Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

823 A nemzetgyűlés 48. ülése 1946. évi augusztus hó 7-én, szerdán. 824 erőszakoskodmak vele. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) Higyjék el, hogy a megfélemlítés, a jogtiprás sohasem vezetett és nem vezet most sem jóra. Arra kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, intézkedjék, hogy ez az Ízléstelen reklámtábla minél előbb lekerüljön Szent István sírjáról. (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Dobják le onnan!) T. Nemzetgyűlés! A4 jó közélet kialakítása érdekében szükséges, hogy népünk különböző csoportokra, pártokra tagozódjék. Legyen versengés, legyen harc ezek között a csoportok, pártok között, legyen küzdelem, de annak fegyvere mindenkor tisztességes, becsületes legyen. (Ügy van! Ügy van! Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt sorai an. — Bácsalmási Jóftsef íV<?)i Olvan 'fpg-wert vegvenpv a kezükbe, amelyhez érteinek!) Én jó munkát kívánok a pártoknak, még annak a pártnak is, amely ezt a gálád és durva támadást elkövette, megbántva a keresztény, tömegek kegyeletes érzékenységét. Adja Isten, hogy ez a párt is jó munkát végezzen a magyar közéletben, és hogy elfeledhessük ezt a serei« met, amely bennünket ért és egyben a sok egyéb erőszakos cselekedetét is. Kérem a miniszter úr intézkedését. (Taps a kisgazdapárt és a szabadságpárton.) Elnök: Az initerpe

r

iáció 1 a Ház Madia a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Köve+kezik Gvör°rvi Laio« képviselő úr interpellációja az összkormányhoz a magyar mezőgazdaság háttérbeszorítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in» terpelliációt felolvasni. Vörös Vince jegyző (olvass t); »Vara-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a magyar mezőgazdaság hazánk aerrárjellegének ellenére gazdasági téren példátlan módon háttérbe van szorítva? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogv a magyar mezőgazdaság termelőképessége elszomorító módon szinte na^ól-napra z^ugoro« dik össze és a megindult lejtőn egyre fokozódó • -oT-e:.cicával halad e^v elkerülhetetlen termelési lehetetlenülés felé? Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a magyar parasztság türelme a vége felé tart, és van-e tudomása a ma~^ai kormánynak arról, hogy a mezőgazdaság háttérbeszorítása máris komoly mértékben vészé lyezteti a magyar parasztságnak eddigi szilárd nak '«mer+ munkakedvét és munkáskészsé.e^ét? Hajlandó-e a magyar kormányi a közgazdasági éleM a? a^nn |pV>r»+őoé>*»k határain ^elül végre úgy megreformálni, hogy a mezőgazdasági termelés .jövedelmezősége legalábbis egyensúlyiban kerüljön, hogy ezáltal a termelés annyira szükséges folytonossága biztosítható legyen.« Elnök: Az interpelláló képviselő urait iHein a szó. Györgyi Lajos (kg): T. NoTn'fitervíílés! Interpellációt jegyeztem be <az összkormányhoz a magyar mezőgazdaság háttérbeszorítása tárgyában, mert úgy érzem, hogy a magyar mezőgazdaság s ezen keresztül az egész ország érdekében erre ma szükség van. Amit ezallkalommal el kell mondanom, azt a dolgozó paraszt száján át mondom el. Előttünk, magyar parasztok előtt» régi és tudott dolog az, hogy a magyar mezőgazdaság történelmünk folyamán sohasem volt a nemzet dédelgetett kedvence. Agrárállam vagyunk. Természetszerűen a mezőgazdaság a nemzet alapja és fenntartója, a nemzeti jövedelmet biztosító munkából a mezőgazdaság mindig oroszlánrészt vállalt, első helyen állt, de a nemzeti jövedelem elosztásában mindig mos" tohagyermek volt. Ez az oka, annak, hogy a múltban az ipari munkásság mellett elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó parasztság harcolt a rendezerváltozásért. Éppen ezért a magyar mezőgazdaság bizalommal és várakozással fogadta a felszabadulást; várakozással, mert ettől várta és remélte munkájának megbeesü'ését, gazdasági helyzeténeik megváltozását. Megkell mondanom, hogy a magyar mezőgazdaságnak pz a várakozása ezideig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A magyar mezőgaz" daságnak az elmúlt másfél esztendő alatt meg kellett gvőződnie arról az egyébként is ismert igazságról, hogy a gazdasági pozíciók és e'őnyök megszerzésében a demokráciában sincs szerelem és a saját bőrén

: kellett a magyar mezőgazdaságnak meggyőződnie arról, hogy gazdasági téren — e^ves foglalkozási ágakhoz viszonyítva — különösen ma háUérbe van szorítva. (Az elnöki széket 2 óra 5 perckor Kéthly Anna foglalta el.) Nézzük meg, hogy • gyakorlatilag miben nyilvánul meg ez a háttérbeszorítás? Amíg az újjáépítés terén a kereskedelem és ipar majdnem korlátlan mennyiségben kapta az így nenevezett indítási hitelt valorizálatlan tormában, a pengő értékelésének rovására., addig a mostohagyermek, a magyar mezőgazdaság ezeket a hiteleket majdnem teljes mértékben nélkülözni volt kénytelen, pedig a, mezőgazdaságnak is nagy szüksége lett volna erre a hitelre, különösen az újgazdáknak, akik nem mondom, kaptak is valami morzsát. Itt van például a jóvátételi szállítás. Amíg , a gyáripar a protekció felhasználásával valósággal futott és kapvakapott a jóvátételi szállításokon — s ennek nyilván megvolt, az értelme és haszna — addig a mezőgazdaság a »jóvátételi« szó hallatára is csak elszomorodott, mert beszolgáltatott terményeiért, állatjaiéit a forga'mi árnak csak töredékét kapta, rendszerint megkésve, amikor az a pénzrom" lás következtében az úgyszólván már teljesen elértéktelenedett. Vagy itt van a búzakötvényrendszer, amellyel — szeretném hinni — nem járunk úgy, mint a múltban az erdélyi nyereménykötvénnyel, vagy pedig az agyonpropagált búzakötvénnyel. De a háttérbeszorítás azért is érzékelhető, mert mindenféle beszolgáltatást, még az állatbeszolgáltatást is búzában számítják, amely a legjobb' esetben is csak két vagy három év múlva kerül kifizetésre, de akkor már minden valószínűség szerint, a mainál sokkal alacsonyabb világpiaci búzaárakon. Vagy például a külkereskedelmi szerződé" sek megkötésénél az a tragikusan komikus helyzet állott elő, hogy a mezőgazdasági terményeket exportáló .agrár Magyarország részéről a külkereskedelmi szerződések megkötése céljából külföldre utazott szakbizott; ságban a legtöbbször nincsen mezőgazdasági szakember. Hogy azután milyen károk szár-