Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-49
897 r À nemzetgyűlés 49. ülése Í9&6. évi augusztus ko 8-áú, ösütöftoköft. m% népek • történelmén végigpillantva, általában azoknál a nemzedékeknél időzünk el szívesen, •amelyek valami maradandót alkottak saját nemzetük érdekében. A népek történelme általában a haladó szellemű nemzedékek és olyan nemzedékek váltakozása, amelyek voltaképein elmaradt világnézetüket igyekeztek konzerválni. A inagyar történelmen végigpillantva szintéin általában örömmel időzünk azoknál a fejezeteknél, amelyekiben a magyar nép törvényhozása haladó szellemről tett tanúbizonyságot. Tekintsünk csak egy pillantással 1825— 1827-re, a reformországgyűlések korára, amikor ßgy ^izgatott hangulattól fűtött, haladó szellemtől áthatott nemzedék a magyar törvényhozás terén Jdfomokratikus fejlődési irányban Óhajtotta a nemzet történelmét fejleszteni és olyan törvényeket igyekezett alkotni, amelyek a magyarság elmaradt gazdaságpolitikáját vitték volna előre. T. Nemzetgyűlés! A pozsonyi diéta haladó szellemű jurátusai több mint száz éve pihennek már a temetőben, de én bizonyos vagyok benne, hogy haladó szellemüket^ megörökölte ez a nemzetgyűlés, amelynek minden tagja a nép fia. A magyar demokrácia a törvényhozás terén egymásután hozta meg azokat a törvényeket, amelyekikel az ország jövőjét egy demokratikus fejlődés irányában igyekszik vinni és a magyar demokráciát, amelyet együtt alkottunk meg, igyekszik messzemenően tartalommal kitölteni. A köztársaság megalkotása, a köztársaság védelméről szóló törvény, az emberi szabadságjogok törvénybeiktatása, sok-sok haladószellemű, már letárgyalt törvényünk egy, remélem, hosszú láncot alkot, amely hosszú, haladószellemű láncnak egyik szeme ez a törvényjavaslat, amelyet ma az iparügyi miniszter úr elénk tárt. Magam és pártom nevében örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert azt hiszem, ezzel is^ mét egy lépéssel előbbre visszük a magyar demokrácia gazdasági tartalommal való megtöltését. A legutóbbi száz esztendő alatt a technika szédítő fejlődése következtében a villamos energia egyre nagyobb szerepet játszik a nemzetek történetében. A technika szédítő fejlődése ! a a:yártástechni<ka fejlődésével együtt, amely lehetővé tette, hogy a techrtikai gondolat rövid ücilő alatt sokmillió teljesen egyforma példányban jelenhessék meg, mint különböző fogyasztási cikk a piacon, a közlekedési eszközökben bekövetkezett változás # és haladás, és az élet minden terén a technika által diktált rohamos fejlődés következtében minden állam kötelességének érezte, hogy > az alapokra visszanyúlva, az energiapolitika irányítását kezébe vehesse. Az elmúlt száz esztendő alatt a^ villamosenergia tekintetében az a 'fejlődés látható, hogy kezdetben kisebb, majd nagyobb erőművek születnek, a nagyobb erőművek kooperációs munkát fejtenek ki, a nagyobb erőművek között távvezetékek létesülnek r a gazdaságos energiaszállítás érdekében, és ezek a magasfeszültségű távvezetékek, úgynevezett gyüjtősínek, lehetővé .teszik, hogy azokra rádolgozva, minden energiatelep gazdaságosabb elosztást érjen el. . A fejlődés szükségképen magával hozza, hogy a jó gazdasági hatásfokkal dolgozó erőművek a törpéket kiszorítják. Minden államban , megfigyelhetjük azt a fejlődési folyamatot, hogy az erőművek száma csökken ugyanNEMZETGYÜLÉ8I NAPLÓ II. akkor, amikor a termelt elektromos energia mennyisége nő. A nagy erőművek telephelye a szénmedencék felé gravitál, mert egyszerű számítással beigazolható, hogy a szén szállítási költségei mellett eltörpül a távvezetéken továbbított villamos energia'csekély szállítási költsége. ir Ez a fejlődési folyamat, amely hatalmas erőműveket hozott létre a világon mindenütt, éppen a racionális energiapolitika következtében, — mert hiszen csak nagy erőművel lehet villamosenergiát jó gazdasági hatásfokkal előállítani,—; magával hozta azt, hogy mondhatnám, münden államban a törvényhozásnak kellett foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Hazánkban az 1931: XVI. te. foglalkozott legutóbb a kérdéssel, de valljuk be, sok kívánnivalót hagyott maga után.- Más államok törvényhozása is foglalkozván a kérdéssel, pl. az Egyesült Államok, Svájc és' Svédország, kialakítottak egy ; olyan megoldást, amelyben ugyan á magánkezdeményezésnek tág teret nyitnak és nyújtanak, de maga az állam óriási erőművek létesítésével és igen kiterjedt magasfeszültségű távvezetékhálózat kiépítésével voltaképem olyan konkurrenciát teremt a magánkezdeményezésnek, amellyel nehéz megbirkózni. Ugyanakkor természetesen a magánerőműveket szigorú ellenőrzés alá vette ez a három állam is. Nagyon érdekes az 1936-os energiavilágkongresszusnak az a része, amikor Roosevelt elnök megfenyegette a magánerőmüveket az államosítással, amennyiben neon hajlandók beilleszkedni iaz állam összérdekeit szolgáló energiapolitikába. Amikor az állam ezt a kérdést szabályozni kívánja és abba bele óhajt nyúlni, akkor voltaképpen azt kell vizsgálnia, hogy az energiatermelés, az energiaszállítás és az energriaszét• osztás kérdésében melyiket miképpen óhajtja megfogni. Mai felfogásunk szerint már kialakult az, hogy a legutóbbi kérdéssel, az energia szétosztásával az államnak egyelőre még nem érdemes törődnie, elég, ha az állam vagy az energiatermelést, vagy az energiaszállítást, vagy mind a kettőt fogja kézbe. A brit világbirodalom például az általa meghonosított rendszerrel meghagyja a magánkezdeményezés számára az energiatermelést és az energiaszétosztást, maga pedig a kettő közéi ékelődik hatalmas és kizárólagos' tulajdonát képező távvezeték hálózatával. Franciaországban a törvényhozás a legutóbbi időkbem 'fejezte be ennek a kérdésnek tárgyalását és határozottan az államosítás jegyében oldotta meg. Az Électricité de France egy^ min" den tekintetben messzemenő autonómiát elvező állami szerv, a villamos energia kérdéséiben messzemenő jogokat kapott. Ha tovább nézzük a többi államok törvényhozását, láthatjuk, hogy a, Szovjetunió az államosítást tartotta az egyetlen megoldásnak és nemcsak^ az összes erőművek és távvezetékek birtokbavételével, de hatalmas, új erőművek létesítésével bizonyította azt, hogy a fejlődés körülbelül elérkezett abba a stádiumba, amikor a jó hatásfokkal dolgozó erőmű létesítéséhez olyan tőke szükséges, a gazdasági erőknek! olyan összefogása, amire voltaképpen csak az állam képes. T. Nemzetgyűlés! A mi törvényhozásunk tehát abbam a kényelmes helyzetben van, hogy 57
