Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

807 A nemzetgyűlés 48. -ülése 1946. váltják M és komoly veszélyt jelentenek egész mezőgazdaságunk számára, végső fokon pedig parasztságunk nagy termelőrétegének tönkretételét eredményezhetik. Éppen ezért nein lehet számunkra közömbös az, hogy ezt elhafllgassuk-e, hiszen ezzel háttérbe szoríthatjuk a nemzetgazdasági érdeket az egyes egyének egyéni és önző érdekei mögött. Mert minek lehessen nevezni másnak, mint egyéni önzésnek azt az igyekezetet, amellyel egyes gazdagok különböző fortélyokkal eddig sikeresen ki tudták magukat vonni az állatbeszolgáltatás kötelezettsége alól. Vannak az országban olyan gazdagok, akiknek tulajdonában számos állat van és mégis sohasem adtak le állatot, mert rájuk a leadási rendelet nem vonatkozik. Ilyen például az állattal feketézők, spe•kiulánsok, kupecek, nagykereskedők, kocsmárosok, önálló gazdag iparosok, akik ^a, vidéken élnek és éltek is a demokrácia adta azzal a lehetőséggel, hogy kényük-kedvük szerint be^ csapják, megsarcolják a parasztságot. Azzal, hogy a parasztság számára nélkülözhetetlen árukat, szerszámokat, egyszóval mindent, amire a parasztnak szüksége volt, csak gabonáért cserélnek vagy készítenek el, összegyűlt náluk olyan nagymennyiségű gabona, hogy könnyebben tudnának leadni, mint a szegény paraszt, rôle ezt mégsem cselekedték, hiszen erre, úgylátszik, a parasztság van elsősorban kötelezve. A birtokomban lévő panaszos jelentésekből az is kitűnik, hogy vannak az ország területén olyan földbirtokos gazdák is, akik ' földjüket nem maguk művelik még, hanem a szesrénysorsú kisparasztok felesben, harmadosrészben vagy^ haszonbérben. Az ilyen gazdák helvett szintén attól a gazdától veszik igénybe az állatot, akinek a jószágon kívül egyéb vagyona nincsen. Nemrégiben magam is beszéltem ilyen gazdával, aki nem szegyei te azt mondani, hogy ő bizony csak annyi jószágot tart, amennyire neki szüksége van: egy darabot. Azért, hogy elvigyék, nem érdemes. De mit mondjon a szegény paraszt, az új földbirtokos, a törpe kisgazda, akiknek számára a jószágtartás több mint hivatásszerű foglalkozást jelent, az életet- jelenti. Az állatnevelésben látják biztosítottnak a kapott földjük megmunkálását és erre építik fel egész jövőjüket. Itt kérdezem meg az illetékes miniszter urat. tudja-e mi fog történni ezekkel a kisemberekkel, ha az állatleadások végrehajtása során ezután is csak őket fogják zaklatni, ha ezután is azt fogják látni ezek az emberek és arról fognak meggyőződni, hogy sorozatosan újra ismétlődnek az olyan esetek, mint például legutóbb Dunaföld vár on, ahol a szegény teljesen nincstelenek utolsó malackáját követelték. A volt cselédektől, az újbirtokosoktól elvitték egyetlen darab állatukat, s ha valamely kisparasztnak kettő volt, az egyiket feltétlenül le kellett adni. Ugyanakkor és ugyanott az íj>0— 100 holdasoknál érintetlen maradt az 5—8 darab állat is. Az állatleadások végrehajtása során tudjuk, rengeteg panasz merült fel. Ugyanis a beszolgáltatandó mennyiséget a főispánok községenkint egy összegben állapították (meg. Természetesen magától értetődő, hogy a tehetősebbek, a gazdagabbak igyekeztek a terhet a szegényebbekre áthárítani. Ilyen irányú igyekezete egyes 100—200 holdas gazdáknak állataik elrejteigetésével, átiratással többé-kevésbbé évi augusztus hó 7-én, szerdán. 808. sikerült is. De szeretnénk remélni, hogy a jövőben nem fog sikerülni, mint ahogyan nem egészen jól sikerült az egyik békési 100 holdas gazdának sem, akinél a hatósági megbízottak többszöri helyszíni szemle után sem találtak igénybevehető állatot. Néhány nappal ezelőtt azonban a környék józan, becsületesen gondolkozó kisgazdái kijelentették, hagy ők sem hajlandók több állatot leadni addig, amíg az illető gazdát a hatóság nem kényszeríti arra, hogy ő is. adjon le. Meg is indult ellene a szükséges hatósági eljárás, közben felajánlott három darab marhát, de még így is maradt neki eléig, mert még négy ökre és négy lova is van, s mégsem akart beszolgáltatni egy darabot sem. Mi fog történni állattenyésztésünkkel, ha a teherbíró képesség arányában az igazságosság elve nem tud érvényesülni? Az, hogy állandó izgalomban él parasztságunk, mert nem tudja előre, mikor számíthat rá, hagy egy marháját, vagy egy süldőjét megint elviszik. Ebben az állandó félelemben, rettegésben élve azt hiszi, hogy ez a rendszertelenség az állatleadásoknál állandósul s így ennek hatása alatt Zala megyében és Vas megyében, de az egész országban vágják már le a borjúkat és a növendék, állatokat. Éppen ezért szeretném a közellátási miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a gazdasági szanálás folytán az állatbeszolgáltatás kötelezettsége a tényleges vagyoni helyzetnek megfelelően, ne csak papíron írott rendelkezés maradjon, hanem az ezután történő állatleadásoknál

1 a tényleges vagyoni helyzet alapján történt kivetések teljesítése vagy nemteljesí-' tése esetén a végrehajtást illetőleg hasson oda, hogy^ a szociális igazság elve érvényesüljön. Azt értem én ezalatt, hogy ne engedje meg a miniszter úr, hogy mindig azt a lovat üssék, amelyik anélkül is éppen eleget húz. Az állatleadások igazságosságának megte. remtése mellett tervszerűséget és biztonságot kell teremteni. Ne kelljen rettegnie a szegényparasztnak, a termelő kisgazdának attól, hogy minden leadásnál sor kerülhet rá. Fontos nemzetgazdasági érdek teszi tehát szükségessé. hogy parasztságunk félelem és rettegés nélküli

1 nevelhesse és szaporíthassa állatállományát. A parasztság legnagyobb gondja ma az 1 av. Éppen ezért nyugvópontra kell! juttatni ezt a kérdést az állatleadások sürgős rendezésével. Minden késlekedés vagy huzavona mérhetetlen károkat r okoz a mezőgazdaságnak. Várjuk a közellátási miniszter úr intézkedéseit és megnyugtató válaszát. (Helyeslés és taps.) Ellnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a közellátási miniszter úrnak. Következik Szolnoki István képviselő úr - interpellációja a közlekedési miniszterhez a postabélyegek bélyegkereskedőknek való eladása és exportja tárgyában. Kérem

1 a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vörös Vince jegyző (o?vass'<\); »Van-e' tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magyar bélyegkeréskedők nem kaptak bélyeget a postától s így nem exportálhatnak, hanem a posta tart Svájcban költséges expoziturát, mely valutát nem termel és deficites, továbbá van-e tudomása arról, hogy mi a sorsa a posta tulajdonát képező, Bécsben elhelyezett óriási értékű postahely egeknek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.