy érzem, talán szükséges még néhány adattal ezt a helyzetképet kiegészítenem. Az 1936-ban Washingtonban megtartott energia-világkongresszuson megállapították, hogy az akkor rendelkezésre álló összes energia 300 milliárd kilowattóra volt. Ebből csak maga az Egyesült Államok 116 milliárd kilowattóra felett rendelkezett. Mi, Magyarország pedig abban az évben, amint az 1938-ban kiadott évkönyv mondja, 1.1 milliárd kilowattórát vallhatott magáénak. Ez világviszonylatban nem valami jelentős tétel. Ha még egy pillantást vetünk arra, hogy vájjon a fajlagos fogyasztás hogy néz. ki egyéb nemzetekkel Összehasonlítva, akkor azt láthatjuk, hogy a vízierőben bővelkedő államokban az egy emberre jutó energiamennyiség sokszorosa annak, amit egy olyaii állani tud nyújtani, amely vízierőművekkel nem rendelkezik. így rjéldául Norvégiában, Kanadában a fajlagos fogyasztás felülemelkedik a 2000 kilowattórán. Nálunk a fajlagos fogyasztás körülbelül 124 kilowattóránál volt és mögöttünk következett Lengyelország és Románia. Amikor erre a számadatra rávilágítottam, ezt azért tettem, hogy rámutassak arra, hogy villamosítási szempontból még óriási feladatok állnak előttünk. De amikor ezt a talán elszomorító adatot mondom, akkor ki kell azt egészítenem a villamosítási tényezők alakulásával is, amelyek azt mutatják, hogy az or szag összes szükségelt energiájával hány százalékot képes a villamosenergia fedezni. Ez 19204ban körülbelül 6%-ot, 1989-toen pedig több, mint 25%-at tett ki. Látható tehát, hogy az elmúlt időkben e téren bizonyos mértékű haladás mutatkozott. Ha megvizsgálnánk, kik hogyan létesítettek erőműveket, akkor örömmel kellene konstatálnunk, hogy, Magyarország-ón augusztus hó 8-án, Csütörtökön. ÔÛÔ éppen a közületek ismerték fel ebben a feladatban speciálisan t a saját feladatukat és éppen a közületek létesítették ezek közül az erőművek közül a legnagyobbakat. így például a kelenföldi erőművet is, amely a mai Magyarország legnagyobb és legmodernebb erőműve. Magam és pártom tehát örömmel fogadjuk ezt a javaslatot, amely a kérdést szakszerűen, alaposan és véleményünk szerint a magyar demokrácia gazdasági kiteljesedése érdekében helyesen szabályozza. Amikor azonban örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, rá kell mutatnom arra is, hogy én és pártom mit várunk ettől a törvényjavaslattól. T. Nemzetgyűlés! Nem elég az, ha állami tulajdonba és kezelésbe vettük az* energiatermelő berendezések és a távvezetékek egy nagy részét, hanem egyidejűleg meg kell állapítanunk azt is, hogy ezzel kapcsolatban súlyos kötelezettségeket veszünk magunkra. (Úgy van! Xlgy van! a kisgazdapárt oMalán.) (Az elnöki széket 11 óra 53 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Magunkra vesszük például azt a kötelezettséget, hogy a gondolom, 3392 község villamosítását előmozdítjuk, amely községeknek csak 42%-a juthatott eddig villamosenergia birtokába, magunkra vesszük azt a kötelezettséget, hogy ezt a százalékarányt jelentősen megjavítjuk. Ha ezt a számot felvetítem a térképre, akkor megdöbbentő adatok mutatkoznak. A magyar vidék sok része egyáltalában nem részesül villamos energiaellátásban, sok része pedig olyan gyenge százalékarányban, ami a magyar demokrácia jövőjében tarthatatlan lesz. (Ügy van! iqi kisgazdapárt oldalán.) Mi, akik itt ülünk, mint a nemzet képviselői, akik a nép 'fiai vagyunk, mindnyájan jól ismerjük a magyar vidéket és tudjuk, hogy sok ta" nya, sok község nemcsakhogy nem részesül villamosenergiában, de sok-sok kilométert kell menni, míg olyan községbe vagy tanyára érkezünk, ahol az emberek élvezik a villamosenergia előnyeit. Várjuk az államtól, hogy az energiát megfogvla olyan bölcs telepítési politikát fog követni, amely lehetővé teszi azt, hogy a telepítési politikában eddig kialakult helytelen elvek most végre helyesen rendeződjenek. T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt évtizedekben az ipartelepek telepítése terén olyan túlzott centralisztikus törekvés érvényesült, amely már nem volt kívánatosnak mondható. A vidék nagyrésze iparban elszegényedett és így nem alakulhatott íi az az egészséges arány, amelynek egy egészséges gazdasági berendezkedésű államban az ipar és 'mezőgazdaság között meg kell lennie, hanem minden ipartelep az olcsó^ energiát szolgáltató környékekre települt. Kétségtelen, hogy az ipartelepek mindig oda gravitálnak, ahol a legolcsóbb energiát szerezhetik meg a maguk számára. Nemcsak a fogyasztópiac szabja meg az ipartelep számára azt az ideális telephelyet, amelyre települnie kell és nem is csak az a nyersanyag, amelyet feldolgoz, hanem elsősorban az az energia, lamellyell a nyersanyagot feldolgozhatja és az a szállítási tarifa, amellyel produktumát a fogyasztóközönséghez juttathatja el. Ettől a törvényjavaslattól várom én is, de pártom is, hogy a jövőben az állam, mihelyt
