Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

805 A nemzetgyűlés 48. ülése 1946. dalommal tölt el bennünket, különösen azért, mert a szakszervezetek legtöbb kiküldöttje, körülbelül kivétel nélkül egy és ugyanazon párt tagja» és a szakszervezet az összes szavazatoknak csak 17%-át kapta meg az ' országban, amire különösen a miskolci esettéi kapcsolat ban felvetett felelősség kérdésében hivatkoztak. Egyáltalán nem tudjuk tehát megérteni ezeknek a szűklétszámú bizottságoknak az eljárását. Volt nem egy eset, ahol összesen három tag döntött, mégpedig olyan formában, ho^y meg sem hallgatták az érdekeltet, a bizonyítást el seon rendelitek, hanem egyszerűen B-liistára helyeztek és félretettek egészen kiváló szakembereket, egy ibe nem bizonyított vád alapján. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) Ez úgy volt lehetséges, hogy az igazoltatás! eljárásoknál előbb intézményesen, utóbb pedig a választásoknál kiseDbsegóen bekerült munkáspártok tagjai voltak nagy többségben. Ferren ütartásszerűen lefolytatott eljárások alapján ezek ellen a köztisztviselők ellen így eljárni nem lehetett, tehát ki kellett találni egy olyan eljárást, ahol védekezésre lehetőség nincs és elsősorban pártszempontokat figyeiembevéve. tegyek íehe azoxat az embereket, akik annak a pártnak nem alkalmasak. T. Nemzetgyűlés! Akkor, amikor ilyen nehéz helyzetben van az ország, amikor ' soha olyan nagy szükség nem volt szakemberekre, — akiknek a hiányát a párisi béketárgyaláson valamennyien láthattuk — hallatlan könnyelműség a nemzettel szemben, hogy ezt a kérdést nem vesszük sokkal komolyabban. Ha egyes pártok megbocsátással viseltetnének a k-snyilasok iránt, akikről bebizonyosodott, hogy nyilas párttagok^ voltak, nem tudom miért kel], az ország érdekével ellenkezően, kiváló szakember ekkelrozemben szigorúbbaknak lenni. Ez igen fontos kérdése a köztisztviselői társadalomnak. Vannak azonban további séreilmek is. .Reméltük, hogy a stabilizációval ez a társadalmi réteg, amely azt lehet mondani, a legutolsó esztendőben mindenét eladva, nyomorogva, keresztülverekedtem ezeket az időket és hősies önfeláldozással építette maga körül otthonát, valamelyes tűrhető megé-hetési formához jut. Megjelent a várva-várt legújabb fizetési rendelet s a IX, fizetési osztályban, ahol az emberek már rendesen abban a korban vannak, hogy családot alapítanak és egy-két gyermekük van, egy tisztviselő egyhavi fizetése 259 forint és ehhez semmi mellékiárandóság nem jön. A legújabb lakbérrendelet, a közlekedési statisztikák adatai, valamint a gáz- és villanyszámlák statisztikája szerint ennek a kis családnak legalább 180 forintot közszolgáltatásokra é& lakbérfizetésre kell fordítania. Kérdezem a t. Nemzetgyűlést, hogyan képzelik azt, hogy ez az I. lakbérosztályba és a IX. fizetési osztályba tartozó Budapesten lakó tisztviselő — három-négytagú családját egy hónapig 70 forintból élelmezni és ruházni tudja, hiszen egyébre gondolni már nem is tudunk és nem is akarunk. Arra, hogy milyen katasztrofális következményekkel járhat, ha egy állam értelmiségi rétegét ilyen mélyre leszorítja, nem a mi megállapításunk jellemző, hanem Sauvageot professzoré, aki a párisi rádióban szószerint ezeket mondotta: »Az a tény ugyanis, hogy_ egy mérnök fizetése semmivel sem magasaSb. mint egy alkalmi munkásé, hihetetlen mértékben csökkentette a mérnökök utánpótláévi augusztus hó 7-én, szerdán. 8CP sát, amely rövidesen válságba kerül.« Ez természetesen nemcsak a mérnökökre vonatkozik, hanem minden értelmiségi foglalkozásra. (Vásáry József (msz): Miért tanuljon, ha a másik az utcáról megy be vezetőnek?) Azt hiszem világosan áll ma már mindenki előtt, hogy egy kis nemzetnek különösen szüksége van a kultúrföieii^ re. öoküai nagyobb értelmiség kell ahhoz, hogy egy kis ország rossz gazdasági és politikai viszonyok között valahogyan helyt tudjon átlni, mint egy boldogabb ós gazdagabb ország. Én nem hiszem, hogy nagyon csábítaná az újonnan felállított Győrffy-kollégiumok. felé a földmíves és iparos gyermekeket az a tudat, hogy tizenöt-húsz évi munka után ugyanott vannak, mintha csak alkalmi napszámosnak mennének el. Azt hiszem, ez az állapot nem helyes és ezért kérnem kell a kormányt, vegye jiagyon fontolóra ezt a kérdést. (Egy hang á kisgazdapárt soraiban: A Gazdasági Főtanácsot kérje!) Az is a üormánynoz lartoziK, anna^ tanácsadó szerve. Tisztelettel kérdem a kormányt, és kérdem az összkormánytól a következőkett 1. Szándékában van-e haladéktalanul rendezni a B-lista kérdését, nem pártpolitikai, hanem szakszempontok figyelembevételével? 2. Hajlanidió-e a köztisztviselők fizetését rendezni olyan formában, hogy azokból megélni lehessen és ezért tanulni érdemes legyen? 3. Hajlandó-e intézkedni, hogy tisztviselőkre vonatkozó rendeleteket csak olyanok hozhassanak, akik a szellemi munka pszichológiájával tiszWhíin vannak; mert így nem fognak olyan időközben visszavont intézkedéseket hozni, amelyek 48 órás munkahetet írnak elő, mert az átlagember ilyen munkaidőn ker^^tül S7P^PTVIÍ mm r\ kát ^erezni képtelen. (Taps a szabadságpárt soraiban.) Elnök: Az Interpellációt a nemzetgyűlés kiadia az összkormánynak. Következik Vári András képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter^ úrihoz az állatbeszolgáltatások tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Vörös Vince "jegyző (olvassa): »Tudomása van-e a közellátásügyi miniszter úrnak arról, hogy a jóvátételben és a közellátás céljára történő állatelaldások igazságtalanságai és rendezetlenségei miatt állatállományunk létszáma nem fejlődik? A szegény parasztságtól elviszik az utolsó marháját is és, az egész parasztság állandó félelemben él, mert a tervszerűtlen kivetések miatt állandóan számíthat arra, hogy a következő kivetéseknél ismét le kell adnia. Mit szándékozik az illetékes miniszter úr tenni annak érdekében, hogy az állatleadásoknál történő igazságtalanságok megszűnjenek és mindenki biztos lehessen abban, hogy a beszolgáltatás teljesítése mellett bátran szaporíthassa állatállományát?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vári András (kp): T. Nemzetgyűlés! Általános jelenség az országban, — amit igazolnak az egész ország területéről beérkező jelentések— hogy a jóvátételi és közellátási célra történő áilateladásoknál a kivetések igazságtalanul történnek. Az állatbeszolgáltatásnknál észlelhető rendszertelenségek és igazságtalanságok a szegény parasztság jogos elkeseredését 51*